Kőmives Sándor Baumann Sándor Színész Született: 1897. március 19. Budapest, Magyarország Elhunyt: 1980. november 15. Budapest, Magyarország Főbb szerepei: Csehov: Három nővér - Csebutikin Csehov: Ványa bácsi - Ványa bácsi Goncsárov: Oblomov - Matyvejics Iván Gorkij: Éjjeli menedékhely - Kosztyilev, (1945) majd 10 év múlva: Bubnov Ibsen: Nóra - Rank doktor Moliere: Tartuffe - Orgon Móricz Zsigmond: Rokonok - Polgármester Nikola J. Vapcarov: A legnagyobb hullám - Romanov főmérnök Rostand: A sasfiók - Reichstadti herceg Shakespeare: Rómeó és Júlia - Lőrinc barát Shakespeare: Hamlet - I. sírásó Shakespeare: Lear király - Lear Shaw: Warrenné mestersége - Gardner tiszteletes (1942), Praed, az aszkéta művész (1947) Shaw: Pygmalion - Doolittle (1939) Sós György: A pék - Forró Márton, a falusi pék (1960) Steinbeck: Egerek és emberek - Slim Szigligeti Ede: Liliomfi - Szilvai professzor Thorton Wilder: A mi kis városunk - címszerep (1943) Wolf: Mamlock professzor - Dr. Hirsch Legismertebb rádiószerepe, a rendszeresen jelentkező a gyermekműsor szóvívője: Moha bácsi, a törpe Filmszerepei: Vízipók - Csodapók (1980-1982) Tv animációs filmsorozat - Rák apó hangja Galilei (1977) (Tv) Beszterce ostroma (1976) Tv-filmsorozat II. Richárd (1976) Tv-film - Edmund of Langley Barátom Bonca (1975) Tv-filmsorozat - Fafaragó Keménykalap és krumpliorr (1974) Tv-film Végül (1974) - sakkjátékos Nyulak a ruhatárban (1972) - Lajcsi bácsi Hahó, Öcsi! (1971) - Művezető Prés (1971) - Tábornok A hamis Néró (1969). Az ember tragédiája (1969) Tv-film Feldobott kő (1969) Iphigénia Auliszban (1968) Tv-film Virágvasárnap (1968) Fáklyaláng (1968) Tv-film - Csányi László Egri csillagok I-II. rész (1968) Élő Antigoné (1968) Tv-film Keresztelő (1967) - Órás A koppányi aga testamentuma (1967) Színes tv-film - Kádi Lássátok feleim (1967) Oly korban élünk 1-5. rész (1966-67) Tv-film Muzsikus Péter kalandjai (1966) Tv-film Hétköznapi történet 1-3. rész (1966) Tv-film Apa (1966) Utószezon (1966) - Lauffer Játék a múzeumban (1965) Kristóf, a magánzó (1965) Tv-film Ha egyszer húsz év múlva (1964) címszerepben A Tenkes kapitánya (1963) 1-13. rész Tv-filmsorozat - Cigánylány öregapja Felnőttek iskolája (1963) Tv-film Férjhez menni tilos! (1963) Tv-film - Ebró atya Shakespeare: Hamlet (1963) Tv-felvétel a Madách Színház előadásról Bálvány (1963) - Öreg bányász Autókaland (1962) Tv-film Angyalok földje (1962) Nem ér a nevem! (1961) Májusi fagy (1961) Legyező (1960) Tv-film Zsuzsi (1960) Tv-film Virrad (1960) címszerepben Fűre lépni szabad (1960) - Professzor A nagy ékszerész (1959) Tv-film Merénylet (1959) Égre nyíló ablak (1959) címszerepben Szegény gazdagok (1959) - Orvos Gyalog a mennyországba (1959) A 39-es dandár (1959) Szerelemcsütörtök (1959) Csempészek (1958) címszerepben Külvárosi legenda (1957) - Ambrus István Égi madár (1957) Idejében (1956) rövidfilm Veszélyes lejtő (1955) rövid játékfilm Gábor diák (1955) - Gül Baba Életjel (1954) - Balogh Föltámadott a tenger I-II. rész (1953) - Móga Becsület és dicsőség (1951) - Jona Déryné (1951) - Asztalos Csillagosok (1950) nem mutatták be Kis Katalin házassága (1950) - Anyakönyvvezető Janika (1949) Egy asszony elindul (1949) Szabóné (1949) Beszterce ostroma (1948) II. verzió: 1955. Néma kolostor - A karthauzi (1941) Vissza az úton (1940) Fűszer és csemege (1940) - Vilmos bácsi Mária két éjszakája (1940) Gül Baba (1940) - Gül Baba Beáta és az ördög (1940) - Háziorvos A nőnek mindig sikerül (1939) - Morgorán Garzonlakás kiadó (1939) Életrajza: Adatok: Táncoskomikusként kezdi, kiváló epizodista, de játssza Leart, Lucifert, Shylockot és Mefisztót is. Egyszerű eszközökkel tud érzékeltetni tragikus sorsokat. 