Király! – A Király Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az RTL+ Zámbó Jimmy-sorozata, A Király a magyar sorozatgyártás egyik legnagyobb bravúrja. Nem pusztán a címszereplőjéről fest olyan árnyalt és kendőzetlen portrét, ami itthon elképzelhetetlennek tűnt egy sokak által imádott híresség kapcsán, de korrajznak is bitang erős. Mind stílusában, mind hangulatában, mind pedig megközelítésében hiánypótló remekmű. Csak egy vallomás: sosem értettem, hogy nálunk miért éppen Jimmy a király. Cinikusan mindig azt mondtam, hogy milyen jól leírja az országot, hogy míg Amerikában Elvist koronázták meg, addig nekünk csak Zámbóra futotta. Kis ország, kis pénz, kis király. Persze ’91-es születésűként alapvetően kimaradtam a Jimmy-láz tombolásából. Olyannyira, hogy a legkorábbi emlékem vele kapcsolatban a kétes körülmények övezte halála. Aztán már hiába hallottam a számait, láttam a klipjeit: azokból számomra sokkoló, feldolgozhatatlan mennyiségű giccs áradt. Noha kétségtelen, hogy nagyon jó hangja volt és énekelni tényleg nagyon tudott, ezek körítése miatt semennyire sem tudtam komolyan venni. És aztán megérkezett az RTL+-ra a régóta tervezett Jimmy-életrajz, ami döbbenetes meglepetésnek bizonyult. Ám A Király sokkal többről szól, mint egy csepeli gyerek sztárrá és legendává válásról. Ez a sorozat az egyik legjobb és legbátrabb korrajza a rendszerváltás környéki és utáni Magyarországnak. Különös tekintettel annak kulturális életére. A Zomborácz Virág vezető író és Kovács Dániel Richárd főrendező által jegyezett A Király sorozat Zámbó Imre (Olasz Renátó és Nagy Ervin) karrierjének krónikája. Onnantól, hogy a fiatal, zenerajongó pincér megszerzi az ORI előadóművészi engedélyét, lokálokban énekel, majd a hírhedt ’88-as Interpop fesztivál és a Magneoton szerződés után az ország legnépszerűbb énekese lesz. Egészen odáig, hogy miután kétes körökben mozog, családi válságokat él át, Pataki Attilával és Lagzi Lajcsival turnézik, majd a platinalemezekkel kikövezett útja végén 2001. 01. 01-én saját lőfegyvere vet véget az életének. Akár szeretjük a zenéjét, akár nem: vitathatatlan, hogy Jimmy megosztó személyisége, popkulturális jelentősége és izgalmas, ellentmondásokkal tarkított élete izgalmas alapanyag egy sorozathoz. Így nem is az a meglepő, hogy előbb-utóbb feldolgozták, hanem a forma, ahogy ez megtörtént. A Király ugyanis nem az a szentimentális, Jimmy egyoldalú nagyszerűségéhez intézett óda, amit vártunk volna. Sőt! Meglehetősen sötét képet fest egy olyan emberről, aki a 2000-es évek utáni generációnak leginkább csak a nagymama-Facebook csoportok ízléstelen, giccses gif-alapanyagaként él. Zomboráczék sorozata azonban nem a rózsákkal körülvett, csillámos Jimmy dicsőítése. A Király első bravúrja, hogy megalkuvás nélkül mutatja meg az embert a mítosz és a mém mögött. Komolyan veszi Jimmyt és a környezetét. Hiszen Jimmy nagyon tudott énekelni, sokan rajongtak érte. Ám köztudottan nehéz személyiség volt, dühkitörésekkel, kétes körökben is mozgott/mozoghatott, megcsalta a barátnőit, feleségeit, sokat ivott. A sorozat pedig nem, hogy nem rejti véka alá személyiségének ezen aspektusait, hanem éppen ellenkezőleg. A sorozat azonban nem pusztán egy öncélú karaktergyilkosság. Hiszen egyaránt előkerülnek az okok is, hogy miért lett Jimmy ilyen. Szép fokozatosan látjuk, ahogy a zenészi karrierről álmodó fiúnak miként kell megküzdenie előbb a családja (különösen az anyja), majd a rendszer (ami még akkor sem fogadja el igazán, amikor a legnagyobb sikereit ér el) rosszallásával. Látjuk az utat, ahogy a sikert hajszolva kénytelen(?) egy olyan hazugságbirodalmat felépíteni, amit végül már ő is elhisz. (Klasszikus része a Jimmy-legendának, hogy Amerikában kezdte a karrierjét, ám erre sehol sem találni konkrét bizonyítékot. A sorozat ki