Meglestük, hogy mit tud a gyakorlatban a dél-koreai gyártó második ívelt okostelefonja. Az LG 2013 őszén jelentette be a világ első ívelt okostelefonjaként jegyzett G Flexet, mely ugyan messze volt a tökéletestől, az elmúlt időkben egyfajta kultuszkütyüvé vált. A Samsung a Galaxy Round révén próbált konkurenciát állítani, meglehetősen kevés sikerrel, aztán pedig idén év elején bemutatkozott a jelen tesztünk alanyát is képező G Flex2, mely újult erővel száll harcba, többek közt az olyan különcmobilok ellen, mint amilyen például a boltokban hamarosan felbukkanó, oldalain hajlított kijelzős Samsung Galaxy S6 edge. A G Flex2 tulajdonképpen egy itt-ott lebutított/felturbózott és persze alaposan meghajlított G3, mely a G4 közeljövőbeli piaci debütálásáig simán le tudja kötni az izgalmas kütyük iránt fokozott érdeklődést mutatók figyelmét. Design A G Flex2 nem egyszerűen csak hajlított, hanem bizonyos szintig hajlítható is. Magyarul az alaphelyzetben ívelt készüléknek nem esik baja, ha az asztalra helyezve megpróbáljuk kilapítani: az LG úgy méretezte az alkatrészeket, hogy a telefon simán kibír egy maximum 32 kilogrammos terhelést. A készülékre óvatosan akár rá is ülhetünk, ami egyébként egészen életszerű helyzet, hiszen az ívelt mobil remekül becsúszik a hátsó zsebünkbe, de például az oldalzsebünkben már több helyet foglal el, mint egy hagyományos laposmobil. A kijelző íve egyébként nem túl durva, a sugarának a mérete 70 centiméter. Ívekből egyébként abszolút nincs hiány: a hátlap hosszanti irányban 65 centiméteres, széltében pedig 40 centiméteres sugarú ívre fekszik fel, a készülék oldalán körbefutó díszcsík pedig 55 centis sugarú körívre van görbítve. Vélt/valós előnyök Az LG által elvégzett tesztek szerint a felhasználóknak egyszerűen jobban esik használni az ívelt kijelzős G Flex2-t, mint egy hasonló méretű normál készüléket. Hogy valóban jobban esik a használat, arra nem tudunk egyértelmű választ adni, az viszont tény, hogy a görbített vizuális megjelenítés mindenképpen újszerű érzést kelt az emberben. Használati előny, hogy a spéci kialakítás miatt a kijelzőben visszatükröződő tárgyak mérete nagyobb, ergo a fizimiskánk nagyobb felületet takar ki a zavaró háttérfényből, és némileg csökken a visszatükröződés. Előny továbbá, hogy a mikrofon közelebb kerül a szánkhoz, és ezáltal 3 dB-lel nagyobb hangerő érhető el, ezenkívül pedig a fejjel lefelé az asztalra helyezett készülék mindössze két ponton érintkezik a felülettel, tehát nem sérül a kijelzője. Öngyógyító A G Flex egyik nagy újdonsága volt a hátlap úgynevezett öngyógyító képessége, melynek lényege, hogy a maximum 0,7 milliméter mély kisebb karcok néhány perc alatt egyszerűen eltűnnek maguktól. A G Flex2 esetében ezt a funkciót továbbfejlesztették, és immár alig 10-12 másodperc is elég ahhoz, hogy a karcok a múlt ködös homályába vesszenek. Megjegyzendő, hogy a telefon oldalsó peremein jól látszik, hogy a hátlapon egy átlátszó fólia figyel, vagyis az "öngyógyulás" tulajdonképpen ennek az extra rétegnek köszönhető. Ahogy eddig is, a gyógyulási folyamatot elősegíti a magasabb hőmérséklet - sütőbe persze nem kell tenni a készüléket, az viszont tény, hogy szobamelegben gyorsabban eltűnnek a karcok, mint a kinti mínuszokban. A kisebb karcolások ellen tehát remekül védett a telefon, így most már csak azt kellene valahogy megoldani, hogy azok a fránya ronda ujjlenyomatok ne rondítsák el olyan gyorsan a felületét. Méretek, felszereltség Mivel az elődöt sokan egyszerűen már túl hatalmasnak találták, mindenképpen jó hír, hogy a G Flex2 jelentősen kisebb és egyben jóval könnyebb is lett a G Flexnél. Az ezüstszürke és vörös színváltozatokban készülő újdonság elképesztően szépre sikeredett, és a letisztult formavilágban fontos szerepet játszik, hogy immár nemcsak teljesen gombmentesek az oldalélek, hanem még