Elérkeztünk az áprilisi két könyvhöz, az Első év 12-én megjelent második kötetéhez, plusz az április 26-án, avagy a mai nap folyamán újságosokhoz került Harley Quinn albumhoz is, amiben a Jokert ajnározó szerelmes és nem kicsit őrült egykori pszichiátergyakornok egyedi sztoriját ismerhetjük meg. Az Igazság Ligája: Az első év (2. rész) Folytatódik az előző kötetben megkezdett sztori, és míg a kezdetekben Xotar, avagy a Fegyvermester dolgozza meg a Liga tagjait, addig a későbbiekben még mindig a Lókusz tör borsot Lámpásék orra alá. Noha a meglepő problémákkal szembekerülő csapat először John Jonesra gyanakszik, az árulás vádjával megbélyegzett Marsbéli bizonyítja ártatlanságát. Ekkor jön el az ideje, hogy a bajtársak kicsit jobban megnyíljanak egymásnak, és beavassák magánéletükbe is a többieket, így megszabadulva minden egyes titoktól, ami veszélyeztetné működésüket. Eközben pedig fény derül rá, hogy bár hét idegen lényt már elintéztek azok érkezésekor, egy nyolcadik is volt velük, aki közben nemcsak szövetkezett a Lókusszal, hanem teljes megfigyelés alatt tartotta a Ligát, és így egyben a Föld minden védelmezőjét. Ennek hála szinte semmi nem akadályozhatja meg a gonosztevőket abban, hogy sorban kiiktassák a bolygó minden szuperhősét, majd az ártalmatlanná tett jótevőket egy börtönszigetre zárják. Innentől pedig a Ligán áll vagy bukik a planéta és civilizációnk sorsa, hiszen titokban több ezer további idegen érkezett, hogy végső célként ne csak a Liga tagjait vonják ki a forgalomból, de kipusztítsák a teljes emberiséget is. Az összefogásra és a bizalomra ennek hála még a szokásosnál is nagyobb szükség van, és az bizony kérdéses, hogy az újonnan alakult csapat megbirkózik-e ezzel a hatalmas feladattal. Az 1998-as sztori első kötete inkább csak felvezetés volt a nagy megmérettetés, a hirtelen kialakult háború és a beteljesedés előtt, ami az új Liga alapjait alkotta meg, összehozva így a különböző személyiségeket, akiknek egész egyszerűen muszáj volt összedolgozniuk a győzelem érdekében. Éppen emiatt izgalmas a történet, emiatt fogja meg az embert, amiben Barry Kitson szép rajzai továbbra is fontos szerepet játszanak. Ahogyan általában, a kötet végén most is megcsodálhatóak a borítók, illetve egy 1955-ös kis szösszenetet is lehet találni az utolsó oldalakon, ami a Detektív 225-ös számában jelent meg eredetileg, és John Jones, avagy a Marsbéli Vadász történetét mutatja be. Harley Quinn: Prelűdök és kop-kop viccek Az ugye megvan, hogy Dr. Harleen Quinzel szerelmes lett Jokerbe, mialatt az Arkham Elmegyógyintézetben végezte kutatásait, majd így vált a férfit gyengéd érzelmeivel üldöző bűntárssá, aki néha még a folyton mókázó gonosztevőnek is az agyára ment? Hogy a Harley Quinn néven elhíresült nő beképzelte magának, hogy csak egy rajzfilmvilágban él, ezért tettei nélkülözték az emberséget és a logikát, már csak egy apróság a nagy sztoriból, amelynek során még szerelmének üldözöttje is ellene fordult, hogy végül sebesüléseit megszenvedve összehaverkodjon Méregcsókkal vagy éppen Macskanővel. Harley egyébként több saját sorozatot is megért, ezek közül a 2000 és 2003 között futó szériába sikerült betekintést nyújtani a hazai kötettel. Ebben a könyvben egyfelől az olvasható el, ahogy Harley ügyesen megszökik, sőt Jokert is kimenti az elmegyógyintézetből, hogy utána közös tervet eszeljenek ki – vagyis csak látszólag közöst, mert míg Harley folyamatosan Joker kedvében óhajt járni, a kimázolt fickó inkább csak kihasználja a lányt és szerelmét. Azonban amint komolyabban a terhére van, egyből megölné a nőt. Így jut a volt doktornő arra a következtetésre, hogy egyedül kell boldogulnia. Na és egy kis házibuli is megerősíti ebben a gondolatában, ahol tulajdonképpen minden elérhető barátnőt meghív magához, így Méregcsókot és Macskanőt is, ezzel egy igazán csajos partit rendezve. A teljes kötetben egyébként feltűnik még Rébusz, Kétarc és Pingvin is, szóval mindenki örülhet a megszokott karaktereknek. Az meg talán fel sem merült az alkotókban, hogy Harley az önálló füzeteket magában vigye el a vállán. Megmondom őszintén, hogy ez nem csoda. Szeretem a képregényeket, a DC univerzumát, és általában tetszenek a hazánkban megjelent történetek, de… biztosan velem van a probléma, amikor azt mondom/írom, hogy a Prelűdök simán kimaradhatott volna a sorozatból. A történet szódával elmegy, semmi igazán nagy dolog nincs benne, ráadásul sokszor tényleg nagyon „csajos”, a szóviccek pedig egyszer kínosak, másszor tényleg humorosak, ami hosszú távon elég fárasztó. Megint ízlés kérdése, ezért relatív a véleményem, de számomra Terry Dodson rajzai is felejthetőek, nem túl részletgazdag stílusa egyáltalán nem fogott meg. Persze illik a külcsín a Harley fejében lezajló őrülethez, de ez nem az én világom, másnak talán jobban fog tetszeni. A kötetben vannak még borítóképek, meg egy régebbi sztori, az 1993-as történet Batgirl, Méregcsók és Harley közös kalandjával. Maga a könyv egyébként igényes, mint általában, a helye pedig ott van a többi között, ha teljes sort szeretnénk a polcunkra, de ezzel együtt is az eddigi leggyengébb láncszem – ahogy mondtam, szubjektív szempontok alapján. Öröm az ürömben, hogy egy hónap múlva már itt lesz az Acélember, no és persze a sorozat indulása óta várt Halál a családban. Let's block ads! (Why?) Forrás...
