Még egy utolsó buli – A galaxis őrzői: 3. rész A nagy reményekkel várt Marvel-folytatások az utóbbi időben nem túl jól eredmények hoztak. Mert hát a Doctor Strange az őrület multiverzumában és A Hangya és a Darázs: Kvantumánia hatalmas potenciálokat ejtettek ki a lyukas kezeikből, A galaxis őrzői: 3. résznek pedig a saját maga által magasra pakolt lécet kellett megugrania. Sikerült neki? A 32 filmből álló Marvel Univerzum számára nem ismeretlen a trilógiák műfaja. Több szuperhős is megélt már három saját filmet, azonban ezek nem mindig tudnak kohezív egységet alkotni. Vagy azért, mert annak ellenére, hogy önálló történetről van szó, valójában az MCU nagy egészét voltak hivatottak szolgálni (mint az Amerika Kapitány-filmek és legutóbb A Hangya és a Darázs: Kvantumánia), vagy mert rendezőváltás történt, aki új irányba terelte a karaktert (mint a Vasember 3 esetében). Ugyan ez még jól is elsülhet (lásd: Thor: Ragnarök), a Marvel trilógiái akkor működnek igazán, amikor egy rendező felel mindhárom felvonásért, és – hiába hatnak a karakterre az Univerzum történései – elsősorban a szuperhős saját karakterfejlődésére koncentrál (ahogy a Jon Watts-féle Pókembernél). Emellett több trilógia esetében is megfigyelhető volt az évek során, hogy tonális váltás történt a harmadik részben – a direktor személyétől függetlenül. Valahol ez működött (Thor: Ragnarök), valahol kinyírta az egész filmet (A Hangya és a Darázs: Kvantumánia). Ezúttal a galaxis őrzői mesélik el harmadjára is a történetüket, ezzel pedig az MCU azon kevés képviselőivé váltak, akik egy összefüggő, önállóan is értelmezhető trilógiát kaptak. Hiszen mindhárom felvonás végig számkivetett hőseire fókuszál, valahol az Univerzum egy távoli szegletében. Néha beugranak ugyan a csapatbuliba, de csak, mint a jófej unokatesók, akikkel csak esküvőkön és ünnepekkor találkozol. Ezért hát A galaxis őrzői: 3. résznek gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá a Marvel Univerzumához (nem, még a stáblistás jelenetekkel sem) – és ez így van jól. Hiszen az őrzők akkor működnek a legjobban, amikor a többitől teljesen különálló entitásként léteznek, és ez adja tehát a trilógia kohézióját is. Na meg az, hogy James Gunn megvalósíthatta a vízióját, amit a galaxis legszerethetőbb szedett-vetett csapatának megálmodott. Persze ez majdnem teljesen másképp alakult. Gunnt ugyanis 2018-ban néhány régi, sértő tweet miatt kirúgta a Disney. A rendező azonban nyilvánosan bocsánatot kért, elmondta már ezerszer megbánta ezeket a provokatívnak szánt, ám rendkívül ízléstelen posztokat. És miután nemcsak a közönség, de A galaxis őrzői egész stábja is kiállt mellette (sőt, egyesek a szerződésük felbontását fontolgatták), nyolc hónappal később a stúdió visszavonta a döntését. Így Gunn – és ezáltal a rajongók – méltó búcsút vehetett Űrlordéktól. Ahogy azt az előző részeknél már megszokhattuk, Gunn már a nyitányban megalapozza a folytatás hangvételét – ami eddig vicces, pörgős, valamint elsősorban feel-good volt –, az első jelenet azonban ezúttal keserédes hangulatot vetít előre. A galaxis őrzői: 3. része így olyan lesz, mint az utolsó nyári szünet utolsó bulija: jól érzed magad a kedvenc embereiddel, de tudod, hogy hamarosan el kell köszönnöd tőlük. Ezáltal pedig A galaxis őrzői 3 is beállt az MCU-trilógiák tónust váltott fináléinak sorába, amihez a narratív szerkezeten való újítás is hozzájárul. Egy-egy flashback helyett ugyanis most visszatekintések sorozata szakítja meg a fő cselekményszál folyását. A feszült, de galaxis-őrzőisen