Katona Dalok / Idézetek ...

A laktanya udvarán a század már készen áll,
Nyílik a piros rózsa.
A kapuban sírdogál a sok csinos barna lány,
Búcsúzik utoljára.

Nem tudom, hogy látlak-e még virágom,
De azért a legjobbakat kívánom.
Kis kalapom félreáll, szívemben egy szál virág,
Ez lesz az útitársam.

Ha megjövök, kisbabám a kapuban vár reám,
Ünnepi fehér ruhában.
Megkérem a századost, aki szabadságot oszt,
Egy napot tegyen rája.

Mikor a pap szerelmünket megáldja,
Zubbonyomat civil ruha leváltja.
Büszke lesz a kisbabám, meg a jó édes anyám,
Hogyha a fiát látja.

 

Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
nem is édesanyám nevelt fel engem,
nem is édes, nem is egész mostoha,
hej, azt szerettem, akit nem kellett volna.

Hej, kifütyülte nékem a sárgarigó,
katonának bésorozott a bíró,
ha bé' biza', úgyse lesz nagyobb gazda,
hej, jó az Isten, hazajövök valaha.

Hej, kék ibolya, búra hajtja a fejét,
nincsen, aki megöntözze a tövét,
szállj le harmat a kék ibolya tövére,
hej, most találtam egy igaz szeretőre.

 

Ezer határon túl
"Sose halunk meg..."? A boldog duhaj
csak a nótában boldog! Annyi jaj
fullaszt, annyi rém tör rám, annyi árny,
hogy én e békés földi éjszakán,
még ezen is csak túlvilág vagyok,
csak rom, kísértet... De aztán, ahogy
sír előbb, zokog és őrjöng a szív,
majd elfárad s végűl megnyugoszik,
sóvár kínjából testvér percei
kelnek a multnak, éj s nap képei,
összevissza lebegnek, rajzanak:
már nem tudom, agyamban zeng-e, vagy
odakint ez a zene: mikor a
szemem lehúnyom, egyszerre Buda,
egész Buda köröttem muzsikál,
köröttem ezer holdfényes határ
s ezer határon túl a távoli
Somogy és Szatmár minden tücskei.

 

Lankás Somogynak napja nevelte,
Borral, búzával rokon a lelke.
Szülték és óvják az áldott dombok,
Dúrva tatárhad vérén nem rontott.
Krimi mezőkről tegnap jött át tán
E jó kötésű gyerek?
Ősi imádság buggyan a száján:
Hogy a roszseb egye meg!

Most tudom ám csak, miért oly hetyke!
Mert ez a híres somogyi egyke
Somogyi tőke, fáinos fajta,
Ritka, de drága a termés rajta.
Bár csuda esnék és drága honunkba
Ezer annyi nőtte még!
Nől szaporán lám bezzeg a dúdva!
Hogy a roszseb egye meg!

Taktikát könyvből biz nem tanulta,
Így oszt furkósbot nála a puska
S bicskának nézi a bajonetját,
Vágja a muszkát, akár a répát.
Gránát és golyó útját nem állja,
Se mélység, se meredek
Poklokon által hörgi zihálva:
Hogy a roszseb egye meg!

Pántlika röppen rajta röpködve,
Ámde tarkábban röpköd a kedve.
Hogyha roham van, hej az a torna!
Friss, üde rajtá-t zeng a hegy orma.
Bárki hadának be neki mennék
Hogyha vele mehetek
Híres egy ezred az a negyvennégy
Hogy a roszseb egye meg!

 

A kárpátok mély árkában

A kárpátok mély árkában úgy sírnak a fák
Hullanak már a levelek s a hervadó virág,
Bérces ágyuk durranása messze-messze kél
Lelkesítő magyarnótát fúj felénk a szél.
Fiúk felettünk az idő eljárt, fiúk felettünk elmúlik a nyár,
Nem látjuk többé a kicsi falunk, nem zárjuk többé a rácsos kaput,
Mondjátok meg aki hazatér, idegen földben pihentem meg én...
Csak a drága jó anyámnak el ne mondjátok..
Ne epessze fájó szivét a keserű bánat.
Mondjátok,hogy visszajövök,visszajövök én..
Visszajövök egy szép május holdas éjjelén...
És aztán felvirágzom a puskám szuronyát..
Kis falum határán úgy vonulok át...
Mondjátok meg aki hazatér, idegen földben nem pihenhetek meg én !!!

 

Harminckettes baka vagyok én,
kék parolin mosolyog a blúzom tetején.
Nincs még sarzsim, de holnapra lesz,
galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám.
Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám!
Mert harminckettes baka vagyok én,
recece, gyalog masírozok én.

 

Ezernyolcszáznegyvennyolcba'
el kell menni háborúba,
ha úgy vagyon cédulázva,
hogy elvesszek a csatába.

Keljetek fel Rákócziak,
ti voltatok igaz fiak,
lássátok meg nagy romlását,
magyar hazánk pusztulását!

Szép meghalni a hazáért,
virtust tenni a nemzetért,
fölkelni a szabadságért,
ontani a jó magyar vért.

Azt is tudom, nem én kezdtem,
tudom, nem is én végeztem,
most is halnak és születnek,
nem lesz a vége az életnek.

 

Katonadalok - A gőzösnek hat kereke
A gőzösnek hat kereke,
de fényes de fényes de fényes.
Benne ül egy nyalka huszár,
de kényes de kényes de kényes!

Most fújják az én marsomat,
itt kell hagyni a galambomat.
Angyalom, ragyogó csillagom

 

https://www.google.ro/search?q=fest...#tbm=isch&q=katonadalok&imgrc=ZpuNwLdRaxQ2HM:

 

Ébredj magyar!

Ébredj, magyar! Az ősi föld veszélyben:
Elvész a fajtánk, hogyha nem merünk!
Vélünk az Isten száz csatán keresztül:
Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk!
Rabokká váltunk ősapáink földjén,
De már a hajnal jön, hasadni kezd!
Ha összefog most magyar a magyarral,
Győzelemre visz majd a nyilaskereszt,
Szálasi Ferenc!

 

1914-ben
Még az úristen is lenézett a földre
Ferenc Jóska ej haj háborút indított
De sok édesanyát örökre megszomorított

Anyám anyám kedves édesanyám
De szomorú vasárnap virradt rám
Házunk előtt jaj de szépen muzsikálnak
Engemet pedig visznek katomának

 

A gőzösnek hat kereke
A gőzösnek hat kereke,
de fényes de fényes de fényes.
Benne ül egy nyalka huszár,
de kényes de kényes de kényes!

Most fújják az én marsomat,
itt kell hagyni a galambomat.
Angyalom, ragyogó csillagom.