Kipróbáltuk, hogy hogyan teljesít a gyakorlatban a kínai gyártó legfrissebb felsőkategóriás okostelefonja. A Huawei 2013 júniusában igen korrekt módon letette a névjegyét az asztalra, amikor is bemutatta a villámgyorsan hatalmas sikereket elért Ascend P6 készüléket. A szupervékony kialakítású telefonnal a vállalat a prémium kategória meghódítására vállalkozott, mely feladat hellyel-közzel sikerült is neki, 2014 májusában pedig már meg is érkezett a hajszálnyival ugyan vastagabb, de minden tekintetben továbbfejlesztett Ascend P7 utódmodell. 2015 áprilisában ugyancsak durrantott egyet a Huawei, ugyanis ekkor debütált a boltok polcain mostanság bemutatkozó és általunk a jelen írásban taglalandó P8 - az Ascend név idén kikopott a termék hivatalos elnevezéséből. Design A prémium kategóriában egyetlen gyártó sem engedheti meg magának a lazulást, már ami a designt és a minőséget illeti, és e tekintetben a Huawei idén is nagyon kitett magáért. Olyannyira, hogy ha Huawei márkajelzés nélküli lenne a készülék, akkor egy hozzá nem értő átlagos felhasználó könnyen akár iPhone-nak is tekinthetné a P8-at, és ezt most abszolút nem rossz értelemben állítjuk, és nem arra utalunk, hogy a P8 esetleg szifon másolat lenne. Az unibody kialakítású, tehát házilagosan garanciavesztés nélkül megbonthatatlan fémház mindössze 6,4 milliméter vastag, vagyis e tekintetben a P8 még a szupervékony iPhone 6-ot is alulmúlja 0,5 milliméterrel. A 144 grammos tömeg átlagosnak mondható, és nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy a P8 kereken 20 grammal nehezebb az elődjénél. Az alapvetően szögletes kialakítású és óvatos lekerekítésekkel operáló telefon a valóságban még a fotóknál is jobban néz ki, és ebben komoly szerepe van többek közt annak is, hogy a kijelző bal- és jobboldalán szupervékony a keret. Felszereltség A négyféle színváltozatban gyártott P8 baloldala teljesen csupasz, az ellentétes oldal pedig a hangerőállító gombpárnak, a bekapcsológombnak, illetve a nanoSIM-et és microSD-t fogadó kipöckölhető tálcáknak ad otthont - opcionálisan dupla SIM-slotos változatban is rendelhető a készülék. A 3,5 milliméteres csatlakozós vezetékes fülest a felső élen tudjuk a helyére dugni, alul pedig egy fedetlen microUSB-portra lehetünk figyelmesek. Ez utóbbi társaságát élvezik a hosszúkás hangszórórácsok, melyek közül azonban csak a baloldali mögött található hangkeltő - a hangminőség és a hangerő egyaránt rendben van, de persze egy frontoldali sztereó hangszóróval nem versenyezhet ez a megoldás. Az elődhöz képest 2500-ról 2680 mAh kapacitásúra hízott az akkumulátor, mely átlagosan 1,5 napos használati időt tesz lehetővé. Kár, hogy a gyári vezetékes töltő mindössze 1 amperes, illetve, hogy nincs vezeték nélküli töltési lehetőség. Ha fogytán a szufla, érdemes a normálról az intelligens energiakezelésre váltani, ha pedig nagy a gond, még mindig ott a jelentősen leszűkített szolgáltatási körű ultraenergiatakarékos üzemmód. Kijelző 2013-ban 4,7 colos 720p HD kijelzővel nyitott a P6, aztán tavaly egy 5 colos 1080 Full HD panel került a P7-be, idén pedig a méret 5,2 colra nőtt, de a felbontás változatlan maradt. Ily módon tavalyhoz képest a pixelsűrűség 441 ppi-ről 424 ppi-re csökkent, ezt azonban nehéz