Az Ítéletnap Órája hét perccel állt éjfél előtt, amikor 1947-ben kiakasztották a falra az Atomtudósok Közlönye szerkesztőségében. A szerkesztőség a Chicagói Egyetemen van, a Közlönyt pedig a Manhattan Projekt tudósai alapították a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadások után. Az óra eredetileg a nukleáris világvége közeledtét mérte, ami például 1953-ban mindössze két percre volt a tudósok szerint. Azóta csak jobban állt az emberiség helyzete, még a vietnami háború sűrűjében, ’68-ban is volt hét percünk. 2007-tól azonban már a civilizáció klímaváltozás okozta pusztulását is figyelembe veszi az óra, így jutottunk el 2015-re éjfél előtt három perchez. Idén, az Atomtudósok Közlönye szerint, ez a helyzet nem lett rosszabb. Ez a döntés nem egy jó hír, hanem az a fölött érzett csalódottság kifejezése, hogy a világ vezetői továbbra sem képesek összpontosítani törekvéseiket és a világ figyelmét az atomfegyverek és a klímaváltozás miatti szélsőséges veszélyre irányítani. Az atomcsapás miatt aggódni talán túlzásnak tűnhet, mióta vége a hidegháborúnak, pedig a veszély valós. Elég csak arra gondolni, hogy nemrég tesztelt Észak-Korea diktatúrája hidrogénbombát, vagy a beláthatatlan következményeire annak, ha az Iszlám Állam jut nukleáris fegyverhez. Ehhez jön még hozzá az esetleges balesetek kockázata. 1962-ben az Egyesült Államok indított kis híján atomcsapást egy téves parancs miatt, 1983-ban a Szovjetunió védelmi rendszere adott téves riasztást egy megindult atomháborúról, és ezek nem egyedi esetek. Amikor ezt a veszélyt egzisztenciálisnak nevezzük, ezt szó szerint értjük: ez a civilizációnkat teljes létében fenyegeti. – mondja az Atomtudósok Közlönye nyilatkozatában. Szerintük az állampolgáraikkal törődő vezetőknek mindenek előtt a nukleáris katasztrófák és a klímaváltozás pusztító következményeinek elkerülésével kéne foglalkoznia. Ezt a következőképp képzelik el: Először, drasztikusan csökkenteni kéne az atomfegyverek további fejlesztésére szánt összegeket. Aztán újra kéne indítani a nukleáris leszerelést célzó folyamatot. Közben valahogy rávenni Észak-Koreát is az együttműködésre. Ezek mellett, komolyan kéne venni a párizsi klímacsúcson elfogadott egyezményt, és tényleg csökkenteni az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását. És azonnal elfogadható megoldást kell találni az ipari nukleáris hulladék kezelésére. Végül pedig, olyan intézményeket kellene létrehozni, amik célja felmérni és megelőzni az új technológiák lehetséges katasztrofális hatásait. Forrás: Gizmodo
