Marlon Brando (1924. április 3. – 2004. július 1.) a 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai filmszínésze. Egyik talán legismertebb szerepe A Keresztapa. Viva Zapata felvételén, 1952 Édesanyja is színész volt, aki Henry Fondának is magánórákat adott. Apja mezőgazdasági szerszámok eladásával foglalkozó sikeres kereskedő volt, s ellenezte fiuk színészi pályáját; katonai akadémiára küldte. Brando kirúgatta magát és New Yorkba költözött, ahol a híres Actors Studio, Stella Adler és Elia Kazan tanítványa lett. Adler így emlékezett vissza Marlonra: „Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége.” 1947-ben a BroadwayenTennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta. A kritikusok lelkesen özölték azt a színészt, aki végre „az indulatait és tökösségét is magával viszi” a színpadra. A darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett az 1950-es években áttörő alakításaival. Első filmszerepében, az 1950-es Férfisorsban egy második világháborús veteránt alakított, aki deréktól lefelé megbénulva érkezik vissza a háborúból. Brando jelentős időt töltött egy fizikoterápiás intézetben, hogy tanulmányozza a betegek életét. A vágy villamosa (1951) után a A rakparton (1954) című film következett Elia Kazan rendezésében, amiért megkapta elsőOscar-díját. A szintén abban az évben készült A vad című motoros road movie egy generáció mondanivalóját fogalmazta meg: „Mi ellen lázadsz, Johnny?" „Mi ellen lehet?”. Az 1960-as években sorra kisebb szerepekben tűnt fel sikertelen játékával, például az1961-es A félszemű Jackkel, ennek forgatása alatt távozásra kényszerítette Stanley Kubrickot és Peckinpahot. Majd ez a film lett az első és egyetlen rendezése is egyben. 1962-ben emlékezetes bukást szenvedett el a Lázadás a Bountyn című filmmel. Habár a film teljes csőd volt, megismertette Brandóval Tahitit, amibe annyira beleszeretett, hogy vett magának egy saját szigetet aCsendes-óceánon, sőt feleségül vette a Christian Fletcher szerelmét alakító Taritát. Magánéletében teljes zűrzavar uralkodott. Első feleségétől egy év után elvált. 1960-ban egy mexikói színésznő lett a második felesége, de tőle is elvált, amikor beleszeretett egy tahiti nőbe – ő lett a harmadik felesége - tíz évre. Marlon Brando szexualitása mindig is vita tárgyát képezte. Egy nemrégiben megjelent életrajz szerint Brando számos kollégájával folytatott szerelmi viszonyt, többek között James Deannel, Cary Granttel, Montgomery Clifttel és Sir John Gielguddal.[1] 1985-ben megjelent életrajzában[2] így vallott: „Mint a férfiak egy jelentős részének, nekem is voltak homoszexuális tapasztalataim, és ezt nem szégyellem.” Egy fotón, amely állítólag az elhunyt Marlon Brando magángyűjteményéből került elő 1952-ből, a fiatal színész látható, amint egy másik férfit elégít ki orálisan (az utóbbi az LA Rag Magazine szerint a színész legjobb barátja, Wally Coxszínész-humorista lehetett, a Brando Unzipped című botrány-életrajzra alapozva).[3] 2004-ben, amikor Brando 80 évesen elhunyt, Miko nevű fia azt állította, hogy apja kérésére hamvasztása után összekeverték, majd együtt szórták szét hamvait Cox hamvaival. „Ez így tűnt helyénvalónak” – mondta szűkszavúan a lapnak a Brando fiú, egy családi ismerős pedig annyival egészítette ki a történetet: „Wally volt Marlon élete nagy szerelme.”[3] A Bountyt követően Brando számos könnyen felejthető filmben szerepelt. Keresztapa Brando, 1963 Marlon Brando 47 éves volt, amikor Don Vito Corleonét formálta meg A Keresztapa című filmben. Akkoriban mindenki Brando nagy visszatéréséről beszélt, tüntető távolmaradásáról az Oscar-ceremóniáról. A dalok, amelyeket anyámtól tanultam című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt a Keresztapa-sztorinak. Az író, Mario Puzo elküldött a számára egy példányt a regény megjelenésekor. Néhány sort is mellékelt neki, ezekben leírta, hogy filmes feldolgozás esetén őt javasolja Don Corleone szerepére. Az ajánlat nem keltette fel Brando érdeklődését. Elolvasta a könyvet és megköszönte Mariónak, hogy rá gondolt. Puzo eladta a jogokat aParamount Picturesnek. Közben több alkalommal felhívta Brandót, hogy jobb belátásra bírja, de azt nem közölte vele, hogy már tárgyalt a nevében a produkcióval. Brando később megtudta, hogy a Paramount főnökei hallani sem akartak a nevezéséről a szerepre. Az