1919 - előképzettség nélkül színész lesz 1919 - 1924 - Óbudán fél évig, majd Ungvárott, Munkácson, Kiss Árpád csehszlovákiai magyar társulatával 1924 - a Magyar Színházban 1936 - 1938 - Debrecenben játszik 1938 - 1945 - a Vígszínházban 1945 - 1948 - a Belvárosi Színház, majd a Nemzeti Színház tagja 1951-től haláláig - a Madách Színház tagja 1957 - Érdemes Művész 1961 - Kiváló Művész kitüntetést kap Életútja részletesebben Család, és a pályaindulás esztendei Édesapja Baumann Károly, korának ismert énekes-színésze. A Kőmives nevű nagymama tanácsára a megszületett gyermekek 1914-ben, belügyminisztériumi engedéllyel, a régi anyai családnevet, a Kőmivest veszik fel, bár valamennyiüket Baumann néven vezetnek be az anyakönyvbe születésükkor. Felnőttkorukra szinte mindannyian a színpad színes világához vonzódva élnek. Sándor egyik bátyja, Kőmives Rezső (1895-1978) színész lesz, aki az óbudai Kaszinó helyiségeiben, a korábban már megszűnt Budai Kamaraszínház helyén megkísérel színházat alapítani Vidám Színpad néven (1945-1946). Nem túl sikeres a vállalkozása, hamar tönkremegy. Kőmives Tibor és Olivér vásári árus, és bohóc lesz. Kőmives Erzsi (1895.04.29. - 1978.12.30.), Sándor nővére színésznő lesz. Sándor a családi nyomásnak engedve - főképp édesapja tanácsára - a biztos megélhetés zálogául a civil pálya felé vonzódik, és mivel jó tanuló, elvégzi hát a Kereskedelmi Akadémiát. Első munkahelyként az akadémiai érettségi után az albertfalvai repülőgépgyár tisztviselője lesz. Azután a Kereskedelmi Minisztériumba nevezik ki díjnoknak, amit ma jobbára azzal a homályos fogalommal feleltethetnénk meg, hogy "előadó", akkoriban ez a pálya egyenlő a főnyereménnyel, hisz jó és biztos megélhetést ad, valamint nyugdíjat. Mindenki álma egy ilyen minisztériumi hivatal. Kőmives Sándor színészi pályára "téved" "Tudják, ha nincs a kommün... nekem eszem ágában sincs, hogy színész legyek, habár édesapám a Fővárosi Orfeumnak volt - mint mondani szokták - oszlopos tagja. 1914-ben érettségiztem. Varjas Sándor tanított történelemre, Somogyi Béla francia nyelvre és dr. Kelemen nevű tanárom németre, bár németül, franciául sohasem tanultam meg tőlük." Somogyi nevű tanára a Népszava című napilap egyik szerkesztője is egyben, sokat beszél a diákoknak a politikáról és a társadalmi ismeretekről. Kőmives tisztviselői pályára készül, de közben a háború miatt bevonul katonának. A háború végén, a kommün idején sem szerel még le, és az első honvéd gyalogezred katonájaként viszont - hogy a frontot elkerülje - tagja lesz az ún. Laktanya Színháznak. Itt a Laktanya Színházban támad fel benne a színészvér. Mint katona jut el a kommün alatt a Magyar Színház-beli előadások egyikére, amely attól lesz számára nevezetes, mert félbeszakítják, "... valaki a színház tagjai közül felszólította a közönséget, hogy térjenek haza otthonukba, mert a monitorok egy órán belül lőni fogják a várost, az utcákat... - emlékszik vissza a testvér, Kőmives Erzsi azokra az időkre, majd így folytatja: ...emlékszel, Sándor, hogy egy napon hazajöttél katonaruhában, és nem szóltál egy szót sem, sírva borultál