Az elsősorban Ausztráliában és Afrikában őshonos akáciáknak van egy igen apró, de annál erősebb védelmezője: egy különösen erős harapású hangya, a crematogaster mimosae, mely képes akár az elefántokat is megcsípni. A Floridai Egyetem tudósai egy afrikai fennsíkon végeztek kutatást. A helyi hangyakolóniák nem csupán a növényevő állatok ellen lépnek fel igen agresszívan, hanem a többi kolóniával szemben is. Egy-egy akáciáért igen pusztító küzdelem szokott zajlani, melyet a nyertes hangyaboly is megérez: a harcok után igen nehéz helyzetbe kerül, hiszen az újonnan megszerzett területeket meg kell védenie, ugyanakkor az elpusztult hangyákat is pótolnia kell. A kenyai kutatókkal közreműködve a tudósok háborút robbantottak ki különálló kolóniák közt, majd a fák alatt a földre helyezett ponyvák segítségével felmérték az áldozatok számát. A harcok után a győztes kolónia 800 egyedének DNS-ét vizsgálták meg, és arra jutottak, a csoport genetikai összetétele jelentősen megváltozott. Az általános elképzelés a hangyakolóniákról az, hogy a csoport egyetlen királynő leszármazottait fogja össze. A kutatás azonban azt bizonyítja, ha a fészek kritikus állapotba kerül, a boly képes más kolóniák egyedeit is befogadni, azok pedig készséggel segédkeznek a munkában. Bizonyos nagy veszteségekkel járó harcok után, melyben mindkét csoport lényegében megsemmisül, az életben maradt királynők akár egy új, egyesített fészket is képesek létrehozni. Hogy a harcok milyen pusztulási szint után és miért szűnnek meg, az továbbra is kérdéses. Egy azonban biztos: a hangyakolóniák működése még annál is összetettebb lehet, mint azt a kutatók korábban gondolták. (Via: Science Daily)
