Az akaratosság melléknévként is használatos a köznyelvben, olyan embereket jellemzünk vele, akik nem tágítanak, amíg el nem érik, amit akarnak. Itt viszont arról az érzésről lesz szó, ami valószínűleg tudatos percei legnagyobb részében önnél is jelen van. Az érzésről, hogy cselekedeteit és gondolatait saját maga irányítja az ember. Ma úgy gondolják, ez két részből tevődik össze: egy központi és egy környéki érzésből. A központi érzés az a tudatos élmény, hogy akarsz valamit tenni, az akaratlagosság érzése. A környéki érzés az elvégzett mozgás érzékelése, ami magában foglalja a birtoklás érzését, hogy az adott mozgást végző testrész vagy az adott mentális állapot a ön sajátja. Ezt a kettősséget hétköznapi élmények is támogatják. Az olyan reflexes mozgásokra, mint például a kezünk elrántása a forró bögre érintése után, vagy a kis rúgás, amit a térd alá mért ütés vált ki, nem igazán jellemző a központi komponens, vagyis nem akaratlagos a mozgás. Ugyanakkor a birtoklás érzése jelen van, az elrántott kéz, a kirúgó láb az ön sajátja. Hiba a rendszerben Sokkal érdekesebbek azonban a nem hétköznapi megnyilvánulásai ennek a kettősségnek, ugyanis, mint minden, az ezeket az érzéseket létrehozó mechanizmusok is tönkremehetnek. Az akaratlagosság érzése például pszichózisban romolhat el. A pszichózis a skizofréniával hozható kapcsolatba és több okból is kialakulhat. Forrás: AFP / BSIP A valóságtól való elszakadásként jellemzik, hallucinációk és téveszmék jelennek meg a betegeknél. Viszonylag gyakori téveszme, hogy a cselekedetek vagy gondolatok egy külső hatás által irányítottak. A beteg az állítja, hogy a kormány, idegenek, a szomszéd, esetleg más ismerős irányítja őt és gondolatait. Ilyenkor az akaratlagosság érzése hiányzik és valószínűleg ennek magyarázatára születnek a bizarr téveszmék. Stroke lehet a kiváltó ok A birtoklás érzésének defektusa jellemzően a jobb féltekét érintő stroke következtében jelentkezik, ami az adott agyterület sejtjeinek pusztulásával jár, a csökkent vérellátás miatt. Ilyenkor gyakori, hogy a beteg tudomást sem vesz látóterének bal oldaláról. Ezzel társulhat az „asomatognosia", vagyis a birtoklás érzésének megszűnése, bizonyos testrészekkel kapcsolatban. Ilyenkor előfordulhat, hogy a beteg kezét vagy lábát egy másik személyhez tartozónak véli. Oliver Sacks, az amerikai neurológus is leírt ilyen esetet, betege kiesett az ágyból, amikor a paplanja alá betolakodó „idegen" lábat akarta kidobni. Úgy tűnik tehát, hogy agyunkban különböző folyamatok biztosítják az akaratosság és a birtoklás érzését, ezek zavartalan működése szükséges ahhoz, hogy cselekedeteink, gondolataink fölött befolyást érezzünk. Ha ezek a mechanizmusok az agy sajátos működésének eredményei, akkor vajon a szabad akarat is csak egy illúzió? Szerző: Reichardt Richárd Let's block ads! (Why?) Forrás...