az asztalra?... akkor tudtam meg, hogy a románok bevonultak Budapestre..." A román megszállást követően jelentkezik a Budafoki Színkör igazgatójánál: és mindenféle előképzettség nélkül lép először színpadra: a "Trilby" magyar huszárját, Geckót alakítva. Aztán fél évig Óbudán játszik... és majd összesen húsz esztendeig távol a fővárostól... Első filmes élményei Szerepel filmszkeccseken, amely műfaj mára már kevéssé ismert. A színdarab élő előadásakor, az előadás dramaturgiailag indokolt helyén hirtelen sötét lesz, és filmfelvétel, mozibejátszás formájában folytatódik az előadás, aztán ismét kivilágosodik a színpad és az élő előadásban folytatódik az iménti vászonról látható történet, és ennek váltakozó ismétlődése adja a darab sajátosságát, ez hát maga a moziszkeccs. A némafilm időszakának eleinte kedvelt előadásformája a moziszkeccs. Kőmives Sándor egy Georg Kaiser-darab moziszkeccsében játszik először 1920 táján, "Az elveszett gyermek, avagy a grófnő titka" címmel. Ezzel a műsorral még a fővárosi Magyar Színház színpadára is eljut ez időben. Vidéki esztendők Vidéki társulatoknál tölt hosszú éveket. Játszik Óbudán fél évig, utána Ungvárott, Munkácson, Kiss Árpád csehszlovákiai magyar társulatával (két éven keresztül...). "...hanem, hogy a színészetet folytassam, beálltam egy sebtében összeverődött csoportba, s velük mentem a Felvidékre, az akkor frissen megalakult Csehszlovákiába játszani. Ennek nem csak az volt az oka, hogy olthatatlan vágyat éreztem a színészmesterség iránt, hanem hogy a fehérterror idején égett talpam alatt a föld. Két évig voltam Csehszlovákiában, aztán hazajöttem." A kommün ideje alatt az ún. Laktanya Színház-beli szerepvállalása miatt (idővel vezető szerepet tölt be) félő volt, hogy keresni fogják. 1924-ben a fővárosba kerül, a Magyar Színházhoz szerződik, de itt összeütközésbe kerül igazgatójával, és bár a színpadon sikereket ér el, azonnali hatállyal felmondanak neki. Sokáig nem kap szerződést emiatt, majd azt követően hosszú idő múlva játszhat csak újból vidéken. A Magyar Színházból történt viharos eljövetele hosszan kíséri művészi pályáját, és valószínűsíthető oka ez, hogy nem hívják a főváros nagy színházaiba játszani még vagy tizennégy évig (!)... Kőmivest felfedezik Deák Lőrinc kispesti együttesénél mint táncos buffó szerepel, és járják a Dunántúlt. Sikeres táncoskomikusként olyan operettekben ér el nagy sikereket, mint például a "Hawaii rózsája", sőt egy alkalommal - igaz beugrásképpen - a "Mágnás Miska" Lotti néni szerepében is fellép, sokak nagy derültségére. (Biatorbágyon, az ezerkilencszázharmincas évek elején.) De játssza a "A sasfiók"-ban a reichstadti herceget, Flambeau-t, Metternich-et, Ferenc császárt... s járja az országot, és megfordul olyan kis településeken is, ahová színház akkoriban nemigen jut el. Aztán egy nap a nagy hírű debreceni színigazgató, Horváth Árpád meglátja a "Montmartei Ibolyá"-ban, igaz itt egy kevéssé jelentős buffószerepben, és felismeri benne a prózai színész nagyszerűségét, azon nyomban Debrecenbe a Csokonai Színházhoz szerződteti. Azt mondja neki, hogy: "... de nem operettet játszok majd nála, hanem Lear királyt, meg Bánk bánt..." Valóban, Kőmives Debrecenben elkezd a klasszikus darabokban játszani, és rövidesen komoly prózai színésszé érik Horváth Árpád "keze alatt". Kőmives Sándor Debrecenben "Debrecen Horváth Árpáddal úgy él bennem ma is, mint