Írjunk verset

vers

A remény,amit nem adhatsz fel
A hit,ami oly bíztató jel

A kín amit rejtened kell
A bánat,ami otthonra lel

A félelem,amivel küzdeni kell
A bátorság,ami tompítja el

A mámor,amit álmodtál rég
A t?z,ami nem oltja ki még

A szenvedély,ami oly lázasan ég
A vágy,ami nem szünik meg még

A szerelem,amiért küzdeni kell
A bizalom,ami egy kölcsönös jel

A tisztesség,ami az égig emel
A becsület,amit így érhetsz el

A szeretet,ami körül ölel
A boldogság ami életre kel

Az álom,ami nem t?nhet el
A fény,ami így jöhet el

A pillanat,ami nem múlhat el
A lehet?ség,ami újabb jön el

A szó,amit nem mondhatsz el
A csend,amit nem törhetsz fel

A kérdés,amit nem tehetsz fel
A válasz,ami sosem jön el

 

Az id?.....

Az id? szertefoszlik.
Lelkünk megnyugszik.
Testünk ellazul.
Szívünk lelassul.

Álmodjunk szépeket,
Csodás tengert, réteket.
Mikor reggel ébredünk,
S néz minket kedvesünk,

Lelkünk felhevül.
Testünk megfeszül.
Szívünk felgyorsul.
Az id? halványul.

Szerelmünk szenvedély.
Szenvedélyünk szerelem.
Lelkünk megnyugszik.
Testünk ellazul.

Szívünk lelassul.
A nap felkel.
A szerelem s az id?,
Szertefoszlik reggel….

 

Kiscsibe-re

Szia Kiscsibe!

Gratulálok a vershez!
Abszolút nem lepett meg,mert erre számítottam t?led,és ezért is biztattalak,valamint azt is tudom,hogy velem ellentétban,még több is van benned.
Én is gondolkodtam azon,hogy miként lehetne még többet kihozni egy versb?l,és eszembe jutott,hogy a rímek helyett,vagy a rímekkel együtt asszociációkat lehetne alakalmazni.(Az még hozzátudna dobni,csak egy ilyen vers egyéni és egyedi kivitelezése az már tényleg id?igényesebb)

 

Maga olyan régen írogat itt nékem,
Bevésett már ötven OFF csodát.
Hogyha nem lesz vége, esküszöm az égre,
Még ma éjjel kivágom Magát!

Kecsi, Kecsi, ne csinálja énvelem,
Úgyis olyan szomorú az életem.
Kértem rá, hogy ne offoljon énnekem,
De Kecsi, Kecsi, ne csinálja énvelem!

 

Csodálatosan szép vers! Ilyet csak szeretkezés közben érezhet és követően ír(-hat) az ember. A szem a lélek tükre! valami olyan szép gondolatot ragadtál meg pár sorban, amit regényben sem lehetne leírni. Gratulálok, Kiscsibe - Kedves szemed! versedhez! "Lopnám" a barátnőmnek! Megengeded-e? Cserében viszonzom "Szilveszter" versemmel. Az is szerelmes vers / csak olyan "bújtatottan" kimondott
Nagyon szép! Szilveszter van: Boldog Új Évet Kívánok! 'Cserében' olvasd "Szilveszter" versemet!
I'm off. Na de kérem... Hol itt a demokrácia? A tudatlanság nem mentesít: de a kérdés se? Végítélet (ez is vers ???) aki hülye ... én úgy látszik így fogok meghalni ,.-,-
Kiscsibe számára Re: Kedves szemek

Ismételten bocsánatot kérek Tőled!
Szilveszterkor olvastam és jeleztem:
'plagizálom' írásodat.
Adtál vele egy ihlet-rohamot; amely a szem / nézés / látás- és való-látás terén fejti ki a Te gondolataidból fakadt sorokat.

Kérlek szépen, hogy Olvasd, hogy mivé formáltam!

