Usztics Mátyás Facebook-oldalán a család hozzájárulásával közölték vasárnap délután a szomorú hírt, miszerint életének 68. évében elhunyt az ismert színművész, a Nemzeti Kamara Színház alapító-igazgatója. Usztics Mátyás 1949. április 9-én született Penészleken. 1977 és 1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1968-tól 1971-ig a Nemzeti Színházban, 1973 és 1975 között a Szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott, majd 1975 és 1978 között a 25. Színház és a Népszínház tagja volt; 1978-1990 között a Mafilm volt a munkahelye, később szabadfoglalkozásúvá vált. A 2000-es évek elején alapította a Nemzeti Kamara Színházat, amelynek haláláig igazgatója volt. Több tv-filmben játszott, köztük az Angyalbőrben és a Kisváros című sorozatban. Szinkronszínészként is dolgozott. Usztics Mátyás politikai szerepet is vállalt: a Magyar Gárda egyesület egyik alapítója volt. Halála kapcsán részvétét fejezte ki Vona Gábor, a Jobbik elnöke az MTI-hez eljuttatott közleményben. Barátai és rajongói saját, Penészleki temető című versével búcsúztak tőle. Usztics Mátyás és barátai -hivatalos közösségi oldal (A bejegyzés a család hozzájárulásával történt) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 68-ik évében elhunyt Usztics Mátyás színművész, a Nemzeti Kamara Színház alapító-igazgatója. Penészleki temető című versével búcsúzunk Tőle: Penészleki temető Állok a hóban, a dombon. Vékony cipőben topog a gyász, nem férnek el a koszorúk, nem fér el a jajgatás. A bádogszínű ég alatt egykedvű varjak. Varjak az ég alatt, a dombon. Kántáló, fekete varjak: "bűnös volt, bocsáss meg néki, Uram" A dombra feküdt temetőn rokonok, talpam alatt ők is mocorognak. Emitt nagyapám, dédem, látom nevemet fejfákra írva. Együtt vagyunk, ahogy sose voltunk és csak itt lehetünk. Felcsap a jaj, és rögtön elrántja a szél a harangszót. Sírva jajongnak néném asszonylányai is, és a halottat akarja ölelni a bátyám. "Fehér volt a hajad, mint a tejföl"- mondta nekem és nevetett hozzá mára halott néném. Nevetett és kiabált mindig valamit., de a szeme tele volt könnyel. "Mikor jössz nálunk megint?" Mért nem maradsz még, hadd el, ó, ülj mán le magadnak." Miért mentem el, miért megyek el onnan, ahol szeretnek? És miért jövök újra meg újra? Talán, hogy lopva megsimogasson a múlt, hogy még egyszer megpillanthassam a határból ballagó nagyapám szekerét, a saroglyán felderengő gyermekkorom aranyát. Többet tehettem volna, ha maradok? Ha ide fulladok a homokba, ha eke fölé görbülök, és belenő fejembe a kucsma? Néma az út. Temetőtől a házig. Előtte a kút. Ostor- fája, kolonca régen alá- hullott az időben, elevült gémmel meredez. Most merül épp el a Nap, beleroppan az alkonyat burka. Csend evez át a tavon. Vak denevérek szárnya alatt összezömül a sötét, és míg a Hold lámpáz körülöttük, az erdők sörtéje alatt valahol készül az útra megint a halál. Kérem, hogy csendes imával emlékezzenek! (oldal szerk) http://24.hu/szorakozas/2017/04/30/meghalt-usztics-matyas/
