Hírek Itthon Ínyencnek tartja Marton Lászlót a magyar színházi élet egyik vezetője

Elképesztő interjút adott az Origónak a magyar színházi világ egyik vezetője. Az interjút - a tudtával - hangfelvételen rögzítettük, a szöveget elküldtük neki, majd teljesen átírta, a kellemetlen kérdések egy jó részét kihúzta, olyasmiket beleírt, amiket nem mondott, tehát ott, helyben a riporterünk sem tudott reagálni rá. Nehéz ugyanis olyasmire reagálni, ami egy beszélgetésben, interjúban el sem hangzott. Ezek után úgy döntöttünk, hogy a szürreális, össze-vissza átírt, kiszínezett interjút nem közöljük le. Amennyiben ez a színházi vezető megkeres bennünket, és hozzájárul ahhoz, hogy az eredeti, teljes interjút közöljük, szó szerint úgy, ahogy elmondta, természetesen megjelentetjük. Mindenesetre, a beszélgetésnek komoly tanulságai vannak. Elmondjuk, mire gondolunk.


Az interjú azért hihetetlenül érdekes, mert tökéletesen kirajzolódik belőle, hogy mit gondol magáról és a pesti színházi világról a balliberális színházi elit. Nem szeretnénk senkit sem politikai értelemben valamilyen kategóriába zárni, de ez a vezető áttételesen saját magát helyezi az egyik oldalra: mégpedig a baloldalra. Szerinte a Marton-üggyel azért foglalkoznank olyan sokan, mert jobboldali igazgatót akarnak a Vígszínházba...

A balliberális színházi elit


Hogy védje a balliberális kulturális elit lebukott vezetőjét, ezért a színházi világ egyik vezető képviselője szerint most a színházrendezőket egyszerűen kipécézték, és ugyanazok lesznek, mint a 2008-as bankárok. Vagyis, szerinte bűnbakok. (A hasonlat akaratán kívül annyiban helytálló, hogy a 2008-as nagy gazdasági válságért természetesen elsősorban a bankárok voltak a felelősek, tehát nem bűnbakok voltak, és most is: Marton kétségtelenül rendező és kétségtelenül ebbéli hatalmával élt vissza, és úgy hírlik, újabb ügyekről olvashatunk hamarosan)



Marton László

Forrás: MTI/Czimbal Gyula

A színházi vezető arról beszélt nekünk, hogy "az egész ügy arról szól, hogy a Vígszínház vezetőségében legyen váltás". Majd azt kérdezte: "ha megtörténik, akkor mi lesz?" Szerinte "teljesen átgondolatlan az egész". Majd így folytatja: "lesz egy jobboldali igazgató, aki majd nem fog jogdíjat fizetni vagy nem fog pénzt felvenni?"

Az Origo riportere ugyanis azt kérdezte: műsoron kell tartani Marton rendezéseit? (mint ismert, Marton havonta több mint 500 ezer forint jogdíjat kap rendezései után a Vígszínháztól) És arról is kérdezte, hogy mit mond egy szülő a gyerekének, ha arról kérdezgeti, hogy az a rendező, aki szerepel a plakáton, hogy ő rendezte az Óz a csodák csodáját, ugyanaz a Marton László, aki lányokat zaklatott?

A színházi vezető láthatóan azért aggódik, nehogy bármilyen változás legyen a budapesti színházi világban és a pesti színművészetin. Ráadásul Eszenyi Enikőt senki sem szólította fel lemondásra, egyedül csak arról a visszásságról esett szó, hogy egy Magyarországon és Kanadában is lebukott szexuális zaklató miért papolhat a gyerekeknek - előadásain keresztül - tisztességről, emberségről, tisztaságról, őszinteségről, barátságról, hitről, szeretetről. Merthogy kicsit hazugnak hat, enyhén szólva. És felvetettük, hogy Marton burkolt támogatásáról lehet szól, hogy bár kirúgták a Vígszínházból, de azért a félmilliót meghaladó jogdíjat kapja havonta, ráadásul esze ágában sincs felajánlani a pénzt valamilyen jótékony célra.

Mi van a pesti színész szakon?


Ugyanúgy a színházi világ egyik vezetője, akivel beszélgettünk, a Színművészetivel kapcsolatban sem a lényegről akart beszélni. A Színművészeti színészképző szakáról ugyanis egyre több furcsa dolgot hallani. Csizmadia Tibor vezeti. Ő egyébként semmilyen kérdésre nem hajlandó válaszolni. A színházi szak - ahogy többször leírtuk - a Színművészeti gondosan őrzött és elzárt balliberális szigete, amit a lehetőségekhez képest a világhírű animációs rendező rektor elől megpróbálnak elzárni. Az általunk megkérdezett színházi vezető persze a színházi szakot is a végsőkig védte.

A Kádár-korból itt maradt nárcisztikus ínyenc szórakozik


Ami igazán abszurd: a megkérdezett színházi vezető elfogadhatónak tartja a makarenkói pofont is (természetesen ezt is később kihúzta), Marton Lászlót pedig így jellemzi - szó szerint idézet jön : "rossz értelemben vett ínyencnek látom".

Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot. Ínyenc (persze, rossz értelemben). Ínyenc. Marton László.

És nemcsak arra gondolunk, hogy egy 18 éves, naiv lányt elvinni kocsikázni, és egy másik férfi jelenlétében, fényes nappal, a Margit-hídon elővenni a péniszt és arra úgymond puszit kérni. Vagy erőszakkal egy nő kezével a péniszét simogattatni, vagy erőszakkal egy nő fejét a péniszére húzni. Vagy milyen hírét kelteni a magyar kultúrának Kanadában.

Hanem a Kádár-rendszerből megmaradt hatalommal, a Vígszínházzal lányokat szerezni, ez lenne az ínyencség?

Később színházi vezetőnk megismétli az ínyencség gondolatát. Szerinte Marton nem szexuális bűnöző, ugyanis szerinte szexuális bűnözők "azok az indiai vadállatok, akik egy furgonban halálra erőszakolnak egy 14 éves lányt". Majd új folytatja, hogy mindennek "valamilyen furcsa, kicsit gourmet változata". Persze, hozzátette gyorsan, hogy ez azért felháborító.

Vagyis, kétszer is ínyencnek (másodszor egészen pontosan előkelően, franciául gourmet-nak) nevezte az (eddigi ismereteink szerint) 12 magyar és kanadai lányt zaklató Marton Lászlót.

Természetesen ezt is később kihúzta az interjúból.

Ahogy azt is, hogy szerinte Marton László esetében pusztán "nárcisztikus férfi szórakozásáról volt szó".

Mi jön ezután?


Marton László szexuális zaklatási botránya a balliberális színházi világ botránya. Nem általában a színházi világé, hanem annak egy részének az ügye. Persze, egyrészt próbálják szétteríteni a mocskot, másrészt meg védeni a zaklatót, de attól még a tények azok tények.

Két hasonló ügyről hallani, hogy készülődik, hogy kitudódik, hogy bizonyítékok lesznek. Mind a kettő egyértelműen a balliberális színházi elithez kapcsolódik, szintén. Kizárólag és egyértelműen. Ezt tudja minden érintett.

Nem véletlen az idegesség. Évtizedes monopóliumokat fognak elveszíteni.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...