Tiéd a szó. Szerintem fölősleges jártatni oda a gyereket csk tönkre teszik. Nyugodtan írjad meg a véleményedet meg.
Nem jártam, mert... - nálunk nincsen bölcsőde még a mai napig sem - legközelebbi bölcsőde a két szomszédos városban van 8 és 11 km-re - településem külterületén laktunk gyermekkoromban, nagyjából 2,5km-re a központtól - engemet Édesanyám nevelt fel Édesapámmal együtt Én még a óvodába se jártam (2,5km okok miatt) csak előkészítőbe 1 évig. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy nem érzem hiányát. Előbb említett intézmények híján is tanár ember lett belőlem (= gyermekszerető) és 3 diplományi tudás alapját meg lehet szerezni bölcsi és ovi nélkül is. Saját, tanári véleményem: - akit nem a szülei nevelnek (én időmben: állami gondozottnak hívták a mai állami neveltet) rosszabbak, mint a hamis kutya és butábbak, mint a tyúk - életkilátásaik: kevesebbek, mint a mai bevándorlóknak - szocializációjuk: hiányos Az, hogy a bölcsőde- és óvoda közösségi életre nevel: vitathatatlan! Én viszont otthon a kertben játszottam, összeszedtem a tyúktojást, kimentem a rétre bóklászni. Hamarabb láttam csipkebokrot, mint korombeliek. Szöcskét fogtam és madártojást kerestem, nyulat zavargásztam, fácánt riogattam (kerestem a tollát). Boldog gyermekkorom volt. Ha engem 12 - 14 óra között altattak volna: életem mennyi idejét elpazarolom fölös semmittevéssel. Én ez alatt éltem a gyerek életét!
getkidi jól beszél! A bölcsőde a gyermek elszakítása édesanyjától pontosan abban az életkorában, amikor a gyermeknek a legnagyobb szüksége van rá. Ez az igazi terror, nem más! Ártatlan, védekezésképtelen emberpalántákat gyűjtőfogházba kényszeríteni. Az, hogy az anya dolgozik... és a GYES? Apuka nincsen? Mama sem? Talán ennél a kötelező óvodai oktatás törvénye a súlyosabb csapás a gyermekek lelkivilágára. Nagyjából a Falanster és Orwell 1984-e jut eszembe róla.
Jártam, de nem emlékszem rá. 3 évesen elköltöztünk. Arra emlékszem, milyen rossz volt, pedig öten laktunk egy szobában.