Kedves szemed /Kiscsibe/

Nézted, hová réved messzém küszöb
Nézted, én tová-té-tova lép \ szök
Nézted még semmibe veszém: szólok,

Nézted megsemmisülésem. Rém jó
Nézted-e még? Semmi. Minden. őrző
Nézted kevés? Tenni. Vinni. Örök

E rög kevéj szívem hasadni fog.

/Kecsi/

 

Szilveszteri vers utólag:

Szilveszter

Gondolatgyöngyök kacagnak - ide
Mondok egyet: vígat. Szólnak; szinte
Kitekinthetetlen múlnak évek.
Jönnek egymás után szilveszterek

Mellett bújékozó emberek. Ma
Magadnak akadnak koccintókra
Szomjúhozó tékozlók. Merek
Még szebb jövőt és jót. Sereg kerek

Iker-jókívánságot merek el
Poharam öblén. Önteném mi lel
Lelkemben felleg emel / Szilveszter.
Magamnak ragadok koccintások

Emlékéből. Lékéből moccintás
Mozdulatot: félkézből koccintás
Pillanatot iszom: illeg döntém
Ajkam ott. Hiszen felleg mi óév:

Elvonul kétezertizenötre,
De Napnál fényesebb évre derül.
Emlékezetem elmerül mélybe,
Oly emlékbe, mi felede révre

Térő éveket. Nem lehet! Szeretet
Nem feledett szerelmet. Siratott
Ha kellett emellett / óévet. Te
Temetetlen élvezet bilincset

Levetett emlékezet. Temess
El szét FaceBook-ozott életet!
Nem lehet mi lehetett. Vess / Arass
Jóítéletet. Nevess! Mondhatós

Szófaragványok gondolatából
Gurulnak másodpercek. Latol tól
Szólja-e mások tercekre nyúlt lég-
Gondolatvár perceit. Elég! Tél

Sokadalma kerekeit hajtja
Nyakunk beléje igázza: még ma.
Mondanám szegletit szavamnak: ha
Hóbálványok oszlanak - magamnak.

Az én szilveszterem: szeretem. Nem
Feledem Egyetlenem. Eszperent
Vagy sem? Kitartom életem; nyúljék
Még feléje, ki megváltott: bújjék

Vagy B.U.É.K. Van egy ősi mondás még:
Mit Szilveszter éjjelén tevék - rég
Feledék / egész évben kísértén
Cselekvését emberem: azt teszem,

Egész év: mit harmincegyedikén.
Szeretkeznék. Én. Egyedül. Magán.
Magam. Újévi jókívánságom:
Aliasom: Élj boldogan! Írom

Minden szignóm össz fórumon rovom
Így alá magam. Jókívánságom
Becsül meg ám jól ni' kis barátom:
Én a boldog új évet kívánom!

 

Ismeretlen ismerős

Rövides lesz e vers eme
De macseklany intelme e
Kerge helyzetben felele:
Kedvelem. Nem feledem. He

Eszperente nyelvben felel
Neked Kecske. Nyelve meglel
Szavaknak sokaságát. De
Magadnak felelj! Intsél le

Ha vétém: delej - végén élj
És felelj. Nincs végzet. Még éj
Kész. Setét kincs tegez Téged
Kit nem érted. Szavait halld

Betéve - tudd: mondatait
Szerényke versit mit nekét
Küldét Feléd. Szeretéd? Tán
Füléddel ismerni. Csekét

Becses erényt lelék - Feléd.
Merész e tengerész. Beléd
Feléd Te tész enyém szavam
Magam ontám enyész vadam,

Mi elenyész hangom orkán
Süvöltésében. Tudom. Ám
Hanyagolom szerelmem már,
Nyakamon oldalam oltom.

Ismerlek. Tusz. Hiszel. Lom lám
Oltalom kúsz mit szer látom.
Nekednek félését várom
macseklányom. Kisbetűmöm

Kezdem mondatom szózatom.
Udvarlom. Gondolkodom. Tán
Magam sem tudom. Megfogott
Gondolatom. Versem ott

Versed nyomán kotor tova.
Kérdezhetnéd azt, hogy hova -
Tova. Gondolna nyoma ma
Ide lezárt gondolatba.

