Mezey Mária Színésznő Született: 1909. október 16. Kecskemét, Magyarország Elhunyt: 1983. április 20. Budapest, (Budakeszi) Magyarország Írásai: Mezey Mária: Névjegy - önéletrajz, Bp., 1941, Wanner Kiadása. Hoztam valamit a hegyekből - lírai önvallomás, Bp., 1946 Vallomástöredékek - a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Kiadása, Bp., 1987 ez a kötet tartalmazza előző két írását is. (1981-ben jelenik meg először!) Hanglemezen megjelent önéletrajza "Bujdosó lány" címmel (1980), és sanzonjairól is készült hanglemez. Filmszerepei: Csak egy telefon (1970) - A szikár hivatalnoknő Útközben (1970) TV film Randevú (1969) TV film Mennyei pokoljárás (1969) TV film Nagy kék jelzés (1969) Alfa Rómeó és Júlia (1968) Tiltott terület (1968) Bors (1968) TV filmsorozat, 1-5. rész - Janka néni Reggeli a marsallnál (1967) TV film Látszat és valóság (1966) Tv film Veszedelmes labdacsok (1966) TV film Minden kezdet nehéz (1966) Özvegy menyasszonyok (1964) Már nem olyan időket élünk! (1964) Férjhez menni tilos! (1963) TV film Egyiptomi történet (1962) magyar-egyiptomi film Fagyosszentek (1962) Mici néni két élete (1962) - Fáncsi Napfény a jégen (1961) Szoba a hegyen (1961) TV film A megfelelő ember (1960) A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) - Homlódyné Fapados szerelem (1959) - Majzikné A megfelelő ember (1959) Édes Anna (1958) - Vízyné Két vallomás (1957) - Ibi anyja A tettes ismeretlen (1957) - Smidlovicsné Budapesti tavasz (1955) - Turnovszkyné Az élet hídja (1955) - Szádváryné Állami áruház (1952) - Dancsné Janika (1949) - Daisy Könnyű múzsa (1947) nem mutatták be! A kegyelmes úr rokona (1941) Bűnös vagyok! (1941) - Lola Egy éjszaka Erdélyben (1941) - Henriette grófnő A kegyelmes úr rokona (1941) Erdélyi kastély (1940) Vissza az úton (1940) Lángok (1940) Megvédtem egy asszonyt (1938) - Judit, Veress felesége 120-as tempó (1937) - Perlakyné, Anna Egy lány elindul (1937) - Didó Pesti mese (1937) - Éva Életrajza: Életútja részletesebben: Gyerekkor Kecskeméten született, édesatyja, dr. Mezey Pál, közjegyző akkori állomáshelyén. Édesanyja Igó Mária a szülés következtében kialakuló gyermekágyi láz miatt, nem sokkal a szülés után, elhunyt. Az özvegy férfi és édesapa 28 esztendősen nehezen tudja feldolgozni a veszteséget. A kis árván maradt gyermeket 11 hónapos koráig egyedül neveli Kecskeméten. Majd egy nálánál hat esztendővel fiatalabb, nemrégen özveggyé lett asszonyt vesz el feleségül. A kis Mezey Marika, a 11 hónapos, ezen házasság révén jut egy 10 esztendős mostohanővérkéhez. Az esküvőt követő néhány nap múlva végigsöpör Kecskeméten egy, azóta elhíresült földrengés, amely házak százait döntötte romokba. Mezeyék háza is erre a sorsa jut, összedől, ám csodával határos módon senki sem sérül meg. Az új édesanya dzsentrilány, hosszú és büszke családfával, rengeteg magas rangú rokonnal, kiterjedt kapcsolatokkal. Mezey iskolai, egyetemi évek A Mezey családnak a földrengés miatt, tehát Kecskeméten nem marad lakása. A kialakuló helyzet következtében édesapját rövidesen székelyudvarhelyi helyettes közjegyzővé nevezik ki, protekcióval (az újdonsült rokonok közbenjárására). Édesatyja rosszul érzi magát ebben a kényszeredett helyzetben, új állásában rabnak érzi magát a protekció kapcsán, és egy nap otthagyva Erdélyt, önálló ügyvédi irodát nyit Szegeden. Mezey Mária itt, a Tisza-parti városban jár iskolába, majd