Lepattanók – Szélhámos rokonok Jópofa péntek esti szórakozásnak tűnik a Netflix heist movie-ja, ami azonban az utóbbi idők egyik legnagyobb – sajnos nem a plot szintjén értendő – átverése: a streaming óriás a lepattanókra megy, így az Adam Sandler produceri felügyelete mellett született Szélhámos rokonok egy dögunalmas, cseppet sem vicces vígjáték lett, amit kifejezetten elvesztegetett időnek éltem meg. A rablós-átverős heist filmek mindig is közönségkedvencnek számítottak, így nem csoda, hogy szinte minden évtized kitermelt néhány klasszikust a műfajban: olyan alapművek mutatják, hogyan kell ezt jól csinálni, mint John Huston 1950-es alapműve, az Aszfaltdzsungel, Jules Dassin 1955-ös krimije, a Rififi a férfiak közt (a félórás, síri csendben lebonyolított rablásjelenet miatt máig megkerülhetetlen hivatkozási pont), George Roy Hill 1977-es mérföldköve, A nagy balhé, Tarantino 1997-es kultja, a Jackie Brown vagy Nolan fordított heistje, a 2010-es Eredet. A műfaj annyira népszerű, hogy 2018-ban Milorad Kristić vezetésével mi is elkészítettük a magunk animált verzióját a Ruben Brandt, a gyűjtő formájában. A heist alapvetően bűnfilm, mégis számtalan alkotás – például Peter Collinson 1969-es Az olasz melója, Steven Soderbergh 2001-es filmje, az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi, Brett Ratner 2011-es kalandja, a Hogyan lopjunk felhőkarcolót? vagy személyes kedvencem, a szintén Soderbergh istállójából 2017-ben kikerülő Logan Lucky – A tuti balhé – mutatja, hogy a tolvajok jól bírják a humort, így a műfaj vígjátékkal való párosítása biztos befutónak tűnik. Erre alapozott a Netflix is, amikor saját gyártásban elkészítette újabb heist vígjátékát, a Szélhámos rokonokat. A történetben a totális lúzer bankigazgató, Owen (Adam Devine) valami rejtélyes oknál fogva elnyerte a kedves Parker (Nina Dobrev) kezét, a pár pedig épp esküdni készül. A lagzira hivatalosak a lány kissé exentrikus és túlfűtött szülei is, Billy (Pierce Brosnan) és Lilly (Ellen Barkin) – akik azonban sokkal jobban érdeklődnek a vőjük munkahelye, mint személye iránt. Amikor a lányt elrabolják, a leendő családtagoknak össze kell fognia, hogy az évszázad bankrablásával tegyék lehetővé szabadulását. Fontos leszögezni, hogy valószínűleg nem én vagyok a film elsődleges célcsoportja. Erre abból következtetek, hogy a főszerepet az az Adam Devine játssza, aki míg szerintem az utóbbi évek legidegesítőbb férfi színésze, a cikk írásakor a 124. legnépszerűbb sztár az IMDb-n – szóval úgy tűnik, igazi safe bet, akit én azonban péklapáttal vágnék tarkón. Szerencsére nekem is jutottak szimptatikusabb szereplők: A Thomas Crown-ügyben már profi tolvajjá avanzsál Pierce Brosnan és a nejét alakító Ellen Barkin mentik a menthetőt – de sajnos a csapnivaló könyvet ők sem tudják ellensúlyozni. A gond alapvetően a teljesen középszerű csapattal van. A rendezői székbe Tyler Spindel ül, akinek az eddig legmagasabb IMDb-pontszámra értékelt munkája, a szintén netflixes A másik Missy is csak 5,7 pontot kapott. Nem jobb a helyzet a forgatókönyv terén sem: az eddig egyetlen tévés epizódot jegyző Evan Turner mellett Ben Zazove neve olvasható, akinek A fogtündér 2-t és az egyébként egész aranyos Sherlock Gnomest „köszönhetjük”. A helyzeten az sem igazán segít, hogy a producerek között Adam Sandler neve is olvasható, akinek a portfóliában három vállalhatatlan filmre jut csak egy-egy emlékezetes darab. Valljuk be, nem indult jól a projekt. És sajnos nem is folytatódott jobban. A legnagyobb gond, hogy nagyon nehéz szeretni a film hőseit. A viszonylag szimpatikus Parkeren kívül egyetlen valamire való karakter sincs a történetben. A készítők nem vesződtek a figurák felépítésével, a legtöbbször csupát egyetlen karakterisztikával elintézték a jellemzésüket. Így többségük nem jutott tovább egy futottak még szitkom dimenziójánál, ami Owen szélsőségesen előítéletes apjánál (Richard Kind) még talán működik is, de a férfi legjobb barátjánál (Lil Rel Howery) már kifejezetten zavaró. A végtelenül leegyszerűsített karakterekkel elsősorban az a baj, hogy döntéseik nem tudnak kellően indokoltak lenni. Nem értem ( = az alkotók nem magyarázzák meg) például, Parker mit akar ettől a szerencsétlentől, azt meg végképp nem tudom felfogni – pedig Isten bizony láttam minden képkockát –, miért kedvelték meg anyósék is a film végére Owent. Nekem nem sikerült. Talán az lehet az oka, hogy Owen a film végén is pontosan ugyanaz a gáz arc, mint az elején: persze karakterfejlődésről teljesen felesleges is beszélni egy olyan film esetében, ami a teljes játékidőben buta viccekkel és közepesen látványos akciókkal operál. Az alkotók szemlátomás arra bazíroztak, hogy az ügyetlenkedő férfi jelleméből fakadó helyzetkomikum majd elviszi a hátán a filmet, de még egy jó kis szekunder szégyenérzetre sem elég a ténykedése – egyszerűen csak teljesen hidegen hagy. Jó-jó, de mi a helyzet a nagy rablással? Egy jó heistnek megvannak a maga összetevői, amit a Szélhámos rokonok nem tud szállítani. Ilyen például maga a csapat. Most be kell érnünk anyósékkal és a bénázó Owennel, és hiába is várunk további izgalmas figurák felbukkanására, erre sosem kerül sor. A nagy átverés – még ha nem is olyan nagy – megtörténik ugyan, de maga a rablás és az arra való felkészülés koránt sem annyira izgalmas, mint reméltük a sokat ígérő trailer után. Van néhány ügyes akciószekvencia – nem tudom, láttunk-e már temetőt ilyen módszeresen legyalulni például –, meg imádom nézni Ellen Barkint, ahogy lövöldözik, de néhány jobb pillanattól sem lesz élvezhető a film összességében. Sajnos a Szélhámos rokonok a Netflix fősodrát alkotó tucatcikkek táborát gazdagítja, amelyet a streamingóriás a lepattanókból eszkábált: középszerű alkotókat terel össze jobb napokat látott színészekkel, és reméli, hogy a futószalagon gyártott poénoknak köszönhetően az ember nem mondja vissza az előfizetését. A Szélhámos rokonok a Netflixen látható. 2023. július 22. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/szelhamos-rokonok-kritika
