Játsszunk hanggal: 3 futurisztikus játék, amiben fontos a zene

A témát ebben részben 'Hírek!' david9696 hozta létre. Ekkor: 2015. december 10..

  1. david9696 / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. július 12.
    Hozzászólások:
    14,623
    Kapott lájkok:
    284
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Férfi
    Aktuális játék-gyűjteményünket nem azoknak ajánljuk, akik szívesen némítják le számítógépüket. A többieknek viszont nagyon.



    A Steam vagy a GOG.com nagy előnye, hogy bármekkora játékrajongónak is tartjuk magunkat, garantáltan szembejön legalább három olyan örökbecsű, amelyről nem hallottunk, viszont a birtokában elfelejthetjük a szabadidőnket. Következzen most három olyan (10 és 15 euro között mozgó) játék, amelynek fő témája a zene.

    Fract OSC
    A Tron és az Alice Csodaországban műtőasztalra született szerelemgyereke a Fract OSC, amelyben egy csendre kárhoztatott világba kell visszahoznunk a zenét logikai feladványok megoldásával. Minden egyes feladvány hatására bővül a stúdiónk, amely minden játék elején elénk tárul (innen indulunk el a felfedezőútra), az itt gyártható basszusfutamok és ütemek pedig meglepően jól szólnak, aki ebben akarná megírni élete első zenéjét, megteheti: kellően stílusos kezdésnek nézhet elébe. A játék három különböző régiója a stúdió három hangzóelemére (ütemek, basszusok, leadek) fókuszál, a stilizált, neonszínű, visszafogott világ pedig olyannyira magával ragadó, hogy a PC-s játékoktól idegenkedőket is gyakran rabul ejti.
    További infók a játék Steam oldalán.

    Panoramical
    Interaktív zenés tájképek, vásári kaleidoszkópok és egy hosszú hétvégényi hallucinogén keveredése az idén megjelent Panoramical: ha ettől nem akarunk tájépítészek, zenészek, elméleti fizikusok vagy hobbikertészek lenni, akkor semmitől. A játék pályáin kilenc-kilenc hangsávot kapunk, amelyeknek halkításával vagy hangosításával az adott tájképet is változtatjuk: sötétítjük vagy világosítjuk a képet, emeljük vagy csökkentjük a vízszintet vagy éppenséggel amorf, de igen jól kinéző, vélhetően a kilencvenes évek videoklipjeiben született dekorációt keverhetünk a látnivalók közé. Mindez zavarbaejtően és hipnotikusan egyszerű: egy-egy pályával fél órákat el tudunk szórakozni – a szabadabb jazzfutamoktól a négynegyedes falpüfölésig és a magas frekvenciákban úsztatott glitchekig igencsak tág a repertoár, ráadásul nincs se pályavégi levernivaló, se időhatár, se tét, se semmi. (Ha a játék kezelőfelületét rákötjük a szintetizátorunkra, elvesztünk. Szóltam, előre.)
    További infók a játék Steam oldalán.

    Audiosurf
    Míg az előző két játékban inkább a felfedezés öröme dominál (mit dominál, csak az van benne), addig az Audiosurf teljes mellszélességgel teljesítményközpontú: akadálypályákat generál kedvenc számainkból (figyelembe véve azok felépítését, hangerejét, sebességét és számos más tényezőt), nekünk meg a lehető legtöbb pontot kell begyűjtenünk ezeken úgy, hogy bizonyos elemeket kikerülünk, másokat meg éppen hogy elkerülünk. Ezzel nemcsak unalmasnak ígérkező estéinket tünthetjük el nyomtalanul, hanem egy örök életre meggyűlölhetünk számokban tempó- és hangnemváltásokat, ahol olyan akadályokat dob le a gép, amiket nem tudunk jól bevenni. A program amúgy ismerős lehet onnan, hogy jópár évig YouTube-ra rengeteg szám került fel Audiosurf-pálya háttérzenéjeként. (Van belőle második rész is, amely annyira überelni akarta az eredeti klasszikust, hogy mérföldekkel elmaradt mögötte. Nem javasoljuk, több feles után sem.)
    További infók a játék Steam oldalán.