agyament humorral tűzdelt, egy kritikusan fontos kulcsfájl megszerzéséért folytatott heistből újra és újra kirántanak a szívfacsaró flashbackek. Ezernyi apró késszúrás ez, amit az apró Mordály érezhetett akkor, amikor a – főgonosznak egyébként eléggé középszerű – Evolúció Mestere kísérletezett rajta. Merthogy A galaxis őrzői 3. Mordályt helyezi a középpontba: érte küzdenek az őrzők, miközben az ő múltját ismerjük meg a visszatekintésekből, a jelenetek pedig olyan dühöt és szomorúságot generálnak bennünk, amit Marvel-filmeknél ritkán érzünk. Egy ilyen ensemble szereplőgárdában mindenkinek megvannak a maga kedvencei. Vannak, akik Peter Quillt szeretik, vagyunk páran a Drax fan clubban, megint másoknak pedig Groot (különösen bébi Groot) lehet a favorit. Gunn egyértelműen Mordályt helyezi az első helyre, ezzel a filmmel pedig megkérdőjelezhetetlenül kijelenti: végig a dühös mosómedve volt A galaxis őrzői titkos főszereplője és a csapat morgós szíve. Ezáltal Mordály a rajongók kivetülésévé válik a vásznon: az irányában mutatott szeretet a közönség felé kommunikált nagy ölelés. James Gunn a rajongóknak köszönheti a visszatérését, és ha már kapott még egy lehetőséget, úgy döntött: minden tartalék munícióját ellövi a filmben. A végletekig merészkedik el visszanyúlva a trash horroros kezdetéig: egészen gusztustalan díszletekkel és megoldásokkal búcsúzik a Marvel steril világától. Ezek a momentumok pedig nagyjából horrorisztikusabbak, mint bármi, ami a Doctor Strange 2.-ben történt. Emellett számos új világot mutat be egy rakás új karakterrel – emiatt mondjuk az előző rész sovereignjei, köztük Adam Warlockkal elvesznek a kavalkádban. Az a néhány perc azonban, amit a teremtés koronája képes magához ragadni, egyértelművé teszi, miért Will Poulter kapta a szerepet. Poulter hiába kapta meg a Marvel-kezelést (vagyis gyúrta felismerhetetlenre magát) nem ment messze a komikus vénájától: a karaktere vizuális gegek és jó pár poén forrása. Ugyanakkor nem múlja felül Drax és Mantis párosát, akik továbbra is hozzák a formájukat, ráerősítve a kissé megváltozott csapatdinamikára. Az alternatív Gamora érkezésével az őrzőknek újra össze kell kovácsolódniuk, ezáltal felborítva A galaxis őrzői: 2. részben már kialakult egységet. Miután a második felvonásban Mantis, Nebula és bébi Groot csatlakozásával csak javítottak a lendületes, remekül működő formulán, ezért a második a trilógia legjobb része. Ezt a lécet kellett megugrania A galaxis őrzői 3.-nak, ami valljuk be: lehetetlen küldetés. Annak ellenére, hogy a 3. rész csavarta a jamesgunnságot a legnagyobb fokozatra, erre a filmre is rávetül a stúdió árnyéka, és talán a harmadik rész esett bele a legtöbbször a szuperhősös csapdákba. Többször át-átbillen a szájbarágós, redundáns határvonalon MCU-s kliséket puffogtatva – a majdnem halálok döbbenetesen magas számáról nem is beszélve. A másodiknál tehát ugyan nem lett jobb a 3. rész, viszont az tény, hogy úgy felrázta az MCU langyos állóvizét, mint Mordály a szerelmi bánatában ájultra részegedő Quillt. A Bosszúállók: Végjáték óta nem kaptunk ilyen érzelmes produkciót a Marveltől, A galaxis őrzői: 3. rész pedig ezáltal a hibáival együtt is méltó lezárása a trilógiának. Nem baj, ha soha többé nem látjuk az őrzőket, mert elhullajtottuk értük a búcsúkönnyeinket, a vidám pillanatokért pedig bármikor visszatérhetünk hozzájuk. A galaxis őrzői: 3. rész május 4-től látható a magyar mozikban. 2023. május 4. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/a-galaxis-orzoi-3-kritika
