Az évszázad bűnügyeként kezelte a korabeli sajtó a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügyét. 1929-ben 28 embert állítottak bíróság elé, akikre összesen 162 gyilkosságot tudtak rábizonyítani. A megdöbbentő bűnügy felkavarta az egész országot. Olvassa el a történetet, majd nézze meg az Origóval Schiffer Pál: Tiszazug című dokumentumfilmjét ingyen és vegyen részt az első interaktív cikkünk felvételén június 6-án kedden, a Toldi moziban. Nagyrév, 1929 nyara: a letartóztatott tiszazugi arzénes asszonyok egy csoportja a nagyrévi ideiglenes fogda udvarán, csendőri őrizettel - 1981. július 6-án készült reprodukció egy korabeli újság fotójáról Forrás: MTI 1929 áprilisában három névtelen levelet hozott a postás a szolnoki királyi ügyészséghez. Mindegyikben arról írtak, hogy három nagyrévei asszony méreggel gyilkolt. Mivel komolyan vették a leveleket, azonnal értesítették a csendőrséget. Amikor a cibakházi őrs egyik járőre megérkezett a kis faluba, hamar rájött, ki írta a leveleket és felkereste az asszonyt, aki a község hivatalos bábájának, Székely Sándorné Rácz Zsuzsannának a sógornője volt. Mivel a feljelentő állítását semmivel sem tudta bizonyítani és a csendőr sem talált semmit a három asszony bűnösségének igazolására, Rácz Lászlóné ellen tettek feljelentést vádaskodás miatt. A környéken terjedő pletyka csakhamar egy helyi újságírónak is a fülébe jutott. Nyikos László, aki maga is Tiszakürtön lakott, 1929 júniusában a Kunszentmárton és Vidéke című lapban azt írta, hogy tömeges mérgezésekről beszélnek az emberek. Náluk, Tiszakürtön például két asszony is azt állítja, hogy egy bizonyos Szabó Lászlóné meggyilkolta az apját, Szabó Mihályt" - idézi az újság 1929. június 9-i számát Mátay Mónika: Méregkeverők című tanulmánykötete. Nyikos sem tudta igazolni állítását, amikor a csendőrök felkeresték. Bizonyíték híján ellene is eljárás indult, amelyet a két névvel megnevezett tiszakürti asszony indított becsületsértés miatt. Ők ugyanis tagadták, hogy bárkit is megmérgeztek volna. A frissen megjelent tanulmánykötet részletesen feldogozta az ügyet Forrás: Origo Egy nappal a cikk után újabb névtelen levél érkezett, ezúttal a tiszakürti csendőrőrsre. Írója azt állította, hogy Szabóné mellett Madarász József és a felesége is méreggel gyilkolt. Az áldozat pedig a férfi édesapja, akit 1925-ben temettek el. Ezúttal a csendőrség parancsnoka, Zsoldos József tiszthelyettes maga eredt a gyilkossággal vádolt falusiak nyomába. Nyikos László kihallgatása közben jött rá, hogy a névtelen levél írója Bíró Mátyásné lehetett, akit azonnal felkeresett. Az asszony vallomásában azt állította, a saját fülével hallotta Madarásznétól, hogy a Szabó házaspár tanácsát követve ők is végeztek a ház öreg urával, mert állandóan részeg és zsarnok volt, egyébként meg attól tartottak, hogy a kevéske vagyonukat is elissza. Hogy Bírónét nem hagyta nyugodni az ügy, az is bizonyítja, hogy nem sokkal ezután Szabóékkal is elbeszélgetett. A csendőrnek elárulta, mit mondtak neki, A mérget a tiszakürti bábától vették, egy bizonyos Csordás Bálintnétól, aki meg a nagyrévi bábtól, Fazekas Gyulánétól szerezte. Az asszony arzént említett, amelyet az öreg Szabó italába kevertek. Kirobbant a botrány A letartóztatott arzénes asszonyok Forrás: Wikipédia/Bodó Béla Még aznap letartóztatták mindkét házaspárt. Madarászék rögtön bevallották, mit tettek, a Szabó család viszont eleinte még tagadta, aztán ők is bevallottak mindent. A két bábát, Csordásnét és Fazekasnét is letartóztatták, ugyanakkor a nagyrévi bábaasszonyt – akkor még – terhelő bizonyítékok hiányában el kellett engedniük. Fazekasné Gyuláné Oláh Zsuzsanna tehát hazamehetett. A cibakházi rendőrőrsre viszont újabb levél érkezett. A szolnoki királyi ügyészség is kapott egyet. Aztán