beiratkozik a szegedi Egyetem magyar-francia-filozófia szakára, bár kezdetben a jogi érdeklődésének megfelelően a Jogi karon kezdi egyetemi tanulmányait. Menetközben, az akkor már férjeként vele élő Paulovits Tibor jogászhallgató miatt iratkozik át a bölcsészkarra, hogy ne egyszerre vizsgázzanak, azonos tárgyakból. Albérletben, ún. "hónapos szobában" él a gyerekkori szerelméből férjjé váló egyetemista társával kettesben. Felolvasnak egymásnak, zenét hallgatnak, kicserélik legbensőbb gondolataikat. Három esztendőn át, szinte havonta-kéthavonta más és más albérletbe költözködnek. Vizsgaidőszak. Mezey Mária érzi, hogy egyre inkább eltávolodik attól, amire gyerekkorától fogva készül. Egy bálon ráébred az égető hiányra, összecsomagol, felkeresi édesapját, aki addigra a színészet ellen való hadakozásában eléggé megfáradt, és elengedi lányát új választott hivatása felé. Mária otthagyja az egyetemet, ifjú férjét, és a fővárosba költözik, színésznek áll. Rózsahegyi Kálmán magániskolájába iratkozik be, és az Országos Színészegyesületben teszi le a vizsgákat. Előzmények Mezey Mária gyerekkorától fogva színésznő szeretne lenni, ám édesapja ellenzi, haragszik rá érte, megélhetést biztosító szakmát szeretne lánya számára, és minden vágya az, hogy leányából ügyvéd lehessen. A gimnazista gyereklány azonban titkon bámulja Darvas Lilit szegedi szerepeiben, hol jegyet váltva, hol meg lopva, hátul a színfalak mögött (előadások alatt egy ismerőse engedi be a művészbejáró felől), és lassan példaképének tekinti Darvast. Otthon szaval, édesapját győzködi, hogy színész szeretne lenni. Apja az elutasítás magabiztos nyugalmával, belegyezőnek tűnő modorban időpontot egyeztet Hevesi Sándorral. Az érettségi előtt nem sokkal utaznak Budapestre, Hevesi Sándorhoz, a meghallgatásra. Ő nem elutasító a kislánnyal szemben, bár fogyást javasol és szakképzést. (Mezey ekkor egy kissé duci kislány.) Budapesten "... Azt tudtam, hogy nem iratkozom be a Színművészeti Akadémiára, ahová annakidején Hevesi Sándor kissé fáradt közönnyel és kevés meggyőződéssel invitált. Nem iratkozom az Akadémiára, mert nincs időm, pénzt kell keresni, hiszen eltökéltem, hogy otthonról nem fogadok el pénzt. ...Apuka barátja, Tápay-Szabó László elvitt Rózsahegyi Kálmánhoz, aki kedvesen fogadott, tehetségesnek talált és marasztalt." (Tápay-Szabó László fővárosi sztárújságíró, aki gyakorta megfordul Szegeden is.) A pályakezdés A Rózsahegyi-iskola a Casino moziban tartja vizsgaelőadását. Az "Altonából", "Tüzekből" és "Dr. Szabó Juci"-ból adnak elő részleteket. Sikere van a vizsgán. Az előadást követően Görög Sándor, a szegedi színház akkori direktora, leszerződteti. Az országos játszási engedély megszerzése végett az Akadémián is vizsgát tesz. A vizsgaelőadás olyan sikeres, hogy Sebestyén Mihály, a miskolci színházdirektor, ragaszkodik leszerződtetéséhez, és elutazik Szegedre, kijárja, hogy Mezey szegedi szerződését felbontsák. Így első szerződése Miskolchoz köti, 1931-ben. A miskolci színház nyári játékidőre a hódmezővásárhelyi Nyári-színkör épületében tartott előadásában lép először színpadra, a Éri-Halász Imre: "Meddig fogsz szeretni" című pesti sikerdarabban. Titkos Ilona szerepét játssza a szegedi-vásárhelyi közönségnek. Talán a lámpaláznak köszönhetően, talán mert "Mezey Pali leányát meg köll nézni" - rengeteg ismerős szegedi néző ül a sorokban. Kedvezőtlenül befolyásolja a