A napokban egy egész felmérésnyi kérdést tettünk fel olvasóinknak arról, miért és hogyan használnak fájlcserélőket (vagy éppen miért nem). Mivel a kérdőíven több kérdést egy az egyben az öt évvel ezelőtti, hasonló felmérésünkből vettünk át, a válaszokból nemcsak az a kép rajzolódott ki, hogyan torrentezik ma az átlagmagyar, de az is, hogy a szerzői jogvédők örömére vagy bánatára változott a helyzet 2009 óta. Felmérésünk természetesen nem reprezentatív, a kérdőívet kitöltő közel 25 ezer Index-olvasó szokásai nem feltétlenül tükrözik pontosan az összes magyar internethasználóét. De erős a gyanúnk, hogy olyan nagyon nem is különböznek tőle. Stabil a kétharmad, sőt a négyötöd Az Index-olvasók pontosan kétharmada vallotta be, hogy rendszeresen használ fájlcserélőt, és további egyötödük, hogy ritkán torrentezik ugyan, de azért nem ismeretlen számára ez a világ. A sosem torrentezők és a fájlcseréről már leszokottak aránya 8, illetve 5 százalék. Tízből majdnem kilenc a fájlcserélőt használók aránya, és ez alig változott 2009 óta: akkor a rendszeres torrentezők 68, az alkalmiak 19 százalékot tettek ki, ebből lett öt évvel később 66 és 21 százalék. Vagyis bármivel próbálkoztak a szerzői jogvédők meg úgy általában a nagy kiadók a fájlcsere ellen az elmúlt öt évben, az látványosan csődöt mondott. Itt lenne az ideje inkább megpróbálni valahogy a saját javukra fordítani az egész jelenséget, vagy épkézláb alternatívát nyújtani. Használ ön valamilyen fájlcserélőt? Tovább árnyalja a képet, hogy aki nem torrentezik, az miért nem. Öt éve a legnépszerűbb indok az volt, hogy más, szintén nem hivatalos módokon (ftp vagy sima másolás az ismerősöktől) szerzi be az ember a tartalmakat, mostanra viszont vezető indokká vált az, hogy a fájlcsere bizony lopás. Ez nagy változás jogtudatosság terén, de azért kezeljük helyén a dolgot: 2009-ben az összes válaszadónk 2,5 százaléka mondta, hogy ezért nem torrentezik, most 4,5. Ehhez képest nyolcszoros, 37 százalék volt azoknak az aránya, akik azt vallják, hogy a fájlcsere igenis lopás, de ettől még használják a torrentet. A trend egyértelmű az ötéves adatokhoz képest: többen látják úgy, hogy a torrentezés lopás, és kevesebben bújnak különféle kifogások mögé (nem is okozok vele kárt, a nagy kiadóktól lopni nem is bűn, stb.) Eddig tehát arra jutottunk, hogy: Szinte mindenki torrentezik, az öt évvel ezelőtti, kiugróan magas arány még egy kicsit nőtt is; Viszont egyre inkább szégyelljük magunkat emiatt; Pedig nem is azért torrentezünk, mert ingyen van, hanem mert gyors, kényelmes és nagy a választék. Ez pedig elég jól körvonalazza, mi lenne a megoldás: egy hasonlóan gyors, kényelmes és nagy választékot nyújtó legális alternatíva, nem túl drágán. Ehhez még egy kérdést meg kell vizsgálnunk: Mit töltünk le? A nemzetközi trendek azt mutatják, a fájlcserélő hálózatok legnépszerűbb tartalmai a filmek és tévésorozatok – annyira, hogy az egyik legnagyobb torrentoldal, a kickass.to tavalyi keresési top50-es listájában csak egyetlen tétel volt, ami nem mozgókép, a Windows 8 kalózverziója. Hasonló kép rajzolódik ki a mi felmérésünkből is, a két legnépszerűbb letöltési kategória a mozifilmeké és tévéműsoroké. A 2009-es felmérésünkben még a második helyen szereplő zeneletöltések alaposan megzuhantak, akkor a válaszadók 72, most csak 55 százalékuk mondta, hogy tölt le ilyesmit. A játékok és egyéb szoftverek népszerűsége is csökken, az e-könyveké viszont nő, tulajdonképpen csak miattuk nem mondhatjuk, hogy a torrent lassan egy óriási ingyen-videotékához kezd hasonlítani. Mit szokott letölteni? (a piros oszlopok a 2009-es felmérésünk eredményei) A zeneletöltés visszaesése gyanúsan egybeesik a már említett legális alternatívák hazai