Vers, vagy próza - líra írja:
Fess macseklány súgja: hova
Gondolsz Kecsi? Búgja tova
Gondolata kiszakajta

Szavamnak szavait - oda
Hol torrentemnek csereda
Otthona vagyona. Felelj
Kéretlen szavak elején

Szólva: mit merék - Te meg én?
Feledém szólást: macsekem.

 

Zörgő vagyok mondom büszkén,
befogadott a sötétség.
Régi énem kútba dobtam,
s égek én is majd a pokolban..

 

Boldogság

Mindig azt keresed
Minek híját leled.
Talán ma eldobták
Valómat. Bódít mák:

Valami más - hódít
Maradni. Hékás: itt
Senki sem lazít. Élj
Boldogan! Ne félj

Megteremteni. Nem
Kívül: belülemen
Levetkezem. Félem
Félelmem lüktetém

Boldogság tükrömöm.
Holnap mind elmondom.
Gubóba zárkózom,
Hogy csak nyitózva nem

Szorongva bitózzam
El: ma boldogságom.
Fel arra magamon
Keresni szabadon

Cseppetnyien balgán
Percnyietlen sántán.
Boldogság? Talanság?
Csipcsiriptelenség.

 

Melegek se írnak melegtelen
Verses semitlenségeket. Alan
Mesélem élményeimet: ki van
Merészen elégedetlen? Én hőn

Tenyészem. Egyet útálok nagyon:
Bekiáltom fagyon fúlok agyon.
Meleget kedvelek és szeretek.
Én most nem szenvedek. Mernétek ezt?

 

Derűs e kor, amikor egy moderátor
Verset idekotor. Lám légy gladiátor
Lírák lila zónájában - tégy szépet! Kor-
Lik szívem zöngéje miben bársony bíbor

Alkonylik télen. Tavasz vár, bomlik félszem
Eltemetni magam maradva. Kár! Fél szem
Sem veti meg magát nézésben szerelmem.
Tekints le rám! Hát vérzésedben én felem

Nézem másfélszemem másikában. Talán
Intonálom iniciálém zenéjén
Görbe gondolatom egészét. Magamon
Magam vagyon. Egyedül hegedül álmom

Tartalmas ágyam magányában. Vágyom én
Valamire. Fájón féld mámat átkomon
Vetéld el bájos nézésedet. Már adom
Karom lefogni önmagamtól. Véded t'om

Tegyem talon pusztító önön énem. Én
Kérem magamat megvédenem magam. Tény
Nem teszem. Önös egoizmusom féled.
Reményed elvetem végzetem magam tedd

Életem kezembe: Néked nézhessem
Létem értelmét, mi szétfolyik. És essem
Szét még két félre, hogy feleselik agyam
Gondolatával saját magam. Feslik ám

Toldom egy varrással. Lám nézetik vágyam:
Holnap feleség; vágyott gyermek. Én ágyam
Fölkelni benne. Szájon csókolt érzések
Legyenek a mindennapi szép kérdések!

nemes vitéz Mátraaljay CJB = Kecsi

 

Magam vagyok

Önmagamban botlik ekéj
Sekély olcsó rímik eléj
Kevély kérdésem: mire vélj
Magány hangján Te meg én félj

Valami mástól : egymástól. Ha
Feledni tudom magama
Önnön börtönbe bezárt
Fennen vadságát. Mire vért

Oltalmazzon? Oltson szomjon
Holton nedűt csókot érőn
Boldog könycseppet, hogy szeret
Engemet. Gyermekemet

Nemzemet véded. Te meg
Én félted éltemet. De még
Eldobom léted mezejét
Belsőd accára. Feledéd

Tomboló magányom küsz'bét?
Enyém légy, hogy mi elvessék
Te legyél. Szeretnék félni
Szerelem tüzén égni. Ni

Elmondom magam: várni. Te
Tetétova falam törni
Benséges magányom. Túl - ni
Tenmagadon feledni rom

Eszményem csököttségét. De
Nem feledem kötöttségét:
Valótlanságod valóját.
De meg én vagy Te meg én lát?

Kecsi