szerepformálásban az, hogy többször megnézi a darabot Titkos Ilonával, és hasonló eszközöket akar használni, ez nagy szerepet játszhat az előadás nagy bukásában. Sebestyén igazgató tombol, Mezey bőg, a látogatók csalódottak. Hosszú út vezet a sikerekig 1933-ban Pécsre szerződik, húsz pengő többletfizetségért, amit utólag röstell, mert rendkívül kedveli Sebestyén Mihály megszállott színházrajongását. Lassacskán ráébred színpadi képességeire, eljátssza Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - Tanoglitáját, amely szerepre felfigyel a szakmai sajtó. Ennek kapcsán Pestre szerződik Harsányi Rezső Kamaraszínházához, elsőnek a "Genf 1934", később Török Sándor: "Bankett a Kékszarvasban" című darabokban lép föl a fővárosban. Közben sanzonokat énekel a Fészek-klubban, és New York Kávéházban is, kiemelt gázsit kap. 1935-ben Bárdos Arthúr hároméves szerződéssel a Belvárosi Színházhoz szerződteti. Góth Sándor oldalán az "Úrilány" című darabban arat nagy sikert először. Scribe: "Egy pohár víz", Fodor: "Művészpár", Éri-Halász: Örökké (a Meddig fogsz szeretni - darab új címe), amelyben Hódmezővásárhelyen egykor megbukott, Keresztessy Mária: "Férfiszerelem", Hunyadi Sándor: "Kártyázó asszonyok" darabokban játszik fő, illetve címszerepeket pályájának indulásakor. A Hunyadi darab azért is lényeges számára, mert az első vígszínházi megmérettetetése is egyben, nem kisebb kolléga partnereként, mint Somlay Artúr. Illés Endre: Méreg, Keith Winter: Tűzvész darabokban játszik, és kitűnő. A Vígszínház, és vele együtt Jób direktor elégedett, Mezey is érzi, elmozdulni látszik az a besorolás, amit korábban vele szemben alkalmaztak. A párizsi ösztöndíj 1939 nyarán színészi meghallgatáson vesz részt Párizsban, ösztöndíjat nyer el. Ám a világháború lezárja a határokat, nem mehet Párizsba. Itthon kell maradnia a Vígszínházban. Csalódott, bár ez munkáján nem érzékelhető, sőt számos más darabban játszik vendégművészként, filmez. Mondhatni munkába temetkezik. 1941 decemberében az Operett Színház bemutatja, a javaslatára színre kerülő, Hindy András: "Ilyenek a férfiak" című zenés vígjátékát. Főszerepben "az őzszempillájú, júniusi bájú és lusta sex appeal-ü", Mezey Mária (Egyed Zoltán kritikája). Kiss Manyi, Latabár Kálmán, Pártos Gusztáv, Gombaszögi Ella, szinte egyenrangúan bolondozzák végig a főszereplővel az Amerikában játszódó, vidám darabot. Tele szokatlan megoldásokkal, amerikai és európai elemek kavarognak a színpadon: "de ez igazán mindegy. Mária olyan édesen, szívhezszólóan és duhaj-bájosan adta elő a dalocskáit, hogy - kicsire nem nézünk - felkiáltással belenyugodunk ebbe a csodába is, azzal adván magunknak magyarázatot, hogy Amerika amúgyis a csodák országa." -írja a korabeli kritika 1941 karácsonyán. "Ne szólj" kezdetű tangó, aztán a "Mikor a nő, egy szerető kis feleség" - dalkeringő, valamint az "Egy kis birtok nagy boldogság" kezdetű foxtrot, Mezey előadásában pillanatok alatt válik slágerré. Mezey Mária - Névjegy önéletrajzi könyve - 1941 1941-ben Egyed Zoltán felkérésére, aki a Film Színház Irodalom főszerkesztő laptulajdonosa, megírja a Névjegy című önéletírás-kötetét, és az ő általa létesített, ún. "tarka-barka könyvtár" kisalakú kötetsorozatában jelenteti meg, Karády Katalin kötete előtt. A könyv nem várt hatást ér el a művésznő életében, mert az eladdig "franciásnak" titulált szerepköréből kimozdulva, Jób Dániel "neki való" szerepekkel