Mentőöv nélkül – Nyad A Nyad egy rendkívüli sportteljesítmény bemutatásával inspirálja nézőit, hogy merjenek kilépni a mindennapok középszerűségéből. A Netflix produkciója mégis az életrajzi műfaj sablonjainak elkényelmesedett dramaturgiájába ágyazza a feldolgozott valós eseményeket. Diana Nyad (Annette Bening) rendkívüli tehetségű úszónő, aki számos elismerést szerzett hosszú karrierje során. Egy álma mégsem vált még valóra. 1978-ban, 28 évesen megpróbált átúszni Kubából Floridába a nyílt tengeren, egy navigációs probléma miatt a rekord mégsem sikerült. Nyad idővel felhagyott a sporttal és riporterként helyezkedett el, a rendkívüli kihívás viszont még azután is foglalkoztatta, hogy betöltötte 60. életévét. Így a nyughatatlan tehetség idős korában ismét nekiveselkedett a 166 km-es távnak, bizonyítva akadályt nem ismerő mentalitását. Életrajzi filmje ezt a kései kísérletet feldolgozva ismerteti meg Diana Nyad személyét a nagyközönséggel. Jimmy Chin és Elizabeth Chai Vasarhelyi összeszokott rendezőcsapat, akik a való életben is egy párt alkotnak. Az Oscar-díjas duó korábban kizárólag dokumentumfilmeken dolgozott, elismert alkotásaikban ugyanakkor épp olyan, már-már felfoghatatlannak tetsző emberi teljesítményeket örökítettek meg, mint amilyen Diana Nyad rekordtörekvése is. A hegymászókról szóló Meru és Free Solo – Mászókötél nélkül, a barlangi mentőket bemutató A mentőakció, valamint az Elon Musk nevével fémjelzett, újrainduló űrprogram első jelentős küldetését dokumentáló Return to Space és a természetvédelmi területek magánkezdeményezésű létesítésére koncentráló Wild Life után a Nyad ezúttal játékfilmként dramatizálja a Kuba és Florida közötti tengerszakasz – cápaketrec használata nélküli – átúszásának ösztönző próbatételét. A dokumentumfilmes inspirációk ráadásul a rendezők első játékfilmjében is éreztetik hatásukat. A készítőpáros a megszokott témaválasztáson felül az archív anyagok gyakori alkalmazásával idézik korábbi munkáik stílusát. Az általában megkérdezett szakértők szájából elhangzó technikai tudnivalók pedig úgyszintén részletezésre kerülnek a szereplők elmondásain keresztül. Az interjúbevágásokkal és narrációval kiegészített látványos természetképekre, valamint az éppen zajló eseményeket testközelből megörökítő kézikamerás felvételekre épülő formavilág azonban nem képes érvényesülni a színészekkel újrajátszott narratíva során. Chin és Vasarhelyi korábbi közös produkcióinak feszültségét a számkápráztató fényképezés attrakciójellege mellett a rögzítésükkor megjósolhatatlan kimenetelű, kulisszák mögül láttatott valós történések adták. A Nyad izgalmait azonban a fikciós megvalósításmód biztonságérzete teszi zárójelbe. A rendezőkre korábban is jellemző fókuszáltalan dramaturgiai érzék pedig még inkább kiütközik a címszereplő önéletrajzi regényéből adaptált, készhez kapott forgatókönyv vászonra vitelének feladata során. Diana Nyad igaz történetét egy játékfilmen még sosem dolgozó kezdő író, Julia Cox dolgozta át a filmverzió kedvéért. A kiszámítható fordulatokra épülő, drámai arányérzék helyett mértani pontossággal szerkesztett narratíva négy egyértelmű egységre osztható: a fizikai és technikai felkészülésre, az azt követő sikertelen rekordkísérletekre, majd a mentális és lelki fejlődést hangsúlyozó szakaszra, valamint a közhelyes tanulságokat kihangsúlyozó végső próbálkozásra, ami az erőnlét mellett a társadalmi gátak legyőzését, illetve a csapatmunka fontosságát emeli ki. A javarészt konfliktustalan eseményeket ráadásul az alkotók többször próbálják kínosan hatásvadász dramaturgiai túlzásokkal – egy hirtelen cápatámadással vagy giccses vízalatti víziókkal – érdekesebbé tenni. Chin és Vasarhelyi akkor tudnak igazán eredményes drámai szituációkat felépíteni, amikor az események mind egy egyértelmű, magasztos