Louis Armstrong

"Satchmo, az aranytrombitás a zene mindenese volt."




Amerikai trombitás, énekes, zenekarvezető, dalszerző.

Eredeti neve: Louis Daniel Armstrong
1901. augusztus 4. New Orleans, Louisiana.
1971. július 6. New York, New York.



Az 1901.augusztus 4-én New Orleansban született Louis Daniel Armstrongot a zenetörténészek a hagyományos hangszeres és vokális jazz mellett a dixielamd, a swing, tradicionális pop óriásaként ismerik el. A huszadik század emblematikus művésze, a jazz megújítója, első hangszeres szólistája volt. Nemcsak zenészekkel „értett szót” hanem a mindennapok emberével is. Nagyon fiatalon került a zeneiparba. Tizenhat esztendősen kezdett zenélni, huszonévesen indulókat, népszerű muzsikát játszott, ezt a szokását később is megtartotta.
Joe King Oliver zenekara volt az első komoly”munkahelye” Chicagóban, majd Fletcher Hendersonnál folytatta New Yorkban. 25 éves korára a trombita királyaként emlegették, szívesen fogadták New Yorktól New Orleanson át Los Angelesig.
Legjobb időszakának a harmincas éveket tartják. Akkortól játszott "igazi" trombitán – eleinte kornettos volt. Az évtized végétől a big bandek háttérbe szorulásával kisegyüttesekben is őrízte helyét. Abban az évtizedben kezdte a közös zenélést Ella Fitzgerald-dal, s akkor született a Louis Armstrong and His All Stars. Legjobb zenekarának tagja volt Jack Teagarden, Earl Hines és nagyon sokan mások. Ella Fitzgeralddal együtt dolgozva egyre többet énekelt.
Pályája második felére felhígult Armstrong zenéje. A szórakoztató műfajt is kiszolgálta, ami nem tetszett a jazzrajongók, zenésztársak és szakírók jelentős részének. De a közönség nem pártolt el tőle. Főként az olyan dalaival, mint a Hello Dolly vagy az Angliában és az Egyesült Államokban listát vezető What a Wonderful World, aratott osztatlan sikert. A közönség szerette Ella Fitzgeralddal készített dalait is.
Az 1971. augusztus 4-én elhunyt Armstrong élete utolsó percéig járta a világot, fellépéseit filmek, tv-felvételek sokasága örökítette meg. Lemezeit, a temérdek válogatást és újranyomásokat lehetetlen felsorolni. Budapesten 1965-ben teli Népstadion előtt játszott és aratott óriási sikert.
Armstrongot zenei csapongásai mellett azért is bírálták, mert nem állt a polgárjogi mozgalom harcosai közé, nem hallatta szavát a feketék érdekében. Az Aranytrombitást neves zenészek százai tekintik példaképüknek, köztük Billie Holiday, Frank Sinatra, Nat King Cole, Miles Davis, Earl Hines, Lester Bowie. Felvételeinek száma ezrekre tehető. Legsikeresebb dalai – köztük a Mack, The Knife, a C’est si Bon, az Ain’t Misbehavin, az On The Sunny Side of The Street, a St. Lous Blues - száma is több tucat.
A kiadók ébren tartották életművét halála után is: Egyik jelentős kiadvány, amely a születésének 100. évfordulóján jelent meg, Louis Armstrong: Portrait of the Artist as a Young Man 1923-1934. Kései gyöngyszem az 1925-1929 közötti időszakból a Hot Five and Hot Seven Recordings.Újra kiadták az All Stars korszakában felvett lemezeit, a Louis Armstrong Plays W. C. Handy, a Satch Plays Fats, a Louis Armstrong Meets Oscar Peterson, a Louis Armstrong and Duke Ellington című korongjait. Nagy siker volt a centenáriumra kiadott összeállítása is. Századik születésnapján nyílt meg az Armstrong-múzeum New Yorkban a Queens College könyvtár anyaga alapján. Egyetlen Grrammy-díját 1964-ben kapta a Hello Dollyért, pop kategóriában.
(Kovács Miklós)

Nagylemezek:
Jazz Concert (1950)Satchmo at Pasadena (1951)

Satchmo at Symphony Hall (1952)

Latter Day Louis (1954)

Louis Armstron Plays W. C. Handy (1954)

Satch Plays Flats (1955)

Ambassador Satch (1956)

Great Chicago Concert 1956 (1956)

Mack, The Knife (1957)

New Orleans Nights (1957)

Satchmo: A Musical Autobiography (1957)

Sattchmo In Style (1959)

Louis And The Duke Of Dixieland (1960)

Hello, Dolly (1964)

Louis (1966)

What A Wonderful World (1968)

At The Crescendo (1973)

In Prague (1980)

From The Original Okehs Vol 1-5 (1993)

Rare News (1993)

Hot Five&Hot Seven (1994)

Complete Hot Five and Hot Seven Recordings (2000, 2003)

Satchmo Plays King Oliver (2001)

In Chicago 1962 (2002)

















Dalszövegek/Lyrics