életem legemlékezetesebb korszaka. ...még Lucifert is játszottam Debrecenben, hiszen ahol én megjelentem, ott ťAz ember tragédiájátŤ mindig előadták vidéken." Számos helyen és alkalommal játszik a "Tragédiában", hol kisebb, hol éppenséggel főbb szerepet alakítva. Valahogy - meséli - Madách műve végigkíséri vidéki "vándor"-éveit, és pályája későbbi időszakában is elő-elő jön. Debrecenben egyébként játssza Shylockot, Mefisztót is. Debrecenben két évadon keresztül áll szerződésben, azt követően meghívást kap a fővárosba. A vígszínházi esztendők Kőmives Sándor 1938-ban kerül a Vígszínházhoz, ahol jobbára epizódszerepekben lép színre. A háború alatt is végig játszik, sőt vígszínházi esztendeiben kerül a filmesek látóterébe is. Vígszínházba kerülését elsősorban Horváth Árpád figyelmének köszönheti alapjában véve, tehetségén kívül. A debreceni esztendőket követően Horváth a Vígszínházhoz szerződik rendezőnek, és ekkor ajánlja a nagytiszteletű vígszínházi "vezérkar" figyelmébe a tehetséges debreceni színészt. Az ajánlásból szerződés válik hamarosan, és így kerülhetett Kőmives Sándor Debrecen színpadjáról a főváros egyik legrangosabb színházába. Igaz, itt Budapesten ugyan epizódszerepek jutnak neki, a nagy klasszikus figurákról le kell mondania. Szerepei közül Schöpflin Aladár kiemeli 1940-ben például Goncsárov Oblomovját, amelyet Beczássy Judit dolgozott át drámává. Oblomovot Ajtay Andor alakítja, amely szerepalakítást Schöpflin élesen bírál, a darabban "leginkább Kőmives Sándor Matyvejics Ivánja elégített ki" - írja 1940-ben a Nyugat hasábjain. Egy alkalommal megkérdezi tőle Jób Dániel, hogy tudna-e egy nevettető magyar parasztfigurát játszani? Ott, akkor, olyan elemi erővel tör ki belőle a komédiás véna, hogy hosszú ideig komikus színészként tartják nyilván. Sokat játszik rongyosokat, részegeket, szegény embert, elesett parasztfigurát. Egyik kitűnő kritikát kapott játéka, 1939-ben, a "Pygmalion" előadásában való Doolittle-szerepe. Pickering ezredest Dénes György adja, Henry Higginset pedig Ajtay Andor, a Vígszínház előadásán. Ekkor bebizonyosodik a színház vezetése számára is, hogy ez a szerepkör sem idegen egy olyan színész számára, mint Kőmives, akinek a példaképei a szerepről szerepre hőseivel azonosulni tudó Fenyvesi Emil, és az örökké változtatni tudó Pethes Imre. 1942. Warrenné mestersége Néhány karakterszerep eljátszása után az 1942-es év hozza meg a várva várt sikert számára. A darab az év átütő sikere a Vígszínházban, de nem csak a darabé, hanem a színészeké, az összjátéké, a rendezőé, Horváth Árpádé egyaránt. A Vígszínház eredetileg a darab női főszerepét Fedák számára szemeli ki, de Fedák teljesíthetetlen anyagi igényt támaszt a színházzal szemben, s helyébe a jóval fiatalabb Ladomerszky Margit kerül. A darab "mondanivalójának egyensúlyára" hivatkozva a rendező, Horváth Árpád fiatalokkal játszatja végül is el a darabot. Ezzel ki tudja küszöbölni a készülődő Fedák-"botrányt". Ladomerszky Margit és az ifjú és kezdő vitéz Benkő Gyula mellett a karakterszerepben tiszteletest alakító Kőmives Sándor személye is kiemelkedik, és számára is kellő népszerűséget hoz. A kritika egybehangzóan "kifogástalan szerepalakításnak" nevezi, és egy csapásra az ismert és megbecsült színészek kategóriájába emeli Kőmivest. Az azóta legendássá váló előadás ebben a szériában egymás után 162 estén keresztül megy. Gardner, a vizet prédikáló borissza pap alakjának harmadszori műsorra tűzése Kőmives Sándor számára biztosítja a nagy kiugrás lehetőségét, hosszú pályafutása óta szinte elsőként. Tudni való, hogy az 1908-as Magyar Színház-beli első bemutatót követően 1918-ban kerül műsorra ismét a darab, és azt követően legközelebb az 1942-es, harmadik bemutató kapcsán válik nevezetessé. Shaw zsenialitása egyébként, hogy az 1893-ban megírt darab még ma is aktuális, modern, és van mondanivalója a mindenkori mának. 