Idézetek

kihívások

"A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, er?sebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legy?zni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt szolgál az el?ttünk álló kihívás, akkor feltárul el?ttünk az igazság: akadályok nem léteznek, csak lehet?ségek, melyek által fejl?dni tudunk." (Yehuda Berg)

 

ott kell lenni a pillanatban

"Egy jó pillanatod bárkivel lehet, az még nem jelenti azt, hogy egymás mellett is van a helyetek. Néha csak hagyni kell, hogy a Sors rendezkedjen. Bízz benne, ? jót akar. Ne kezdj ki vele, ne akard a kezedbe venni az irányítást, mert akkor minden elromlik. Egyszer?en csak hagyd, hogy az Élet alakítson mindent. Nem kell a taktika. Nem kellenek a játszmák. Egyszer?en csak ott kell lenni a pillanatban, és nyílt lapokkal játszani." (Oravecz Nóra)

 

Ha Téged szolgál, akkor jó érzés

"Ha sokat foglalkozol egy gondolattal - fókuszálsz rá, beszélsz róla, blogot írsz róla, az okait keresed, igazolni próbálod, stb. akkor tudd, hogy ezzel tartod életben a gondolatot magadban és ez befolyásolja az általad kibocsátott rezgésedet, és így az élettapasztalataidat is. Ha viszont szép fokozatosan elhagysz egy gondolatot - másra fókuszálsz, nem beszélsz róla többet, nem írsz róla hosszú emaileket, nem keresed az okait, elengeded, stb. akkor a figyelmed hiányában a gondolat és annak hatásai fokozatosan kikopnak a rezgéseidb?l és ez is hatással lesz az élettapasztalataidra.
Egy gondolatot azonban nem lehet úgy kikapcsolni, hogy azt mondod: 'Nem gondolok a rózsaszín elefántra', mert minden alkalommal amikor azt mondod, hogy nem gondolsz a rózsaszín elefántra, pontosan a rózsaszín elefántra gondolsz. Mit is kell tenned? Gondolj a zöld pumára! És akkor a rózsaszín elefánt gondolata a figyelmed hiányában éhenhal. Ne aggódj, nem az elefánt, csak a gondolata...
Honnan tudhatod, hogy egy gondolat szolgál-e Téged avagy nem? Ha Téged szolgál, akkor jó érzés amikor rágondolsz. Ez legyen az egyedüli mérvadó - ne pedig a gondolat igazságtartalma. Újra elmondjuk: a meggyökeresedett gondolataid alakítják a rezgéseidet és ezzel együtt az élettapasztalataidat, és így a saját igazságodat is." (Abraham-Hicks)

 

teremtve



Ki verte meg azt a kisfiút az utak igézetével,
dobogni ki lopott bele nyugtalan szívet,
s ígérte-hazudta, hogy messzire ér el?

Ki tette, hogy ÉHÉT csak ez veri el,

csak így t?ri meg lelkesnek a föld,
s béna köveivel nem keveri el?

Ki áldotta meg megszállott álommal,
válthatatlan drága, de talmi kinccsel,
szegénységen ragyogó cifra lommal?

Kicsi királyfik nyomára ki küldte,
pokolra-mennyre ki ?zte ezt a kisfiút?

Az utat én akartam,
mert engem akart az út.
(K?rösi Csoma Sándor)

Zsolt és Péter nyugodjatok békében!

 

A szív olyan helyekre visz, ahová az elme sosem vezetne

"A szívnek nem parancsolhatsz. Kényszer? törvényének a józan ész sem tud ellenállni. Falakat dönt le, és határokon üt rést. És ha tetszik, ha nem, olyan helyekre visz, ahová az elme sosem vezetne." (filmrészlet)

 

Barát?

Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme el?zi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod ?t, vagy túlszárnyalod.

 

vágytunk

Annyira vágytunk feln?ttnek lenni, de sokszor felcsendül a régi nóta… szép gyermekkor, jöjj vissza egy szóra…

 

Szavaidnak hatalmuk van

Bántani valakit sokféleképpen lehet...de legnagyobbat ütni a
szavakkal lehet. Szavaidnak hatalmuk van, használd ?ket bölcsen...
A Pofon csak az arcod éri...a szavak a szívedet...bár lelked mélyén
érzed...milyen mély sebeket ejtenek!
„A testi sértésekr?l készíthet? látlelet.
Így aztán az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak.
De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésr?l, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle bels? vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?”
/ Ancsel Éva /