Egy adott produktum iránti előzetes és gyakran részinformációk alapján fellángoló lelkesedés, avagy divatos jövevényszóval élve "hype" egy bevált és megbízható marketing eszköz. A hype beindításához, felépítéséhez pedig leggyakrabban egy egyszerű fénykép vagy plakát is elég. Ugye Call of Duty: World War II? Ugye Assassin's Creed: akármi? Ugye... sorolhatnánk estig. Miért ne élehetnének ezzel szándékosan a kiadók? A hype vonat ha beindul... Azonban van egy apró bökkenő: a hype vonaton nincsen fék, gondolom nem kell senkinek sem bemutatni a No Man's Sky esetét, ahol mindent beígértek, álmaink játékát mutatták be aztán nemhogy a fele, de töredéke sem lett igaz. Persze ez az eladásokon utólag nem sokat változtat - nem lehet visszatéríteni a játékot és sokan nem bírtak várni, első nap bele akarták vetni magukat a játékba. Ki jött ki belőle jól? Nem a Hello Games és Sean Murray, az egyszer biztos, igaz a zsebükbe nekik is jutott bőven; aki viszont hibátlanul vette az akadályt, az a Sony. Megcsinálták a marketinget, lesápolták a részesedésüket és mossák kezüket, az egész a fejlesztő sara - amit nem is kétlek, de lássuk be, az egész szitu abszolút nyertese bizony a japán cég lett. Egy szimpla bejelentés lapos és unalmas, egyértelmű - ezzel szemben egy lopott fénykép vagy rövidke videó sokkal izgalmasabb. Azt az érzést kelti bennünk, hogy valami olyasmit tudunk, amiről normális körülmények között nem értesülhettünk volna, és már el is indul a képzelet, szinte látjuk lelki szemeink előtt, hogy egy elégedetlen dolgozó, vagy egy már-már hősies hacker juttatja ki az újdonságokat az információra éhes tömegeknek, nekünk, neked személyesen. Ezután tovább szárnyalunk gondolatban és elképzeljük milyen lesz a játék, felépítünk egy vágyat, melyre igazolást szeretnénk kapni. A sztori írja magát (vagy éppen már előre meg is írták) és terjedésében nem kis része van a médiának. Míg egy egyszerű bejelentés esetén ejtünk pár szót a játékról és persze van aki fellelkesedik, egy szivárgás egészen más tészta: spekulációk, találgatások indulnak meg, felpezsdül az alany körül az élet. És ez igaz még arra az esetre is, ha valami egyértelmű dolog "szivárog ki" (khm... Injustice 2... khm... Joker). Nincs új a nap alatt A régi bevált módszer a pletykák terjesztése volt, de ennél kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni egy kézzel fogható bizonyítékot mutató szivárgást. Ráadásul ha rossz irányba terelődnek a találgatások, még mindig közbeléphet a kiadó egy hivatalos bejelentéssel, ami tisztáz mindent. Ha mégsem követi a szivárogtatást röviddel utána leleplezés, akkor sem kell attól tartani, hogy a felháborodott felhasználóbázis virtuális rohamot indít a kiadó ellen, amiért az egy-két évvel eltolta a megjelenést. És hogy mivel tudom ezt alátámasztani? Semmivel, és éppen ez benne a szép. Tudom, tudom, összeesküvés-elméleteket gyártok, de végignézve akár csak az elmúlt pár éven, nem gyanús, hogy egyre több a szivárgás a millió dolláros marketingpénzekkel operáló kiadóknál? Na és annak fényében, hogy nem ritkán pár napra rá érkezik a bejelentés, flottul összerakott trailerrel és előrendelői extrák részletezésével? Persze nem láthatunk a függöny mögé, az Assassin's Creed kapcsán például meg voltam győződve róla, hogy látni fogjuk a játékot mozgásban még azon a héten. Helyette Destiny-t kaptunk, és múlt héten minden a Far Cry 5-ről szólt – persze ezt is megelőzte egy kis infómorzsa, kellemesen hihető köntösbe bújtatva. Túl sok egybeesés túl sok esetben, elég csak a kapcsolódó híreket meglesni alább (és még mindent be se raktunk) persze lehet, hogy csak a tegnapi gombapörkölt ártott meg... Let's block ads! (Why?) Forrás...