megjelenésével, legyen az a Spotify, a Deezer vagy a Google Music. Meg is találtuk az eltűnt zeneletöltők nagy részét: a válaszadóink 14 százaléka mondta, hogy az online zenestreamek leszoktatták őket a torrentes beszerzésről. Ugyanennyi pedig azt, hogy rákapott a legális zeneszolgáltatásokra, de azért töltöget is le mellettük zenéket. A többség azonban vagy ki se próbálta az alternatívát, vagy csalódott benne. Ez pedig azt mutatja, hogy az ember elméletben boldogan fizetne a torrentet kiváltó szolgáltatásért, de amikor arra kerül a sor, hogy a gyakorlatban is váltson, lecsökken a lelkesedés. Ezt szem előtt tartva nézzük, mit szólnának önök ahhoz, ha végre bejönne Magyarországra a Netflix vagy valamelyik másik nagy online videotéka: Bő kétharmados többség (több mint a rendszeresen torrentezők!) mondta, hogy hajlandó lenne kicsengetni a havi 8 dollár/euró körüli árat a szolgáltatásért – igaz ennek majdnem a fele hozzátette, hogy nem a fájlcsere helyett, hanem szigorúan mellette. Nagyjából a fájlcserélők egyharmada mondta, hogy semmiért nem fognak fizetni, amíg azt ingyen is beszerezhetik. Ez a csoport szinte teljes átfedésben van azokkal, akik azzal indokolták a fájlcserét, hogy az ingyen van, ők a torrentezők kemény magja, az ő meghódításuk teljesen lehetetlennek tűnik bármilyen legális alternatívával. Ha tehát mi tervezgetnénk a Netflix magyar piaci belépését (információink szerint ez egyébként valóban tervben van), az Index-olvasókból kiindulva nagyjából a ezzel számolnánk: A fájlcserélők harmada akkor sem váltana, ha a legális alternatíva 1 forintba kerülne; Egyharmad papíron lelkesedik, de aztán meggondolja magát; A harmadik harmad viszont reálisan meghódítható tömegnek tűnik. Hasonló arányok köszöntek vissza akkor is, amikor azt kérdeztük, elő szokott-e fordulni, hogy valamit letölt, és annyira megtetszik, hogy aztán meg is vásárolja. 28 százalék mondta, hogy soha (már megint az a bizonyos hardcore egyharmad!), a maradéknál viszont kicsit eltolódtak a harmadok: csak 20 százaléknál volt ez rendszeres, 52-nél pedig előfordult már, de azért nem gyakori. A tanulság megint csak az, hogy a fájlcserélők jó kétharmada egyáltalán nem az a velejéig romlott gonosz kalóz, aminek sok hazai zenész szereti láttatni őket. A felmérésünk inkább a fájlcserét támogató zenészek álláspontját látszik igazolni: a torrentre került verzió egyfajta kipróbálható demó és ingyen reklám egyben, és ha elég jó, amit a művész összehozott, a rajongók valamilyen úton úgyis fognak fizetni érte. Na de most akkor legális vagy sem? A fájlcsere jogi helyzete Magyarországon hagyományosan igencsak kusza (és itt most tekintsünk el a szoftverektől, mint tartalomtól, itt egyértelmű a helyzet: letöltés, megosztás egyaránt illegális). A jogi káoszt a tavaly nyáron hatályba lépett új büntető törvénykönyv (Btk.) próbálta meg eloszlatni, finoman szólva kevés sikerrel. Ezt tükrözték a kérdésre adott válaszok is, a helyzetet 27 százaléknyian ismerték jól. Mit tud a fájlcsere jogi helyzetéről? A Btk. jelenleg azt mondja, szabad a letöltés és a megosztás is, egészen addig, míg az nem jövedelemszerzés célját szolgálja. Csakhogy a jog szempontjából közvetett jövedelemszerzésnek minősül az is, ha az ember nem fizet meg valamely, egyébként megfizetendő díjat. Ráadásul ez csak a büntetőjog; a sértett jogtulajdonos elvileg perelhet polgári úton is, követelve az elmaradt szerzői jogdíjakat – és ezt, megint csak elméletileg, simán meg is nyeri. Máris ott tartunk tehát, hogy a törvény betűje elméleti síkon tulajdonképpen egyáltalán nem védi meg az egyszeri fájlcserélőt – viszont a gyakorlatban már jó ideje nem divat a hazai bűnüldöző szerveknél az egyszeri fájlcserélő felhasználókat zaklatni.
