Kóla, kenőpénz, kecsapszósz – McMilliók Michael Jackson és az amerikai tornászválogatott után a harmadik botrányos dokumentumfilmmel rukkol elő az HBO egy év alatt, és mind közül talán ez a legszórakoztatóbb. A McMilliók a McDonald’s nyereményjáték visszaéléseit göngyölíti fel. Ha azt mondjuk, a három film közül ez a legszórakoztatóbb, azért azt is hozzá kell tenni, nem volt nehéz dolga a McMilliók-nak. A Neverland elhagyása a popsztár szexuális visszaéléseit dolgozza fel ellentmondást nem tűrő módon, mégis ellentmondásos fogadtatással. Az amerikai tornászbotrány belülről pedig ugyancsak egy nagyon kellemetlen történetet mesél el. Mindezek mellett a McMilliók egy vicces, nyomozós sztori. Csakhogy ez egy hat részes dokumentumfilm egy olyan történetről a ‘90-es évekből, ahol a nagy terjedelmű filmidő mellett elenyésző az archív felvételek aránya. A McMilliók sorozat ezen korszak Amerikájának egy meglepő történetét dolgozza fel: a főszereplők a McDonald’s, a Monopoly, az FBI és az olasz maffia. Annak idején nagyon népszerű volt ugyanis gyűjteni a gyorsétterem matricáit, amik egyben egy Monopoly társasjáték alkatrészei is voltak. Másrészt még nyerni is lehetett velük, néhány szerencsés például akár egy millió dollárt. Az FBI a kétezres évek elején kezdett el nyomozni a McMilliók ügyében, amikor kiderült, hogy a nyertesek között nem ritka a rokoni kapcsolat, a szálak pedig hamar a kampánnyal megbízott marketingügynökséghez vezettek. A csalás összértéke 24 millió dollár volt. Azon ritka nyomozások egyike volt ez, ahol civil személyt is bevontak, hiszen Doug Matthews, a fiatal és ambiciózus ügynök azt találta ki, keressék meg a nyerteseket egy filmes produkciós cégnek álcázott fedősztorival. Aki többet szeretne olvasni az egészről a sorozat előtt vagy után, itt mindent megtalál. A bizarr történetben Mark Wahlberg látott fantáziát, ezért megbízta James Lee Hernandezt, aki itt rukkolt elő első egész estés filmjével, és a Gordon Ramsay dokureality-t rendező Brian Lazartét a direktori feladatokkal. Három idősíkon halad a történet: látjuk az 1989-2001 között zajló kampány reklámjait és képeit, látjuk a kamu filmes stáb felvételeit és vele együtt a „nyertesek” szintén kamu visszaemlékezéseit, és látjuk a 2010-es évek végi eseményeket, amikor ezt az egész nyomozást elmesélik az FBI dolgozói és az ügy egyéb szereplői. A korábban említett szórakoztatást több dolog is segíti. A – mondjuk úgy – főszereplő FBI ügynök Doug Matthews a nyomozás idején fiatal, nagy munkabírású és tehetséges titán volt, aki nagydumásként rendre hordta ötleteit felettesei elé. Belőle a kétezres évek elején készült archív felvételekből keveset látunk, viszont a dokumentumfilmben mutatott temperamentuma és humora gyakran viszi a hátán a filmet. Úgy meséli a történeteket a beépülésekről, mintha egy filmben látta volna. Pedig azok a valóságban történetek meg. A McMilliók másik nagy előnye, ahogy fel tudja használni a játékfilmes elemeket. Ahogy korábban írtam, elég kevés az archív anyag a ‘90-es évekből és a nyomozás éveiből, a történetet nagyrészt a dokumentumfilm készítőinek interjúi viszik. Hogy mindez azonban nem esik a beszélő fejek tipikus hibáiba, az a narráció alatt látható képeknek köszönhető. Írd és mondd: számos elmesélt jelenetet illusztráció-szerűen újra eljátszották az eredeti szereplőkhöz hasonló színészek. Mindamellett, hogy ez eléggé kockázatos ötlet, hiszen könnyen válhat egyszerű utánzattá, még drága is. A látvány viszont megéri a pénzét: a képek pergőek, gyakran úgy segítik a szöveget, hogy fel sem tűnik. Néhány megszólalás alatt a szereplőt szinte alig látjuk, csak a történeteket újrajátszó jeleneteket. Ebből a szempontból ennek a filmnek a látványvilága jelentősen különbözik a fentebb említett kettőtől, ahol a szereplők arca és rezdülései szolgáltak plusz információval. Itt az ilyen jóval kevesebb. Ugyanakkor ez a megoldás segít elkerülni azokat a – néha izzadságszagú módon megrendezettnek tűnő – dokumentumfilmes szokásokat, amik az érzelmeket a vászonra vezetik. Összességében tehát szórakoztató és pörgős végterméket láthatunk, ami ráadásul az epizódok végén megfelelő cliffhangerekkel teszi még inkább játékfilmessé az élményt. A McMilliók szemmel láthatóan nem akar az év filmje lenni, az ügyben sem hoz nagy revelációt – hiszen a részletek már ismertek –, de ez talán nem von le az érdeméből. A hatrészes sorozat február 3-tól látható az HBO GO-n, és minden hétfőn jön új epizód. A kritikát az első két rész alapján írtuk. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/kola-kenopenz-kecsapszosz-mcmilliok