is mondja, hogy ez az egész hazugság.) Lassan egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki egyszerűen képtelen felismerni és meglátni, hogy milyen fájdalmat okoz másoknak. Ha pedig mégis bocsánatot kér, akkor azt egy hatalmas, teátrális gesztusként teszi. Autót vesz vagy dalban mondja el. Ezekért pedig úgy érzi, hogy ő érdemel köszönetet – totálisan félreértve ezzel a bocsánatkérés és megbánás intim lényegét. Mégis: Jimmyben végig ottmarad a gyerek, aki csak egyet akart: hogy szeressék és elfogadják. Szeress úgy, ahogy itt vagyok veled – énekli egyik leghíresebb slágerében, és talán ez összegzi legjobban – a sorozatbéli – személyiségét. Azaz elvárja a szeretet, de úgy, hogy közben ő nem hajlandó változni. Miközben mindenért másokat okol. A sorozat olvasatában Zámbó Imre tulajdonképpen egyfajta magyar Tony Soprano. A férfi, aki ugyan a maga módján szereti a családját, szeretne jó apa lenni, olykor képes is ezt alátámasztó gesztusokra. Próbálkozik, ám mégis végig ő marad a középpontban. Ő az, aki rendre megígéri, hogy majd megjavul. Egyszer. Ám az ígéretet ritkán követik tettek. A Király ismeretében egészen sötét és komor hangulatot kapnak Jimmy addig nyálasnak hitt, sokszor teátrális és túltolt dalai. Rendhagyó módon két színész játssza el Jimmyt ezen az úton. A feltörekvő korszakot elmesélő első öt részben Olasz Renátó. Kiválóan. Kiállásával, karizmájával képes elhitetni velünk, hogy miért hódította meg Jimmy a nőket és a közönséget. Ám benne még ott van a bizonytalanság és az ártatlanság. Ezt a Jimmyt még a kívülálló néző is tudja szeretni. Hibái ellenére is lehet neki szurkolni. Aztán elsőre egy élesnek tűnő váltással, az immár befutott, családapa Jimmy szerepében megjelenik Nagy Ervin. Aki sokkal kaotikusabb, teátrálisabb és túlzóbb, mint Olasz Renátó. Ez azonban végső soron nem csak azért működik, mert hiteles végpontja a Renátó által elkezdett karakterívnek. Hanem mert ezen a ponton a sorozat fókuszt is vált. Innen ez már nem csak Jimmy története, hanem azon ismert és nem ismert embereké, akik az ő birodalmában mozogtak. Egy olyan birodalomban, aminek legnagyobb ellensége sokszor éppen az azt felépítő király volt. A sorozat ezen pontján lesz egyre gyakoribb, hogy a mindegyik rész más – Jimmy életében meghatározó – személy szemszögéből mutatja be az énekest. Közölük a legfontosabb a második felesége, Edit, „a jó asszony, aki mindent megbocsát” – egészen addig, amíg nem. Jimmyhez hasonlóan őt is ketten – Staub Viktória és Schell Judit – játszák, az útja pedig nagyjából az énekes inverze. Őszinte, szerelmes támogatóból összetört, megbántott asszony lesz. Aki konstans küzd azzal, hogy együtt tud-e lenni egy olyan férfival, aki egyik pillanatban a legnagyobb romantikus gesztust teszi érte, majd utána megdugja a saját testvére feleségét. Mindketten remekek, utóbbi alakítása különösen. A Schell Judit tekintetében jelenlévő vívódás és frusztráció – ahogy kénytelen szó nélkül elviselni Jimmy kicsapongásait és hazugságait – jobb helyeken Emmy-díjat érne. Hasonlóan kiváló Georgita Máté Dezső mint a fiatal, balhés életű Zámbó Krisztián. A legbrutálisabb mégis a Döbrösi Laura által játszott – nem konkrét, de valós személy ihlette –, mélyszegénységben élő, Zámbó-rajongó lány karaktere. Akinek végzetét nem Jimmy mérgező tulajdonságai okozzák, hanem éppen ellenkezőleg. A halála után bekövetkező, elviselhetetlen űr. A Király nem csak azt mutatja meg, hogy milyen volt a címszereplő, hanem, hogy hogyan hatott a körülötte állókra és az országra. Hogy egyszerre tudott hallgatói millióinak reményt és erőt adni, és brutális fájdalmat okozni a legközelebbi szeretteinek – vagy komoly fejfájást és kényelmetlenséget a kollégáinak. Ám ez utóbbi sem rosszindulatból, hanem sokszor bizonytalanságból, és persze nagy adag – a siker ópiumja által felfuttatott – nárcizmusból fakadt. Már az is páratlan, hogy egy ilyen komor, komoly, megalkuvásmentes és sokrétű portré készülhetett egy hazai híreségről. Különösen olyanról, akinek megítélése a szélsőségek között mozog. A rajongói a mai napig istenítik. Ám a fiataloknak (a 20-30 év közöttieknek is) Jimmy eddig legfeljebb mint egy mém létezett. A sorozat azonban bravúrosan egyensúlyoz a köztudatban élő Jimmy-képek között úgy, hogy a végeredményben úgy legyen benne az összes megoldás, hogy az végül egy valódi emberré álljon össze. Aki nem csak egy mítosz, nem csak egy vicc, hanem problémákkal küzdő tehetséggel és roppant káros tulajdonságokkal egyaránt bíró figura. (És itt gyorsan, de nem mellékesen említsük meg Jimmy harmadik, de talán legfontosabb megformálóját: a lenyűgöző énekhangját adó Peter Srameket. A direkt a sorozathoz készült dalok is – Jöjj velem – szinte tökéletesen alkotják újra a Jimmy-eszenciát. A Király a közegábrázolásában is elképesztő. Nem csak, mert hangulatosan mutatja be a késő 80-as és 90-es évek tárgyi környezetét. Hanem mert nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a háttérben megmutassa annak a társadalomnak a működését, jellegzetességeit, ahol Jimmy királlyá vált. Noha a háttérben feltűnő Ladák nosztalgikusak, ellenben mondjuk A besúgóval – amely sokszor egy felületes, „fétis-80-as” éveket tárt elénk, ahol majd minden jelenetben kellett valami retro-utalás – A Király sokkal kifinomultabb eszközökkel dolgozik. Sokkal inkább a környezet lényegére fókuszál. Megmutatja, hogy miként működött akkor a zeneipar: a lokáloktól kezdve az állami lemezkiadóig. (Az Interpop fesztivált bemutató 4. rész egészen bravúros kortörténeti tanulmány.) Megmutatja azokat az átlagembereket, akik benépesítették, és ma is benépesítik ezt az országot. A Jimmy-rajongó melóstól az Alföldi Róbert által alakított fikciós – de hiteles – kritikusig. A sorozat legerősebb pillanatai sokszor olyan apró karakter- és korrajzpillanatok, amelyek mindannyiunk számára ismerősek. Onnantól, amikor Jimmy a fiait kérdezi, hogy „az ő vagy az anyja oldalára állnak a veszekedésben”, odáig amikor a halála után a háza elött éneklő rajongók vádolják kegyeletsértéssel a megözvegyült feleségét (majd lelopják a névtábláját). A Király kivitelezését tekintve abszolút nyugati színvonalú sorozat – egyedül az idősíkok váltakozása érződik néha kissé egyenletlennek – ám hangulatában, témájában és világában totálisan magyar. Egy életrajzi sorozatnál a leggyakrabban előforduló kérdés, hogy „na de mi az igazság?” Ahogy pedig azt a főcím előtti „igaz történet és hazugságok alapján”-szöveg egyértelművé teszi, jócskán vannak fikciós elemek – mint a nyomozati szál – és figurák a cselekményben. Jimmy életének állomásai azonban többnyire pontosan, és ami a legfontosabb, hitelesen jelennek meg benne. (Amit amúgy az örökösök – Edit és a fiai – jóvá is hagytak, sőt, Krisztián egy cameo erejéig még az arcával is hitelesítette). Hasonlóan a körítéshez: lehet, hogy vannak apró bakik – egy jelenetben feltűnik egy olyan autó vagy elhangzik egy olyan szám, ami a valóságban csak egy évvel később jelent meg –, de ezek apróságok. A lényegi dolgokban igaz. Valóban királyhoz méltó sorozat. Lehet vitatkozni azon, hogy jogosan lett-e Jimmy trónra emelve – ízlés kérdése. De mi emeltük oda, így inkább az a kérdés, hogy ez mit mond el az országról? Az kétségtelen, hogy a személye nagy mértékben határozta meg a rendszerváltás utáni Magyarország hangulatát. Ezt pedig – amelynek szelleme most is felettünk lebeg – szinte példa nélkül sikerült átadni. De még ha ez egész teljesen fikciós is lenne, akkor is az a helyzet, hogy ez egyszerűen egy király sorozat. 2023. január 24. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/a-kiraly-kritika
