Idézetek

Majdnem minden...

“Majdnem minden tudásunkért nem azoknak tartozunk, akik egyetértettek, hanem azoknak, akik nem.” (Charles Caleb Colton)

 

Akkor én nagyon hálás lehetek

Akkor én nagyon hálás lehetek a nejemnek holnap közlöm is vele .

 

Soha ne kérj ...

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést
Benjamin Disraeli

Megjegyzés: Ez egy speciálisan testre szabott idézet egy nagyon jó barátom számára,akir?l tudom,hogy kedveli az idézeteket.

 

Az Adakozó fa

Az Adakozó fa

Volt egyszer egy olyan fa,amely egy kisfiút szeretett.A fiú mindennap meglátogatta.Leszedegetett leveleib?l koszorút font,hogy eljátssza az erd?k királyát,felmászott törzsére,és ágaira akaszkodva hintázott.Evett a gyümölcséb?l és bújócskázott lombja között.Amikor elfáradt,a fa leveleinek árnyékában aludt el,mialatt a lombozat altatódalt susogott.A kisfiú kis szÍvének teljességével szerette a fát.És a fa boldog volt.De az id? múlt,a fiú pedig növekedett.Amikorra feln?tt,a fa gyakran maradt magára.Egy nap azután a fiú újra meglátogatta a fát.
Ez azt mondta:---Gyere hozzám,kisfiam,mássz fel a törzsemre,hintáz ágaim között,edd a gyümölcsömet,játsszál lombom között és légy boldog.
---Túlságosan feln?ttem már ahhoz,hogy fára másszak és játszadozzak--válaszolta a fiú-olyasmit akarok vásárolni magamnak,ami szórakoztat,pénzre van szükségem.Tudsz nekem pénzt adni?
---Sajnos--felelte a fa--pénzem nincs,csak levelem és gyümölcsöm van.Szedd le gyümölcsömet,kisfiam,és add el a városban.Így lesz pénzed és boldog lehetsz.
Ekkor a fiú felkapaszkodott rá,leszedte és elvitte az összes gyümölcsöt.És a fa boldog
volt.
De a fiú sokáig elmaradt és a fa szomorkodóvá vált.Majd egy nap a fiú visszatért.A fa reszketett az örömt?l,úgy mondta:---Gyere hozzám,kisfiam,mássz a törzsemre,hintázz ágaim között és légy boldog.
---Nincs id?m fára mászni,túl sok a dolgom.Házat szeretnék és feleséget,gyermekeket.Tudsz nekem házat adni?
---Házam nincs-mondta a fa--az én otthonom az erd?.De ágaimból készÍthetsz magadnak házat és akkor boldog leszel.
A fiú lef?részelte a fa összes ágát,el is vitte ?ket,hogy fa házat épÍtsen magának bel?le.És a fa boldog volt.
A fiú sokáig nem jött.Amikor végre megérkezett, a fa olyan boldog volt,hogy szinte alig tudott megszólalni.
---Gyere hozzám kisfiam--mormolta-gyere hozzám játszani.
---Túl öreg és túl szomorú vagyok már a játékhoz-válaszolta amaz-egy bárkára vágyom,hogy messzire elhajózzam innen.Tudsz nekem bárkát adni?
---Vedd a törzsemet,készÍts magadnak bárkát bel?le-felelte a fa--azzal messzire elhajózhatsz és ott boldog lehetsz.
Ekkor az ember kivágta az egész törzset és bárkát készÍtett bel?le,hogy elmeneküljön vele,elhajózzon onnan.
És a fa boldog volt,de nem teljesen.
Sok-sok id? múlva visszatért az ember.
---Nagyon sajnálom kisfiam,de már semmim sem maradt,amit neked adhatnék.Gyümölcsöm sincs már régóta.
---A fogaim már nem képesek gyümölcsbe harapni-volt a válasz.
__Nincsenek már ágaim sem-folytatta a fa-nem tudlak már hintáztatni.
Túl vén vagyok már ahhoz,hogy faágakon hintázzam.
---Nincs már törzsem sem,amelyre felmászhatnál...
---Túl öreg és fáradt vagyok már a fára mászáshoz.
---Nagyon el vagyok keseredve-sóhajtotta a fa,-annyira szeretnék neked valamit adni,de már semmim sincs,amit adhatnék.Öreg fatönk vagyok immár.Igazán sajnálom...
---Most már nincs sok mindenre szükségem-válaszolta amaz-csak egy csendes,nyugodt kis helyre vágyom,ahol leülhetnék és megpihenhetnék.Igazán elfáradtam már.
----Nos hát-mondta a fatönk,úgy kihúzva magát,amennyire csak tudta-Íme itt egy öreg tuskó,épp arra jó,hogy ráülj és kipihend magad.Ülj le hát és pihenj meg nálam.
Az öreg ember Így is tett.
És a fa maradvány boldog volt.

S.Silverstein-Ford:R.J.N.

MA ESTE ÜLJ LE EGY NYUGODT SAROKBA ÉS SEGÍTS SZÍVEDNEK HÁLÁT ADNI MINDENKIÉRT,AKI ÉLETEDBEN "FA" VOLT.

 

Idézetek-Szép élethez..

Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.
(Pázmány Péter)