kezdi terhelni. "... évekig vígjátéki hősnőket játszottam. Az első drámai szerep a Vígszínházban Maugham Színházának főszerepe, Júlia Gorselyn. Ez sem volt egyszerű dolog. Egy kis könyvet kellett írnom... hogy meggyőzzem Jób Dánielt, nemcsak vígjátéki figurákat, bonyolultabb emberi portrékat is tudok formálni." - mondja évtizedekkel később egy beszélgetésben. Nagy sikert könyvelhet el 1943-ban is, Ibsen: Rosmersholm című darabjában Rebeka West alakításáért, Várkonyi Zoltán partnereként. Keresztury Dezső színházkritikája az egekig magasztalja. Az első klasszikus szerepe ez. "Izgatott voltam. Kemény, komoly munka folyt a próbákon." - meséli. Aztán a "Méreg" címszerepét, a Pesti Színházban vendégként játssza, egy esztendő leforgása alatt több mint háromszázszor. A világháború alatt Karády Katalint és Mezey Máriát könyveli el a közönség a női démon megtestesítőjének. Karády elsősorban filmeken hódít, míg Mezey a filmek mellett a színpadokon is jelentős alakításaival hívja föl magára a figyelmet. Ő a vörös hajú démon. A filmezés mellett azonban a színházakban egyre kevésbé lehet rá számítani. A II. Világháború 1943-1946 között nem lép föl. 1943 nyarán a Márkus Színház, "A legszebb éjszaka" című darabjának második felvonása előtt, a szünetben taxiba ül, és hazahajtat. Másnaptól fogva Tátrafüredre utazik, és a harcok elmúltáig ott él. Itt töltött ideje során mélyen vallásossá válik, amely életének további szakaszát meghatározza. 1943 ősze és 1944 tavasza között nem jár be színházába, egészségügyi okokra hivatkozik, majd 1944 márciusában közös megegyezéssel, megszűnik tagsága. Ő maga erről később így vall: "1944 márciusában a németek bevonulásának napján felbontottam a Vígszínházzal kötött szerződésemet. Kétévi önkéntes hallgatás után, 1946-ban léptem újra színpadra. Jó érzés volt egy tisztult világban újra találkozni a közönséggel..." Ez idő alatt színháza csalódott, hisz a zsidótörvények életbelépése kapcsán, és annak egyre erősebb jelenléte során lecsökken a színházban repertoáron tartható darabok sora, számos művésznőt nem léptethetnek fel, és igen nagy szükség lenne az ő játékára. Kitűnő, nehéz feladatok, kiemelkedő szerepek, köztük jó néhány klasszikus szerep marad így végleg eljátszatlanul Mezey életében. A szünetelő két esztendő "... felhúzódtam a Tátrába, ahová a háború kitörésétől kezdve mind sűrűbben és sűrűbben menekültem lelki tartást, ellenállást, harci kedvet, egészséget gyűjteni a tisztaságban és a szépségben, ami ott a hegyek között körülvett, az itthon mindjobban ránk nehezedő, fullasztó, embertelen és művészietlen áramlatok ellen..." írja Mezey visszaemlékezésében. Egykori főnöke, színházi rendezője, Magyar Bálint ezt másképp látja, és éli meg: "...megkezdődik az évad, és a színésznő helyett a színház levelet kap, meg visszaküldött szerepet és orvosi bizonyítványt. Sőt a diplomatikus orvosprofesszor részéről esetleg csupán "értesítést". A színház megbízottját pedig zárt lakás fogadja, a házmestertől lehet megtudni, hogy a művésznő elutazott. Azután ügyvéd jelentkezik, és "ügyfele" nevében közli, hogy "feltehetően rövid idő múlva" el fogja árulni, hol van a művésznő, hová lehet neki levelet írni. Ugyanis "kimerültségből fakadó egészségi állapotának helyreállítása érdekében... az egyik tátrai üdülőhelyre utazott." - Igazgató helyettes, Hegedüs Tibor akkori ingerültségében írja a színház nevében a