Olimpiai bajnok bokszolónk vasárnap 10:05-kor elstartolt a Staten Islandról, hogy 42195 méter megtétele után vidáman, mosolyogva megérkezzen a Central-parkba. Ahogy korábban beszámoltunk róla a vasárnap véget érő New York Marathonon a férfi címvédő a dobogóra sem fért fel. A 2:10:34 óra alatt teljesítő és győztes Stanley Biwott (kenyai) és a több ezer futó mellett azonban ötven magyar is rajthoz állt. Köztük volt 18362-es ratjszámmal Kovács Kokó István is, akinek ez volt a harmadik New York Marathonja. Amiben más volt, mint a többi, az az, hogy Kokó végig videózta a 3:46:26 órás futását, mi több, az elkészült felvételeket azonnal posztolta is közösségi oldalára. Így aki akarta, élőben tudta követni az erőpróbát. Eleinte öt perc alatt tett meg átlagosan ezer métert, ami 3:30,00 órás végeredményt sejtetett. Ez kicsit erősnek bizonyult, ezért Kokó visszavett a tempóból. Akadtak olyan helyek, mint a hidak, ahol szurkolók hiányában teljes csöndben futott mindenki, de nem ez volt a jellemző. Szerző: Kovacs Istvan, 2015. november 1. Természetesen az ismerősök is ott voltak és szurkoltak olimpiai bajnokunknak. Szerző: Kovacs Istvan, 2015. november 1. Végül a 2004-esnél kicsit gyengébb idővel, a magyar indulók közt 13. helyen ért célba. Kokónak három éven belül ez volt a nyolcadik maratonja. Hogy miért fut ennyit, pláne ennyiszer? “Egyetlen szóval kifejezve: szabadság!! Ha csak rövid időre is (3-4 óra), de szabad legyek… Az egész életünk a megfelelésről, a teljesítményről, a kötelességről szól. Minden percünk leszabályzott, kötnek minket vélt vagy valós konvenciók, szokások, beidegződések, a társadalom, a család, a szűk vagy tágabb életközösségünk, a munkánk, a feladatok és az életünk ránk szabott elvárása. Ahogy te sem, úgy én sem, senki nem kivétel ez alól. A futás közben újra szabad leszek, mert azt csinálhatom amit a legjobban szeretek. Ilyenkor nem tartozom senkihez, nem kell senkivel foglalkoznom, végre csak én leszek az életemben. Én és az előttem levő táv. Nem rövid, de ennyi kell hogy megtisztuljon az agyam, és úgy érezzem magam, mint annak idején a szorítóban, egyedül az összes belém szorult fájdalommal, félelemmel, bánattal, gondolattal, szeretettel, gyarlósággal”.
