A hétvége utolsó NFL főcsoport-elődöntőjében a Minnesota Vikings a New Orleans Saintset fogadta, azaz a legjobb védelem a legjobb támadósorral nézett farkasszemet. A hazai csapat szinte tökéletesen játszott két és fél negyedig, amikor megrázta magát Drew Brees és végrehajtotta karrierje legnagyobb fordítását, de az utolsó három percben olyan dolgok történtek, amikkel ez a mérkőzés is bekerül az NFL történelemkönyvébe. A Vikings erre a mérkőzésre aktiválta a korábban sérüléssel bajlódó irányítót, Sam Bradfordot, de természetesen Mike Zimmer vezetőedző Case Keenummal kezdett. A védelem pedig egy gyors megállítással a New Orleans támadói ellen, majd jöhetett a Minnesota offense. A két futó, Latavius Murray és Jerick McKinnon pedig pontosan rávilágított a Saints legnagyobb gyengeségére, a futás elleni védekezésre, utóbbi pedig egy 14 yardos futással berobogott a New Orleans célterületére. A Saints következő támadása sem hozott pontokat, viszont a Vikings ezt követően ismét veszélyesen haladt előre, amit néha a bírók is megsegítettek 1-2 sárga zászlóval. Az utolsó yardokon erőre kapott a vendégek védelme és végül sikerült mezőnygólon tartania a hazaiakat, de így is 10-0-ra vezetett a Vikings. A Saints dolgát nehezítette, hogy a meccs elején a punter Thomas Morstead egy szerelés után valószínűleg bordatörést szenvedett, ennek ellenére folytatta a játékot. Annyit mondott, hogy csak akkor fáj, amikor rúgnia kell. Ezzel csak az a baj, hogy ezért tartják. Mindkét csapat következő támadása punttal ért véget, jöhetett a Saints, de Drew Brees passza rövid lett Ted Ginn Jr. irányába, amire Andrew Sendejo csapott le és egy gyönyörű vetődéssel húzta le a labdát. Nem ment a játék sem Breesnek, sem a Saints félelmetes futóinak, de ez ellen a Minnesota-védelem ellen nem is volt ebben semmi meglepő. A Vikings támadásánál a fantasztikus alapszakaszt záró Adam Thielen is bemutatta, miért figyeltek fel rá ebben a szezonban, Marshon Lattimore mellett kapott el úgy egy passzt, hogy megmászott egy láthatatlan létrát, majd túloldali társa, Stefon Diggs jelentkezett egy hasonlóval. A drive-ot ismét egy futással fejezte be a Minnesota, most viszont nem McKinnon, hanem Murray birkózta be magát a célterületre. A New Orleans ezután kezdett éledezni, jöttek a rövid és a hosszú passzok is, de Ginn Jr. touchdownját elvették a játékvezetők, majd néhány játékkal később Drew Brees passzába úgy ütött bele Everson Griffen, hogy háttal állt az irányítónak, csak úgy kinyújtotta a kezét. Brees pont telibe találta, a labda pedig Anthony Barr ölébe hullott, ezzel megszületett a Saints irányítójának második interceptionje. A Vikings ebből nem ért el pontokat, de a Saints is csak a 40 yardosig jutott el, Will Lutz pedig kihagyta az 58-as field goalt, maradt 0 ponton a New Orleans. Sőt, a csattanó a félidő végére maradt, ugyanis a Minnesota a maradék 21 másodperc alatt tudott annyit haladni, hogy szintén megpróbáljon egy mezőnygólt. Kai Forbath rúgott 49-ről, de az is mellé ment, maradt a 17-0 a félidőben. A hazai csapat egy hétperces drive-val kezdte a második félidőt, de az utolsó játéknál egy sack miatt kiszorult a mezőnygól-távolságból, így pont nélkül zárt, de legalább sok időt elégetett. Ugyanennyi időt vett igénybe a Saints offenzívája is, csak azzal a különbséggel, hogy ez pontokkal végződött. Drew Brees varázsolta a keresztbe futó Michael Thomas kezébe a labdát, visszajött 17-7-re a New Orleans. Sőt! A következő Vikings-támadásnál Case Keenum hiába menekült meg Cam Jordan elől, az elhajított passza rossz embernél, név szerint a Saints újoncánál, Marcus Williamsnél kötött ki, a labdaszerzés után jó helyről jöhetett a New Orleans. A 30 yardot pillanatok alatt megtette a vendégcsapat, a végén pedig ismét működött a Brees-Thomas duó, megvolt gyorsan a második touchdown is. Az ellentámadásból a Vikings megint csak mezőnygól-lehetőségig jutott, megint 49 yardról, ahonnan Forbath egyszer már hibázott, ezúttal viszont betalált, 20-14-re növelte előnyét a Minnesota. Jöhetett a Saints, de hamar le kellett vonulnia a támadóknak a pályáról, miután egy trükkös játéknál Willie Snead passza túl hosszú lett Alvin Kamarának. A Vikings sem bírt a New Orleans védőivel, viszont Ryan Quigley puntját blokkolta a Saints speciális egysége, így a 40-esről jött a vendég együttes. Két nagyszerű Brees-Ginn összjáték után az irányító Kamarát vette célba és meg is találta, 3:01-gyel a vége előtt 0-17-ről fordított a Saints és már 21-20-ra vezetett. Case Keenum élete eddigi legfontosabb támadássorozata következett, ami finoman szólva sem volt sétagalopp, igaz, amikor valakinek olyan elkapói vannak, mint Adam Thielen és Stefon Diggs, akkor talán kicsit nyugodtabb lehet. Előbbi újabb bravúros elkapást mutatott be Lattimore ellen, amivel 40 yardra került a Vikings. Viszont 35-nél tovább már nem jutott, így 53-ról kellett Forbathnak rúgnia és be is vágta. 23-21 a Minnesotának, 1:29 volt hátra, következett Brees és a Saints. Michael Thomas többször hibázott, de 4. és 10-nél Willie Snead elkapása még nyitva hagyta a kérdéseket, támadhatott tovább a New Orleans, amely egészen a 25 yardos vonalig tudott eljutni. Lutz pedig bevágta a mezőnygólt, megint vezetett a Saints. Volt még hátra 25 másodperc, az utolsó játékra pedig 10 másodperccel a vége előtt került sor. Keenum felívelte egy passzt Diggs felé 61 yardról, Marcus Williams borzasztóan elrontotta a szerelést, az elkapó pedig köszönte szépen és befutott az end zone-ba, pont akkor, amikor az idő lejárt, ezzel úgy sikerült fordítani egy hihetetlen TD-vel a Minnesotának, hogy már nem tudott válaszolni a New Orleans. Az extrapontot is elvégezte néhány perc után a csapat, igaz, csak térdeléssel, így végül 29-24-re győzött a Minnesota Vikings és bejutott az NFC-döntőbe. Elképesztő végjátékot hozott a mérkőzés, ami örökre emlékezetes marad. NFC-elődöntő, végeredmény: Minnesota Vikings – New Orleans Saints 29-24 A főcsoport-döntők párosítása: New England Patriots – Jacksonville Jaguars Philadelphia Eagles – Minnesota Vikings Let's block ads! (Why?) Forrás...