művésznőnek: "... igen itt Pesten rosszul mennek a színházak, itt Pesten együtt drukkolunk és szenvedünk a közönséggel, és itt Pesten nemigen tudjuk, hogy holnap, vagy holnapután milyen darabokat játsszunk... mi is mindannyian szívesen pihentetnénk az idegeinket..." A háború után "Hoztam valamit a hegyekből" című írással tér vissza 1946-ban Budapestre. Első szerepe Szomory Dezső: "Takács Alice" színművének főszerepe. Játszik a Belvárosi, Pesti és Vígszínházakban, előadás-szünet napokon esténként a Café de Paris nevű bárban szaval Kosztolányit, Adyt, és Babits egy-egy költeményét, magyar nótát, és zsoltárokat énekel, Cziffra György zongoraművész kíséretében. Vígszínházban: Három nővér című darab előadását többször otthagyja, roham miatt, majd a szerepét is leadja. Ezután nehezen kap felkéréseket. A szakmában elterjed róla szóbeszéd formájában, hogy egy hisztérika, felléptetése kockázatos. Mondják, hogy szerencsésebb egy kevéssé sztár valakit szerepeltetni, a darab biztonsága érdekében. Talán ezért, talán más okból, de tény, hogy sokáig mellőzik, s kénytelen kabarékban, szórakozóhelyeken, dobogón fellépni. A körülmények ellenére igényességéből nem enged, ám ezeken a helyeken is nívós műsort ad: verseket mond, sanzonokat énekel, spirituálékat ad elő. Hosszabb szünet után a Liliputi Színházban lép föl, eléggé méltánytalan körülmények között, nem sokkal ez után pedig sztárgázsiért átszerződik a Pódium Kabaréhoz. Az államosítás is itt éri. Az államosítás után 1949-ben, a Fővárosi Operettszínházban primadonna, és fellép a Vidám Színpadon. 1952-ben előadja a "Bujdosó lány" - című dramatizált székely népdalcsokrot. 9 estén keresztül megy, amikor leveszik a műsorról. Ezt méltánytalannak tartja, s a kibontakozó szereplehetőségek sem kecsegtetik sok jóval, így inkább visszavonul a színháztól, és pódium előadássorozatot hív életre, Tamási Áronnal és Lajtha Lászlóval. A létrejövő "Bujdosó lány" produkciót azonban betiltják, politikai okokból. (Ok: Az Erdélyi népdalok sovinizmust gerjesztenek - ez állt az indoklásban!) Ekkor felbontva a szerződését, saját műsorral járja a vidéket, a kultúrházakban, vidéki iskolákban, nehéz körülmények között levő, színpadnak alig nevezhető pódiumokon előadó esteket tart. "...mulatók dobogóján énekeltem. Hol a Gerbeaudba, hol az Annában. Francia dalokat, megzenésített verseket adtam elő." A falvakat járja műsorával, de eljut egészen Torontóig, sőt New Yorkba is. 1954-től az Operett Színházban 1954 őszétől az Operett Színház tagja. "Néhány operettsiker emlékei között azt az estét őrzöm, amelyen a Párizsi vendégelőadás után egyszerre, egy napon gratulált előadásomhoz Kedrov, a moszkvai Művész Színház főrendezője, és Kozma József, a magyar származású francia zeneszerző." 1958-tól a Madách Színház tagja Átszerződik a Madách Színházba, sőt a Bartók teremben lehetőséget kap, hogy önálló műsoros estet hozzon létre. Nagyszerű szerepek sorában bizonyít ismét, a régi fényét megcsillantva. A Madách Színházzal kapcsolatosan ezt nyilatkozza 1962-ben: "...a Madách Színháznak köszönhetem a kilenc közül azt a három szerepemet, ami hétévi hányódás, kóborlás után visszaadta a színházba vetett hitemet." Oscar Wilde: Lady Windermere legyezőjének főszerepe, Marcel Aymé: Nem az én fejem című darabjában, Wilder: Hosszú út - Sabina szerepében ragyogó alakítást nyújt. "...végre 1958-ban újra drámai szerepek a Madách Színházban. Köztük Wilder darabjában Sabina. A szerep szerint ki-kibeszéltem a nézőkhöz, a darabot szapulva. ...mesélték, hogy az előadás után egy néző komolyan újságolta, Mezey tegnap este olyan botrányt csinált a színpadon, hogy a rendezőnek személyesen kellett beavatkoznia." 