1943 - A mi kis városunk... A Gardner-figura sikerének köszönhetően a következő évad kiugró előadásának is már automatikus résztvevője. Ekkor már azonban nem kis karakterszerepben, hanem címszerepet alakítva játszik Thornton Wilder "A mi kis városunk" című darabjában. Az előadás egyik érdekessége, hogy Magyarországon ez az első díszlet és kellék nélküli darab, amely fokozottan épít a színészi játékra, hisz adott esetben a művész a levegőt nyitja szét és lapoz benne, mint egy nyitott könyvben. Aki azonban azt gondolná, hogy az egyik legolcsóbb előállítású a darab, nagyot téved, mert az egységes hátteret adó szuffita ára jóvalta meghaladja a hagyományos standard előadás költségeit. Hisz a teljes színpadot be kell borítani körbe, és ráadásul a takarásként használt oldalfüggönyöknek is valósnak kell lenni, szóval a jól hangzó kellék- és díszlethiány nem költségkímélésből születik, hanem művészi meggondolásból. A Bauhaus óta tudni lehet tehát, hogy az egyszerűbb a drágább... 1945-1948 A háborút követően, 1945 után a Vígszínháznak a tagja. Az első jelentős vígszínházi premieren, az 1945-ben előadott "Éjjeli menedékhely" Kosztyilevét játssza. "... Gorkijnak ebben az egyszerű hősében úgy érzem, nagy szív és lélek lakozik, mert minden tragédiája mellett hisz az élet szépségében, a munkában, az emberben" - vallja Kőmives szerepéről. Érdekes, hogy majd 10 évvel később ismét fellép az "Éjjeli menedékhely" Madách színházi előadásán, amelynek 1951 óta tagja, akkor és ott viszont Bubnovot, a lakatost alakítja. Azután, 1945 után nem sokkal, a Belvárosi majd a Nemzeti Színháznak is tagja lesz. A Nemzetiben például 1947-ben még hosszan eljátssza Ladomerszky Margittal a Warrennét, amelyben jelen esetben Praedet, az aszkéta művészt formálja meg a korábbi Gardner tiszteletes figurája helyett. Egyben mindkét szerep megegyezik, hogy mindketten Warrennének csapják a szelet, ráadásul egymás vetélytársa a két szerep... összesen több mint 500 alkalommal marad műsorban az előadás - az 1942-es szériát is hozzászámítva -, amelynek a túlnyomó többségén Kőmives is játszik. Madách Színház-beli esztendők... 1951-től a Madách Színházban játszik nyugdíjaztatásáig. Itt az egyik legkimagaslóbb szerepe a "Három nővér"-előadás Csebutkinja. Ez a kettétört életű, bánatát italba fojtó ember nem egereket lát, hanem minden mással helyettesíti, és azzal hogy folyton kezét mossa, egy asszony vérétől szeretne megszabadulni, akit valaha oly balsikerűen ő operált... Nyugdíjaztatását követően is visszatért egy-egy szerepre. Kőmives Sándor hangja Zenei szépségű hangja olyasfajta ismertetőjegye, amely sok mindenki mástól megkülönbözteti. Afféle szíven ütős, meleg, barátságos, hol bársonyos, hol zord, hol ujjongó, hol meggyötört, de mindig magával ragadóan őszinte, akár dr. Hirsch-et a színpadon, akár Moha bácsit, a törpét a rádióban szólaltatja meg. Ő maga megütközéssel veszi mások rácsodálkozását