A francia Lourdes városa a Pireneusokban, a spanyol határ közelében fekszik. Itt élt az elszegényedett molnár helyi molnár François Soubirous és népes családja. Legidősebb lánya, Bernadett 1844-ben született, míg szülei dolgoztak, rendre ő vigyázott a kicsikre, vagy az állatokra. Tanulatlan, de áhítatos lány volt, rózsafüzérét mindig magánál hordta, és gyakran imádkozott. Egy napon, 1858. Február 11-én az akkor 14 éves Bernadett, 12 éves húga, Toinette és egy 13 éves barátnőjük, Jeanne Abadie rőzsét gyűjteni ment a massabielle-i szikla közelébe. Hideg, ködöd és borongós idő volt, amikor a sekély folyóhoz értek, Bernadett megállt, hogy levegye cipőjét és zokniját – ahogy édesanyja meghagyta neki, nehogy a lábbeli átázzon, a lány pedig megfázzon. Eleinte szenteltvízzel “védekezett” Ekkor lemaradt a többiektől, mikor egy fuvallathoz hasonló hangot hallott. Amikor másodszor is felhangzott, a lány körülnézett, és a közeli barlangban meglátott egy gyönyörű nőt. Hófehér ruhában állt, derekán kék öv, mezítelen lábain egy-egy sárga rózsa, kezében rózsafüzér volt. Bernadett imádkozni kezdett, és látta, hogy a gyönyörű női alak is ezt teszi némán. Mindez percekig tartott, de a jelenésből a másik két lány semmit nem érzékelt. Második alkalommal már Bernadett “kereste a találkozást”, de felkészült – egy üveg szenteltvizet vett magához, és anyja határozott tiltása ellenére két társával együtt visszament a barlanghoz. Ott buzgó imádságba kezdtek, mire a hölgy ismét megjelent. Ismét csak Bernadett látta, és menten elkezdte rá szórni a szenteltvizet: “Ha Istentől van, maradjon, ha nem, távozzon!” A titokzatos hölgy mosolygott, a lány szórta a vizet és imádkozott, majd a jelenés ismét eltűnt. Február 11. és július 16. között a Szűzanya, mert természetesen ő volt a titokzatos hölgy, 18 alkalommal jelent meg a lánynak. Imádkozz a bűnösökért A harmadik alkalommal szót is váltottak. Bernadett történetének ekkor már híre ment a városban, több felnőtt is elkísérte, papírral és ceruzával a kezében küldték be a barlangba. A kislány illedelmesen előadta, amire megkérték, hogy írassa fel a hölggyel a nevét. “Nem szükséges” – jött a válasz, majd a nő kért: “Legyen olyan jó, és jöjjön tizenöt napon át ide a barlanghoz” Mikor a lány ezt megígérte, a hölgy azt mondta: “Szeretném, ha sokan jönnének erre a helyre”. A kislány még ekkor sem tudta, hogy Szűz Máriával találkozott. Egyre többen tartottak vele, a hatodik jelenés azt mondta Bernadettnek: “Imádkozz a bűnösökért!”. Nyolcadik alkalommal már vagy két-háromszáz ember volt tanúja, ahogy Bernadett a térdén csúszik, megcsókolja a földet, és motyogja: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat – mert ezt kérte tőle a hölgy. Forrást fakasztott a kislány A következő napon kísérői úgy vélték, a lánynak elment az esze. Ásni kezdett a barlang padlóján, a felbugyogó sáros vízből pedig inni próbált. Minél mélyebbre ásott, annál bővebben folyt a víz, negyedik próbálkozásra inni is tudott belőle. Pedig nem ment el az esze, a Szűzanya közölt vele. Leányom, egy utolsó titkot bízok rád amely reád és csak reád vonatkozik, és amit senkinek sem mondhatsz el. Most igyál, és mosakodj meg a forrásnál és egyél a fűből, amely ott nő – és a barlang egy bizonyos pontjára mutatott. De mi a hölgy neve? A lányt szülei, a rendőrség, az ügyész és az iskolaigazgató is faggatta, de mind arra a következtetésre jutottak, hogy tényleg lát valamit. Naponta egyre népesebb kísérettel kereste fel a barlangot, ivott a vízből és evett a fűből. A tizenkettedik jelenésnek volt először szemtanúja felszentelt pap, Dezirat abbé így emlékezett vissza: Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan szinte, természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna! tizenharmadik alkalommal a hölgy ismét kért: “Mondd meg a papoknak, hogy építsenek ide egy kápolnát. Azt szeretném, hogy az emberek körmenetben jöjjenek ide.” Bernadett tolmácsolta is a kérést, de a plébános előbb a hölgy nevét akarja tudni, amit az továbbra sem árult el a lánynak, csak mosolygott a faggatózásán. A harmadik jelenéskor megjósolt 15. találkozáson, 1858. március 4-én már 10 ezres tömeg tolongott a barlangnál, a rendőrség a környező településekről kért erősítést. Majd 20 nap szünet következett, mert Bernadett egyszerűen nem érezte az ellenállhatatlan késztetést, ami eddig hívta. Március 25-ének hajnalában viszont ismét felkereste a helyszínt, ahol a hölgy már várta, és a negyedik kérdésre végre a nevét is elárulta: “Én vagyok a Szeplőtlen Fogantatás”. Ezzel a Szent Szűz megerősítette IX. Piusz pápa alig négy éve kihirdetett dogmáját, miszerint Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. Csodás gyógyulások Bernadett csak ekkor, művelt férfiakkal való beszélgetések után értette meg, hogy a Szent Szűz jelent meg előtte – azt ugye mondanunk sem kell, hogy bármilyen tömeg is kísérte, a jelenésekben mindvégig egyedül ő részesült. Ezután a lány még kétszer látogatott el a barlanghoz, egy alkalommal az elragadtatás ideje alatt keze 15 percig ért egy gyertya lángjába, de nem szenvedett égési sérülést. A forrás feletti sziklára bazilikát emeltek, fürdő is épült, ahol a bűnbánó zarándokok tisztító fürdőt vehetnek. A Bernadett útmutatásával elkészült a Lourdes-i Szűzanya szobra, amelynek különféle másolatai ma már a világ minden táján megtalálhatók. Ez a forrás ma is bőven tör elő a földből, amit zarándokok százezrei keresnek fel évről-évre. A forrás vizétől ezrek gyógyultak meg megmagyarázhatatlan módon, elsősorban paralízis, tuberkolózis, rák és szembetegségek esetén tartják hatásosnak. Az egyház 67 esetet ismer el hitelesen csodás gyógyulásnak. A Lourdes-i jelenések természetfeletti jellegét XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte 1891-ben. Az első jelenés napján, február 11-én pedig az egyház a betegek világnapját ünnepli 1993 óta, célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”. (Kiemelt képünk forrása az MTI.)