előzmények szerint a Lázadás a Bountyn idején telekürtölték a sajtót Marlon kicsapongásaival, a Paramount nagy anyagi veszteségeket könyvelt el, és nem akartak további kockázatokat vállalni vele. Mario végül elküldte a kész forgatókönyvet. Marlon elolvasta és elnyerte a tetszését. Francis Ford Coppola is megerősítette, hogy őt akarja a szerepre, és próbafelvétellel igyekezett meggyőzni a Paramount vezetőit. Brando otthon tartott próbákat: papírzsebkendővel kitömte a száját, kisminkelte magát, a tükör előtt dolgozott a szövegen. A felvételek tetszettek a Paramountnak, így ő lett a Keresztapa. Az Utolsó tangó Párizsban című film következett Bernardo Bertolucci rendezésében, melyért Brando megkapta a 7. Oscar-jelölését. A filmben egy, a felesége öngyilkosságát egy titkos szerelmi kapcsolatban feldolgozó férfit alakít. Larry King, aki egy interjú után összebarátkozott a színésszel, így emlékezik vissza rá: „Nem csak mondta, hanem csinálta is”. „Ha hitt valamiben, támogatni is hajlandó volt.” Ugyanakkor jelentős sztárgázsikat tett zsebre, így például 1978-ban rekordösszegnek számított az a 3 millió dollár, amit a Supermanben Jor-El szerepéért való 12 napos munka után kapott. A nyolcvanas évek nagy részében Marlon Brando nem játszott. 1989-ben jelent meg újra az antirasszistaForrongó évszak című filmben, amelyért ismét Oscarra jelölték – ez volt az utolsó hasonló elismerés, amit kapott. Ebben az évben érte a súlyos családi tragédia is. Fia, Christian bíróság elé került féltestvére, Cheyenne szeretőjének meggyilkolásáért, ahol emberölésért 10 év börtönre ítélték, Cheyenne pedig 1995-ben, 25 éves korában öngyilkos lett. [TR="bgcolor: #F9F9F9"] [/TR] Bertoluccival és Schneiderrel Az utolsó tangó... forgatásán Tuti filmek, amiben Marlon Brando játszott: 2001 - A szajré (The Score) ... Max 1998 - Dolcsi Vita (Free Money) ... a Svéd 1997 - A halál ára (The Brave) ... McCarthy 1996 - Dr. Moreau szigete (The Island of Dr. Moreau) ... Dr. Moreau 1995 - Don Juan Demarco (Don Juan DeMarco) ... Jack Mickler 1992 - Kolumbusz, a felfedező (Christopher Columbus: The Discovery) ... Tomas de Torquemada 1990 - Az újonc (The Freshman) ... Carmine Sabatini 1989 - Száraz fehér évszak (A Dry White Season) 1980 - A formula (The Formula) ... Adam Steiffel 1979 - Apokalipszis most (Apocalypse Now) ... Kurtz ezredes 1978 - Superman 1976 - Missouri fejvadász (The Missouri Breaks) 1972 - Keresztapa (The Godfather) ... Don Vito Corleone 1972 - Éjszakai jövevények (The Nightcomers) 1972 - Az utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) ... Paul 1969 - Tűz (Queimada!) ... Sir William Walker 1969 - Lidércnyomás (Night of the Following Day) 1967 - Visszatükrözések egy aranyló szempárban (Reflections in a Golden Eye) 1967 - A hongkongi grófnő (A Countess from Hong Kong) ... Ogden Mears 1966 - Kaland Mexikóban (The Appaloosa) ... Matt Fletcher 1966 - Az üldözők (The Chase) 1965 - Morituri (The Saboteur, Code Name Morituri) 1964 - Dajkamesék hölgyeknek (Bedtime Story) 1963 - A csúnya amerikai (The Ugly American) 1962 - Lázadás a Bountyn (Mutiny on the Bounty) 1960 - Félszemű filkók (One-Eyed Jacks) 1959 - Orfeusz alászáll (The Fugitive Kind) ... Val Xavier 1958 - Oroszlánkölykök (The Young Lions) 1957 - Szajonara (Sayonara) ... Lloyd "Ace" Gruver őrnagy 1956 - Teaház az Augusztusi Holdhoz (The Teahouse of the August Moon) 1955 - Macsók és macák (Guys and Dolls) ... Sky Masterson 1954 - Desiree ... Napoleon Bonaparte 1954 - A rakparton (On the Waterfront) ... Terry Malloy 1953 - A vad (The Wild One) ... Johnny 1953 - Julius Caesar ... Marcus Antonius 1952 - Viva Zapata! ... Emiliano Zapata 1951 - A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) ... Stanley Kowalski 1950 - Férfisors (The Men) ... Ken Jelentősebb díjai Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A Keresztapa, 1973 Golden Globe-díj, legjobb drámai filmszínész, A keresztapa, 1973 Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955 BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955 Arany Glóbusz, legjobb drámai filmszínész, A rakparton 1955 BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Julius Caesar, 1954 BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Viva Zapata, 1953 Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, legjobb színész, Viva Zapata, 1953