hangjára. "... hát én még sohasem hallottam, hogy valaki azt dicsérgetné: Munkácsy milyen jó kis borz ecsettel, vagy milyen jó festékkel festett. A színész hangja csupán művészetének egyik kelléke. Nos, én csak azért, hogy unos-untalan ne emlegessék hangom ťorgonabúgásátŤ meg ťgordonkazengésétŤ, egy időben megváltoztattam a hangorgánumomat a színpadon. Talán emlékeznek rá, az ťÉjjeli menedékhelyŤ-re, mennyire felszorítottam a hangomat. Sokat bosszankodtam: hát mi vagyok én, nem színész, csupán egy hang? Aztán idővel rájöttem arra, hogy hangom eltorzítása színészi alkatomat is megmásítja, ezért aztán inkább visszatértem eredeti hangorgánumomhoz." Kőmives Sándor és a mese Volt tölgyfa, sas, télapó, és a jóságos Moha bácsi, a törpe a rádióban. Se szeri, se száma nincs annak, hány mesefigurát játszik többnyire rádiójátékokban, és hányszor ringatta egykor álomba esti meséivel a megfáradt gyerekeket a rádiókészülékek mellett. Aztán a sok rádiós meseszerepet egy színházi karakterszerep váltja. A "Csendháborító" című vígjátékban alakítja Husszein Guzliát. "A valóság az - mondja mély és kedves hangján -, hogy kedvelem a mesét. De nem az olyan fajtát, amely boszorkányokkal, sárkányokkal rémiszt. Legyen a mese csodája mindig az életből fakadó, szóljon az igazságról." Kőmives "Kiváló Művész" kitüntetett lesz "Kőmíves Sándor a Madách Színház tagja. Kivételes emberi magatartása és humanizmusa pályatársai előtt példaképpé tette. Színészi játékában is őrzi a tiszta emberség szépségét, a szerepeit átizzítja a személyes szenvedély tüze" - áll a Film Színház Muzsika beköszöntőjében a Kiváló Művész kitüntetésének indoklásaként az újság 1961. április 7-ei számában. Ars poetica "Nekem mindig gyanús az a színész - mondja -, aki visszaadja a szerepeket, nem saját magában bízik, hanem a szereptől vár mindent. Én soha ilyet nem tettem még. Pedig volt idő, amikor beskatulyáztak: mindig rongyos ruhájú alakokat kellett játszanom. De hát akkor sem panaszkodtam, mert inkább játszom rongyokban jó szerepet, mint frakkban rosszat. No azért nem bánnám, ha kissé nehezebb fajsúlyú klasszikus szerepet is alakíthatnék..." "Okosság, szelíd derű és céltudatos művészi meggyőződés jellemzi Kőmives Sándor művészetét" - írja korabeli méltatója, amely igazából elevenen mutatja művészi nagyságának rejtett értékeit. Magánélete, családja Felesége Munkácsy Irén, a Vígszínház egykori rendezőnője, Ódry Árpád leánya. Kőmives Sándor egyébként három gyermek boldog édesapja, Sándor közülük a legidősebb, Bori lányára pedig féltő szeretetével néz, s fiatalon már a három gyerek közül kettő színésznek készül. Végül is Sándor választja a színészet mesterségét. Ifj. Kőmives Sándorként szerepel színpadokon, és hogy mennyire jól, méltón képviseli két kitüntetése is, a Jászai Mari-díj 1989-ben, és az Aase-díj 2000-ben. Felesége, Irén szeret fényképezni, és számtalan felvételt készített már régebben a Vígszínház hajdani nagyságairól. Egy nagy fotóalbumban és sok kisebben őrzi sokáig mindezeket a maga készítette fotókat. Hevesi Sándor, Pethes Imre, Sugár Károly, Szerémi Zoltán, Góth Sándor, és sok-sok régi arc a múltból... Kár, hogy ma ezt nem láthatjuk, sőt az albumok sorsa sem ismeretes. A felvételek közt számos Kőmivest ábrázolja, az első filmfelvétel idején például... "Hát amikor először láttam magam filmen: a Dunának akartam menni. Megdöbbentem önmagamtól. Hát ilyen vagyok