kaptak még egyet. És még egyet. Mindkét hatóságra folyamatosan érkeztek az újabb névtelen levelek, amelyek gyilkosokról és áldozatokról szóltak, úgyhogy ismét útra keltek a csendőrök, hogy kiderítsék, mi történik a Tisza és a Hármas-Körös közötti területen, amelyet a köznyelv Tiszazugnak nevez. Ahogy Mátay Mónika tanulmánykötetében fogalmaz, a csendőrség július 15-én gyakorlatilag kiköltözött Nagyrévre. Másnap a levelek alapján 17 asszony kihallgatását rendelték el. Négyen amikor meghallották, hogy nyomozás indult, öngyilkosok lettek. Az elsőszámú gyanúsított a nagyrévei bábaasszony, Fazekasné is megölte magát. Aztán amikor úgy volt, hogy mennek Zsuzsi néniért, mink meg rohantunk a csendőrök után. Elfordultak a sarkon, de a Zsuzsi néni leste őket. És akkor a kútnál volt elkészítve a méreg neki, úgyhogy olyan erős méreg volt, hogy mire odaértek, ott volt meghalva a kútnál. Aztán nem tudták elvinni, csak a temetőbe" - emlékezett vissza Gúnya Józsefné nagyrévi lakos Mátay Mónika tanulmánykötetében. A kihallgatások után megkezdődtek az exhumálások. Az egész falu felbolydult, mindenki látni akarta, amint kiássák a holttesteket. Amíg a maradványokat boncmesterek vizsgálták, a halottak vérét Budapestre küldték. A vizsgálatok során megállapították, hogy az áldozatok nagyon sok mérget kaptak. Az ügy felgöngyölítése viszont nem állt meg a falu határában. A „nagyrévi angyalcsinálók" után Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonon, Mesterszálláson és Öcsödön is találtak gyilkosokat a csendőrök. Később kiderült, hogy Békés, Csongrád és Zala megyében is elterjedt az arzénozás, de közel sem ekkora mértékben, mint az Alfölden ezen a vidékén. Tiszazug a térképen Forrás: Wikipédia Hisz ez nagyszerű, mondta a boszorkány A legtöbb esetet viszont egyértelműen Nagyréven jegyezték fel, ahol Fazekasné élt és dolgozott. Móricz Zsigmondot is foglalkoztatta a nem mindennapi eset. Az író a Nyugat hasábjain megjelenő Tiszazugi méregkeverők című cikkében azt taglalja, hogyan jött rá Fazekasné, hogy a légypapírból kivonható az arzén. Történt egyszer, hogy a bába egy beteg ágya szélén ült. Mivel idegesítették a körülötte szálló legyek, légypapírt kért a beteg hozzátartozóitól, amit viszont nem talált elég hatásosnak, ezért vizet öntött rá. Mivel ez nem vált be, tejjel próbálkozott. Észrevette, hogy a házban lakó cica belefetyeli a legyekkel teli arzéses tejet. „A bábának feltűnt a kis macska halála. Hazament, s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt. Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött. Ez már szeget ütött a bába fejébe. Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle. - Hisz ez nagyszerű, – mondta a boszorkány – ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött. A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszer csak alkalma volt hasznát venni. Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete... Azt mondja a bába: „Mit kínlódsz vele". Beadták borban az orvosságot, az ember gyomorbajt kapott. Orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éjszakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt" - olvasható a Nyugat 1930. évi 3. számában. Forrás: Trádler Henrietta Suttyomban, kötény alatt A tiszazugi arzénos asszonyoknak a méreg volt a válasz a kínlódásra. Amikor Móricz lent járt, a szegénységre amúgy is érzékeny nagy magyar író a nyomorról írt, a mélyszegénységről, amely megkülönböztette ezt a térséget a jobb helyzetben lévőktől. A korabeli napilapok sem mentek el amellett, hogy Nagyrév más volt, mint a többi falu. „Rettenetes az, ami a tiszazugi falvakról eddig is kiderült. Ahol a falu kútjánál tereferélő asszonyok nem arról beszéltek, hogy mennyi tejet is ad a szomszédék tehene, hogy mennyit kért el a szolnoki varga a Pista