A két pleisztocén-kori nagymacska kölyökre tavaly nyáron talált rá egy helyi munkás a szibériai Jakutszktól nagyjából 650 kilométerre. Az extrém hidegnek köszönhetően a leletek kivételesen épen megmaradtak: a lágy szövetek, a fül, a szőrzet, sőt, még a bajusz is konzerválódott. A hír hallatán a klónozás kiemelkedő szakértője, a dél-koreai Hwang Wu-szuk különös ötlettel állt elő: a maradványokat felhasználva klónozná a már kihalt élőlényeket. Az efféle elképzelés nem áll messze a tudóstól, korábban a gyapjas mamut feltámasztásán dolgozott, és komoly áttöréseket ért el a témában. A koreai szakember Jakutszkba utazott, hogy elemezhesse a mintákat. Az orosz kutatók azonban csak az egyik kölyök vizsgálatát engedélyezték, a másikat a jobb konzerválás érdekében elzárták. Némi vita is kialakult a jakutszki és a koreai kutatók között, mivel a helyiek jóval kisebb mintavételt engedélyeztek, mint azt Wu-szuk szerette volna. A minta visszatartásának alapja az az elképzelés, hogy a gyorsan fejlődő tudomány miatt érdemes minél jobban megőrizni az ép leleteket, mert könnyen elképzelhető, hogy a jövőben nagyobb hasznát vehetik a tudósok egy ilyen jól konzerválódott maradványnak. A koreaiak természetesen csalódottak voltak a döntés miatt, a megszerzett szövetek valószínűleg nem lesznek elegendőek az állatok klónozásához. A kölykökről már korábban megállapították, hogy igen fiatalon, talán egy-két hetes korukban pusztulhattak el, hiszen testük viszonylag kicsi volt, a szemük nem volt nyitva, és a fogazatuk is igen fejletlen volt. Az oroszlánokat valószínűleg egy barlangi omlás temethette be, míg anyjuk távol volt. A két oroszlánkölyök tanulmányozása abban is segíthet, hogy a tudósok megértsék, miért halt ki 10 000 évvel ezelőtt a jégkorszakban meghatározó ragadozónak számító faj. (Via: The Siberian Times)