végcél elérésének rendelődnek alá, legyen szó a csúcsot meghódítani vágyó hegymászókról vagy az elárasztott barlangban rekedt gyerekeket kimenekíteni igyekvő búvárokról. Kevésbé sikerült filmjeik során azonban rendszeresen buknak bele a különböző társadalmi, gazdasági vagy kulturális folyamatok és a személyes teljesítmények ábrázolásának összeegyeztetésébe. A Return to Space egyszerre próbál szólni Elon Musk excentrikus figurájáról, az űrkutatás helyzetéről és két veszélyes küldetésre készülő családos űrhajós drámájáról. A Wild Life pedig a természetvédelmi törekvésekre épülő első fele után vált fókuszt, hogy két kiemelt szereplőjének románcára koncentráljon. Hasonlóan átgondolatlan érzelmi súlypontváltások jellemzik a Nyad megvalósítását is. A tengerszakasz közel hatvan órás átúszása rendkívül figyelemfelkeltő, vizuálisan mégis végtelenül monoton teljesítmény. Így a film különböző társadalmi és személyes vonatkozásokkal igyekszik kiegészíteni a narratívát, mely elemek kifejtetlenségük miatt csupán sokadszor látott klisékként épülnek a történetbe. Az úszás közben felvillanó visszaemlékezések Nyad abúzussal teli gyerekkorával ismertetnek meg, ezek a momentumok azonban sokkal inkább hivatottak egy kortárs ideológiai keretrendszerbe illeszteni a filmet, mintsem jelentős hatással lennének az eseményekre. Egy-egy elejtett megjegyzés erélyéig szóba kerül az úszónő életkora, szexuális beállítottsága, valamint neme is, melyek társadalmi korlátként nehezítik a küldetését, ugyanakkor ez a feltételezett rendszerszintű akadályoztatás egyáltalán nincs érzékeltetve a történet során. Nyad útját kizárólag természeti és nem eszmei erők nehezítik, noha a film rendszeresen ennek ellenkezőjét hangoztatja. Hiszen egy olyan hősnő, aki a fénykorát rég maga mögött hagyva is képes még életre szóló sikereket elérni, sokkal inspirálóbb a széles közönség számára, mint a puszta sportteljesítmény ténye. Ennek megfelelően Nyad gyakran értelmeződik mitikus figuraként, miközben azt taglalja, hogy neve vízi nimfát jelent és saját kultuszán mereng. A korábban szinte minden álmát megvalósító karakter úgy érzi még mindig többre hivatott és a komfortzóna kényelméből való kimozdulásra provokál. Ezt a kilátástalan tenni akarást fejezi ki a The Sound of Silence aláfestő zenéjére komponált, témaadó nyitány a Diploma előtt híres jelenetének megidézésével. Csak Simon és Garfunkel dallamai ezúttal egy vízfelszínen lebegő tinédzserfiú elveszettsége helyett egy még idős korában is önmagát kereső úszónő medencés edzését egészítik ki. A film ugyanakkor Nyad történetének rendkívül konzervatív feldolgozásával mond ellent a középszerűségből való kilépést hangoztató motivációknak. A javarészt bevett sablonokra épülő narratíva olyan típuskaraktereket gyűjt hősnője köré, mint a szigorú, de aranyszívű edző (Jodie Foster) vagy az elsőre lecsúszottnak látszó, területén mégis vérprofi szakember (Rhys Ifans). A sokadszor látott, unalmas szereplők ugyanakkor könnyen azonosulhatóak számos nyilvánvaló jellemhibájuknak és az olyan emberi momentumoknak köszönhetően, mint amikor a szintén rekorddöntésre készülő, fiatalabb rivális úszónő bukásának örülnek. Továbbá Nyad szélsőséges figurája is rendkívül szerethető esendősége és inspiráló kitartása miatt, noha jellemfejlődése jobbára elnagyolt az aránytalanul széttartó narratíva következtében. A minden egyediség nélkülöző ábrázolásmód bevett sémái ráadásul nem engedik eléggé megismerni a karaktereket ahhoz, hogy drámájuk emlékezetessé válhasson. Így a dramaturgiailag meghatározó, rendkívüli sportesemény katarzisa is elmarad, a film pedig mentőöv nélkül süllyed saját, megugrani kívánt középszerűségébe. A Nyad a Netflixen érhető el. 2023. november 5. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/nyad-kritika