én? Hanem azért egy igazi jó, nekem való filmszerepet, akár vígjátékot szívesen eljátszanék még..." - mondja 63 évesen. Kőmives Sándor filmeken Élete során több mint hetven filmben szerepel, többnyire karakterszerepekben, és ebben a magas számú filmlistában számos tévéfilmsorozat is megtalálható. Sok-sok szerepe mellett azonban élete második felében gyakran szerepeltetik az ún. "ifjúsági filmekben" is. Játszik egyebek mellett a kor legnépszerűbb ifjúsági tévésorozatában, a "Tenkes kapitányá"-ban éppúgy, mint a nagy történelmi filmben, az "Egri csillagok"-ban, vagy az ifjúsági tévéfilmsorozatok közül a "Barátom Bonca" című sorozatban is. Ám a népszerű Kőmivest a "Keménykalap és krumpliorr" és a "Hahó, Öcsi!" című ifjúsági filmekből sem lehet kihagyni, mára már ez a filmkategória sem létező műfaj. Talán nem üzlet filmet készíteni a kamaszoknak. S hát valljuk be, erre a piacra nyomulnak be végül is a tucat szériájú, távolkeleti militáns szemléletű animációs filmek... akkor Moha bácsi volt, meg Hahó Öcsi. Nem a kort sírja bárki is vissza. Csak kényszerűségből, vagy mert erre külön pénzt fordítottak, és fordíthattak, de "gondoskodva lett" arról, hogy rádiót hallgasson, moziba járjon, magyar szót hallhasson a vászonról magyar színészektől, hazai problémák és miliő közepette... a szegedi, jászkunsági és fővárosi kiskamasz is. Sokára fog a filmes világnak eszébe jutni, hogy a magyar filmek telt házának egyik titka nem a jó PR, hanem az értő közönség, lelkes mozirajongók felnevelése, amely részben a filmes világ feladata is. Igaz, nem lehet ezekkel a filmekkel színes fesztiválokon forogni, sőt szakmai megmérettetés számára sem partner talán ez a generáció. Így marad a "dzsiájdzsó" számukra, és a "ciki magyar" film? Csak hát kicsi az esély arra, hogy ez a generáció tódulni fog majd esetleg a hazai, tényleg kiváló produkciókhoz is. Halála Egyszer még az ezerkilencszázharmincas vígszínházi esztendők idején - különös módon - egyetlen esztendőben háromszor személyesíti meg a Halált. Először kedélyes formában, egy vígjátékban, másodjára kínai elképzelés szerint, egy kínai darab adaptációja kapcsán, majd pedig Heltai Jenő "Az orvos és a halál" című játékában ismét a kaszás szerepét kapja meg. Kőmives aztán sokáig nem berzenkedik a fekete nagyúrral, mert alapjában véve derűs életszemlélettel és csöndes belenyugvással kezeli élete változásait, mígnem több mint hatvan esztendőt kitevő színpadi szolgálat után, 83 esztendős korában ismét előveszi régi szerepkörét, ezt a szörnyű szerepet... de akkor végleg. Mára csak múló emléke marad egy küzdelmes, kalandos, fordulatokban bővelkedő életpályának. Ő nem ünnepelt csillag, akinek megírják, mi a kedvenc étele, és épp most milyen berendezést vásárol villájába, hanem afféle néma közkatona, aki évtizedekig hordja a sáros vidéki utakon Thália fényes ragyogású csillagát. Színt varázsolt azokra a helyekre, ahol a mindennapok osztják a gond barázdáit a homlokokra. És ez legalább akkora tett, mint egy csillogóan kivilágított, fix fizetésért gyönyörűségesen játszó színész buzgó kritikusokkal és szakmai, meg színházrajongó emberrel jócskán teletűzdelt, nézőtérre szánt mondatainak ünnepi díszmenete. Emlékezzünk rájuk, a kis-nagy emberekre, Thália felszentelt őszinte papjaira is, ennek a papi seregnek is egyik legkiválóbbjára, Kőmives Sándorra. Kitüntetései: Érdemes Művész - 1957., Kiváló Művész - 1961.