meg a Julis cipőfoltozásért. Nem, a nagyrévi falu kútjánál másról folyt a szó, esztendőkön keresztül'. Arról, hogy miképpen kell vízben áztatni a légypapírost, hogy méreggé változzék a kút vize, macskán vagy csirkén jobb-e kipróbálni a mérget, kávéval vagy kaláccsal kell-e „megétetni" a gazdát, a férjet, a magával tehetetlen öregembert. Alkonyat idején suttyomban, kötény alatt csempészték egymáshoz az üvegeket, a gyilkos arzént. De még rettenetesebb az, ami a tiszazugi falvak tömegőrülete mögött rejlik. A bűn, az erkölcs áttört korlátai felett diadalmaskodó fékevesztett ember-bestia, a lelkek rejtett legmélyéből előkúszott szörnyűség, a bűnnek sokfejű sárkánya. A kapzsiság, az erkölcstelenség, az irigység, a gyűlölet, az önzés legrútabb kígyói találtak talajra a tiszazugi fertőben. Gyilkoltak egy fél hold földért. Megmérgezték a férjet, mert vak és tehetetlen volt a háború rokkant hőse. Öltek, hogy szabadon tobzódhassanak erkölcstelenségükben. Hogy ne legyen férj, apa, vagy öreganyó, aki a kötelességre figyelmeztethessen. Az elhagyatott tiszazugi falvakban évtizedeken át ülte orgiáit a bűn. Pusztított az egyke. Nyíltan dicsekedtek a magzatelhajtásokkal. Pusztított a méreg. S maguk között, titokban újabb és újabb gyilkos terveket főztek ki a tiszazugi asszonyok. Tébolyodat, bűnös agyvelők mondtak ki halálos ítéleteket élőkre s nekivadult Cinizmusukban az áldozatokkal együtt temették el a koporsókban az arzénes üvegeket is. Felbomlott a lelkekben minden. Istentagadó, emberölő vadállatok uralkodtak a falvakban" – olvasható a 8 órai újság 1929. augusztus 30-i cikkében. Bűnök, ítéletek Cikk a tiszazugi borzalomról, az ügyet követték az újságírók Forrás: Origo Végül 1929-1931 között 12 tárgyalást tartottak és 28 embert állítottak bíróság elé, amelyből 26 nő volt. Összesen 162 gyilkosságot tudtak rájuk bizonyítani, de ezek csupán azok az esetek voltak, amelyeknél az áldozatokban még találtak arzént. Óvatos becslések szerint akár 300 embert is megmérgezhettek a méregkeverők. Volt olyan, aki több embert is megölt. Hatan kaptak halálos ítéletet. Három asszonyt felakasztottak, egyet felmentettek, két asszony büntetését pedig életfogytiglanra változtatták. Rajtuk kívül még 8 embernek kellett élete végéig börtönben maradnia, a többiek pedig 5-10 évet kaptak. Karikatúrák is születtek a méregkeverőkről Forrás: Origo Bár külön tárgyalták az ügyeket, hogy kerüljék a feltűnést, a Horthy-rendszer médiája szenzációként kezelte a mérgezéseket. Mindenki úgy érezte, az évszázad bűnügyéről van szó. A korabeli tudósításokból, amellett, hogy részletesen közölnek mindent, amit megtudtak, az is kiderül, hogy sokkal több embert hallgattak ki a csendőrök, mint ahány ellen végül ítéletet hoztak. Sok ember ellen amiatt nem emeltek vádat, mert nem volt elég bizonyíték ellenük, vagy az elrendelt boncolás és vegyvizsgálat nem erősítette meg, hogy az elhunytak valóban gyilkosság áldozataivá váltak. Az is nehezítette a törvényszék munkáját, hogy valaki végig tagadta bűnösségét, miközben többen beismerő vallomást tettek. Interaktív cikk Az egyik áldozat sírja Forrás: Trádler Henrietta Többek között arról, hogy milyen emberek lehettek a gyilkosok, mit írt az ügyről a nemzetközi sajtó és például hogyan zajlott egy nyomozás akkoriban, vagyis az arzénes asszonyokról többet megtudhat, ha jelentkezik Schiffer Pál: Tiszazug c. dokumentumfilmjének vetítésére és az azt követő beszélgetésre Mátay Mónika történésszel, Bezsenyi Tamás kriminalistával és Makay Gábor klinikai szakpszichológussal 2017. június 6-án, 20 órától a Toldi Moziban. Ha érdekli, írjon a bunugy@origo.hu e-mail címre, és ha szerencsés, másodmagával részt vehet az eseményen. A jegyeket a vetítés előtt, a helyszínen lehet átvenni. Let's block ads! (Why?) Forrás...