a microSIM tálcát is száműzték innen. Ez utóbbival a hátlap eltávolítását követően találkozhatunk, csakúgy, mint a hot-swap microSD slottal, ugyanis az új Flex az elődjétől eltérően már nem unibody kialakítású. Ettől függetlenül a lítium-polimer akksi nem cserélhető, ami főleg annak ismeretében nem túl jó hír, hogy a kapacitása 3500-ról 3000 mAh-ra csökkent. Hétköznapi használat során mintegy 1-1,5 napos üzemidőre számíthatunk, és remek dolog, hogy az 1,8 amperes gyári vezetékes gyorstöltő 40 perc alatt 50 százaléknyi töltést pakol az akksiba. Ellenben kár, hogy a G3-féle vezeték nélküli tölthetőségről ezúttal le kell mondanunk. A felső élen egy mikrofonra és egy infravörös portra (tévétávirányítás) lehetünk figyelmesek, alul pedig egy jack dugalj és egy microUSB port található - a készülék nem vízálló kivitelű. Az alábbiakban a Samsung Galaxy Note 4 társaságában látható az LG G Flex2: Kijelző Miközben a képátló 6 colról 5,5 colra csökkent, a felbontás 1280x720 pixelről 1920x1080 pixelre növekedett, melynek köszönhetően a képminőség jelentősen javult. 245 helyett immár 403 ppi-t kapunk, és tulajdonképpen nem is nagyon hiányoljuk a G3-féle 538 ppi-s elképesztő QHD panelt. Az LG által 20 százalékkal ellenállóbbá tett Gorilla Glass 3 védelem mögött egy Curved P-OLED panel található, mely szokás szerint gyémánt PenTile mátrixos, hatalmas kontrasztú és igen nagy betekintési szögű. Érdekesség, hogy egy júniusig tartó egyedi telenoros akció keretein belül a G Flex2-t vásárlók a vásárlást követő egy évben egy alkalommal teljesen ingyen és bérmentve cseréltethetik ki a telefonjuk esetlegesen betört kijelzőjét. Az előlap 73,5 százalékát uraló hajlított displayt az LG szerint 30 centiről olyan nézni, mintha 3 méteres távolságból bambulnánk egy 55 colos ívelt tévét, tehát médiafogyasztásra remekül használható a panel. A szabványos, élénk és semleges képi üzemmódok mellett említést érdemel a hatféle betűtípus, a hatféle betűméret, a háromféle kikapcsolási effekt, illetve az akksit kímélő automata tónusbeállítás. Kezelhetőség A szokásos funkciógombok nem a kijelző alatt, hanem annak alsó sorában figyelnek és remekül személyre szabhatók - a virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5,5x6, illetve 9x5 milliméteres gombokat vonultat fel. A kezelhetőségben oroszlánrészt vállal a hátlap felső-középső szekciójába, a kamera mellé költöztetett három nyomógomb, melyek révén többek közt bekapcsolható a telefon, állítható a hangerő, illetve akár exponálhatunk is. Ez a G2-n debütált egyedi megoldás ugyan némi megszokást igényel, de az ergonómiájával nincsenek problémák, hiszen a mutatóujjunk úgyis szinte mindig ezen a környéken szokott pihenni. Adott továbbá a dupla koppintásos felébresztés, és persze régi jó barátunk, a Knock Code sem hiányozhat a fedélzetről. Kamera Az f2-es fényerejű frontkamera 2 megapixeles felbontású és Full HD videókat képes rögzíteni. A szelfiket ellőhetjük akár úgy is, hogy a széttárt kezünket ökölbe szorítjuk, a kijelzőn megjelenített méretes fehér felület pedig egyfajta segédfényként funkcionál. Újdonság a "kézmozdulati nézet": miután elkészítettünk egy szelfit, a kép megtekintéséhez elég egyszerűen a szemünkhöz közelíteni a telefont. A hátoldali, f2,4-es fényerejű kamera teljesen átlagos, 1/3 colos és 4:3 képarányú BSI-CMOS képérzékelőt kapott, mely a G3-ból már ismerős lehet. A 13 megapixeles kamera révén maximum 4160x3120 pixeles fotók készíthetők, igen jó minőségben, bár a G3 fotóit általánosságban véve egy kicsit jobbnak találjuk. Csak dicséretet érdemel a kiváló HDR üzemmód, a remek panorámakép funkció, illetve a szuper makró feature. Az időzítő 3/10 másodperces késleltetést támogat, illetve kapunk még hangvezérelhetőséget, segédrácsot, illetve 8x-os digitális zoomot is. Íme néhány tesztfotó (klikk az eredeti mérethez):