1960. Cassona: A fák állva halnak meg, a Madách Kamara Színházban. Mezey Mária játssza a Nagymamát. "...egy csillogóan szép művészpálya minden tehetségét, nagy és erős művészetét sűríti finom alakításába. Talán volt a színpadokon tündöklőbb, látványosabb is, de ilyen érett még alig. Kerül minden túlzást, egész alakítása az anyai szeretet szimbóluma" - írja Sándor Iván a Film Színház Muzsikában. 1962-ben ismét eljátssza Muskátné szerepét, Molnár: Liliom-jában, ezúttal a Petőfi Színházban. Az előadássorozatot meg-megszakítják a kényszerszünetek. Betegsége egyre gyakrabban jelent problémát. Az elmaradt előadások, és a Mezey körüli bizonytalanságok miatt a Madách Színház felbontja a szerződését Mezeyvel. Ekkor visszavonul a színpadtól és nem tagja egyik színháznak sem. Második férjével, Lenbach Jánossal, budakeszi közös házukban éli zárkózott életét. A Nemzeti Színházban Közel kétesztendei kényszerszünet után, 1964-ben a Nemzeti Színház szerződteti. Április 24-én lép először színpadra a Nemzetiben, Anouilh: Colombe - Dobai Vilmos Alexandra szerepében. Professzionális tudású, ezernyi színnel ábrázolni tudó bölcs játékával a premiertől fogva magával ragadó előadások sorát teljesíti. Klasszikus szerepet játszik a következő évadban: Aiszkhülosz: Oresztész darabjában is, megrendítően alakítja Klütaimnesztrát. Kamaradarabban, a Katona József Színházban, ami akkoriban a Nemzeti Stúdiószínháza, Alexandra del Lago szerepét adja, bár betegségével erősen küzd az előadások során. Az előadások számát is jelentősen korlátozza a művésznő állapota, akárcsak a Nemzeti Színházban a kedvéért műsorra tűzött Shaw darab a "Warrenné mestersége" esetében, 1967-ben. A közönség és a szakma rajongással beszél az előadásról. Gondosan és aprólékosan felépített szerepet emleget a kritika, dicsérik Mezey ezernyi árnyalt gesztusát. Az előadássorozat egy pontjától fogva azonban Mezeyt helyettesíteni kell. Mezey és a film Első alkalommal az "Aranyember" 1936-os feldolgozásában lép a felvevő kamerák elé. Kezdetben főként vonzó külsejű, elegáns asszonyokat, hódító dámákat személyesít meg. Az 1940-es években Karády Katalinnal ketten, a film világában a "le femme fatale", a végzet asszonya típust elevenítik meg filmjeikben, azzal a nagy különbséggel, hogy Mezey Mária már korábban és a színpadokról is ezt sugallja szerepei kapcsán, illetve talán ebben a szerepkörbe kényszerítik bele a film világában is. Mindenesetre nem idegen tőle ez a hideg vörös-szemű macskanő jelleg, bár egy idő múlva igencsak terhes számára ez a beskatulyázás. Az 1945 utáni filmipar is épít tehetségére, legkiemelkedőbb szerepe, a "Budapesti Tavasz", majd az "Édes Anna", zsarnokian szeszélyes feleség szerepe, "A Noszty fiú esete Tóth Marival" filmben ravasz kerítőnőt alakít remek módon. 