észrevenni a gyakorlatban, ezenkívül pedig vélhetően csak kevesen hiányolják a QHD felbontást. A JDI IPS-Neo LCD panelje a korábbiaknál nagyobb fényerővel és megnövelt kontrasztaránnyal rendelkezik, a betekintési szögei azonban lehetnének némileg nagyobbak. A Gorilla Glass 3 védelmet élvező és akár normál kesztyűben is kezelhető display színei rendkívül élénkek, ezenkívül pedig akár manuális színhőmérséklet szabályozásra is lehetőségünk van. Az előlap mintegy 71,5 százalékát uraló képmegjelenítőn ötféle betűméret közül lehet választani, ezenkívül pedig megadhatjuk, hogy a legfelső információs panelen ott figyeljen-e a mobiloperátorunk neve, illetve az aktuális mobilnet sebességünk számértéke. A lockolt készülék a szokásos módszereken kívül akár egy Bluetooth eszköz révén is feloldható, így például a Huawei TalkBand B2 okos karpereccel. A kijelző feletti szekcióban ott az elmaradhatatlan notifikációs LED, az alatta lévő felület viszont teljesen csupasz - a három virtuális funkciógomb az LCD alsó sorában figyel. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5x8,5, illetve 9,5x8,5 milliméteres gombokkal várja ujjaink érkezését; az alkalmazásváltó felületen egyedi módon 2x2 app látható, illetve zárható be villámgyorsan. Az opcionális Touchplus fólia felapplikálását követően pedig a kijelző feletti szekcióban két új virtuális gombot kapunk, illetve az LCD alsó sorában lévő gombok is lejjebb pakolhatók az amúgy csupasz felületre. Újdonság, hogy amennyiben ökölbe szorított kézzel, vagyis nem a puha ujjbegyünkkel, hanem a csontos kemény ujjpercünkkel kétszer kopogtatunk a kijelzőn, akkor gyorsan screenshotot készít a rendszer, ha pedig egyszer koppintunk és utána egy formát rajzolunk a kijelzőre, akkor a képernyő tartalmának egy részét tudjuk ily módon elmenteni. Jó hír, hogy ez az egyeseket vélhetően irritáló feature bármikor egyszerűen kikapcsolható. Kamera A frontkamera révén maximum 8 megapixeles szelfik készíthetők, természetesen némi digitális sminkkel megspékelve, illetve akár panoráma üzemmódban. A főkamera 13 felbontását nem pumpálta feljebb a gyártó (szerencsére), újdonság viszont az iparágban elsőként használt RGBW színszűrős szenzor, a gyártó szerint kategóriaelső optikai képstabilizátor, illetve a DSLR-szintű képfeldolgozás. Az RGBW konfiguráció a korábbiaknál nagyobb fényerejű, illetve kevésbé zajos képek elkészítését teszi lehetővé, a dual-tone LED fényforrás pedig a rossz fényviszonyok melletti természetes megvilágításról gondoskodik. Említést érdemel továbbá az f2-es fényerejű objektív, a 2/5/10 másodperces késleltetésre képes időzítő, a geotagging, a hangvezérelhetőség (csíííz), a mosolyfelvétel funkció, a kilenc digitális effektus, az objektumkövetés, illetve a manuálisan állítható fényérzékenység (ISO100-1600), fehéregyensúly, telítettség, kontraszt és fényerő. Utóbbit érdemes egy kicsit visszavenni, ugyanis alaphelyzetben enyhén túlexponálja a képeket a kamera, ami egyébként könnyen lehet, hogy a még nem teljesen végleges állapotú hardver/szoftver következménye. A képminőség nagyon rendben van, bár nem állítanánk, hogy a P8 e tekintetben felér például a Samsung Galaxy Note 4, vagy az S6 szintjére. Íme néhány tesztfotó (klikk a képekre az eredeti mérethez!):