1959-ben az Édes Anna filmjéért, Töröcsik Marival megosztottan a legjobb női alakítás díját kapja a csehszlovákiai Filmfesztiválon Usti-Nam Bladenben. Romló egészsége korlátozza a filmfelvételek szabott rendjében működő forgatásokat, ezért 1962-1968 között keveset, ritkán, nem túlzottan nagy szerepekben tündököl. Utoljára filmben, 1970-ben szerepel, a "Csak egy telefon" című játékfilmben alakít szikár hivatalnoknőt. Hosszas előkészületek árán készül vele egy portrait film, ami azonban csak poszthumusz kerül bemutatásra. Élete során 45 filmben, tv filmben játszik többnyire fő-, illetve címszerepet. Kanadában, 1968 Kertész Sándor szíves invitálására, 1968. április 20-ától fogva látható, a Torontói Művész Színház színpadán előadóestjével, amely az "Életem története" címet viseli. Forró hangulatú esték, zsúfolt házak Torontóban és Montrealban. Kanadai magyarok ünneplik őt, és a legnagyobb elismerés hangján beszélnek róla, a magyarról, aki oly sok évi szünet után ismét látható, hallható, az óhazából. "...mindig tudtuk, hogy nagy művész, de hosszú távollét után most tudtuk meg igazán, hogy mennyire az. ...orgánuma, olyan, mint egy nagyszerű kórus, vagy pompás zenekar. Medgyaszay Vilma könnyedsége, Csortos ereje, Ascher Oszkár versmondói tisztasága állt előttünk egy személybe sűrítve. Éreztük a szeretetet és a hitet Mezey Mária minden szavában. Úgy éreztük, hogy megtisztulunk megnemesedtünk, felemelkedtünk az igaz emberség elragadóan szép és magas régióiba - írja róla a Kanadai Magyar Hírlap (1968. május 18.) "... a szeretet Papnője jött el Torontóba, hogy meghirdesse az emberekbe vetett hitét. ....mesterhegedűs, akinek félelmetesen nagy repertoárjából egyetlen disszonáns hang sem csendül ki. Vádirata az emberi rosszindulat és gonoszság ellen örökérvényű" -írja a torontoi magyar újság, a Magyar Élet, 1968. április 27-ei száma. A visszavonulás esztendei Sikerei fényében azonban elkövetkezik utolsó színházi premierje is, 1969. november 6-án, a Katona József Színház színpadán Both Béla rendezte Schiller darab, a Stuart Mária címszerepének lenyűgöző interpretációja. Ez pályájának egyik legnagyobb megvalósult szerepálma is egyben. Hosszú és kanyargós út vezetett az első könnyű vígjáték szerepétől a legnagyobb és klasszikus alakításig, és a nemzet első színházának színpadáig. Az előadássorozat újfent helyettessel zárul. A darabból egy idő után, betegsége miatt kilép, és ezt követően visszavonul a színpadtól is végleg. Budakeszi otthonában jobbára ágyhoz kötötten él. Ritkán egy-egy televízós, vagy rádiós beszélgetéshez némi apparátussal kelve útra, keresi az alkalmat a közönséggel való találkozásra. Írással és elmélyült vallásgyakorlás közepette éli mindennapjait. Írásai megjelentek különböző folyóiratokban: Vigilia, Confessio, Reformátusok Lapja, Tiszatáj, Film, Színház, Muzsika stb. Utolsó nyilvános szereplése 1980-ban a veszprémi tv filmszemle gálaestjén zajlik, amikor Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra c. versét mondja el. "Vallomástöredékek" címen, önéletrajzi naplóján dolgozik, amelyet először 1981-ben, majd második kiadásként, már csak 1983. április 20-án bekövetkező halálát követően ad ki a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. A Magyar Televízió portréfilmet sugároz róla, amit már csak halála után tűz műsorra, 1987. okt. 18-án. Budakeszin 1988-tól utca viseli a nevét, lakóházán emléktábla van. "... Fekszem az ágyamban. Nézem a hegyeket, szagos szél fúj be az ablakomon, szemben a kertben nyílik a mandulafa, macskám a kezemre fektette fejét, este Mását játszom. Szeretnék énekelni, mint a madarak: ó milyen boldogság, a Te világodban élni és szeretni Téged Uram..." Kitüntetései: Érdemes Művész - 1965, Kiváló Művész - 1969
