Most szeress! – Az időutazó felesége Steven Moffat végre feltárja Az időutazó felesége valódi mélységeit, és egy rendkívül érzelmes, de sosem érzelgős adaptációban emlékeztet minket a szerelem valódi misztériumára. Audrey Niffenegger saját bukott kapcsolatainak metaforájaként írta meg 2003-ban Az időutazó felesége című első regényét. A könyv hamar óriási siker lett és több rangos díjat is elnyert. A történet – csakúgy, ahogy a belőle készült adaptációk – egy házaspárt helyez középpontjában, ahol a férj, Henry egy furcsa genetikai rendellenesség miatt utazni tud az időben. Élete legfontosabb eseményeihez időről időre visszatér, és mint a gravitáció húzza valamilyen erő későbbi feleségéhez, Clare-hez is, akit hatéves kora óta látogat. A könyv megfilmesítésének jogai már a megjelenése előtt Brad Pitt produkciós cégénél landoltak, végül 2009-ben azonos címen készült el az első feldolgozás, ami közepes kritikákat kapott. Robert Schwentke Rachel McAdamssal és Eric Banával forgatott kicsit negédes, de az alakítások szempontjából kellemes adaptációja után féltem, hogy a 2022-es verzióban A beavatott-sorozattal befutó Theo James és az elsősorban a Trónok harcából ismerős Rose Leslie csak furcsa utánérzései lesznek két jól ismert karakternek – annál is inkább, mert eddig egyiküktől sem láttam igazán emlékezetes alakítást. Felesleges volt azonban tartanom az új verziótól, hiszen az HBO Max szériájának kreátora az a Steven Moffat volt, aki a Ki vagy, doki?-val és a Sherlockkal már bizonyította mind a sci-fiben, mind az emberi kapcsolatok ábrázolása terén való jártasságát. Míg Schwentke verziója a szerelmi történetre elsősorban a cselekmény szintjén fókuszál, Moffat a hat rész biztosította megnövekedett játékidőnek köszönhetően jóval mélyebben tudja vizsgálni a pár közötti dinamikát, és olyan kérdéseket is feltesz, amire a film nem fordított gondot. Az egyik legizgalmasabb ilyen aspektus a szerelem természetéről megfogalmazott gondolatok. Clare és Henry kapcsolata az időben elkapott röpke pillanatok sorozata, melyekről nem tudni, mikor kezdődnek, meddig tartanak és mikor enyésznek a semmibe. Ezek a pillanatok a nézőnek is fontos tanulsággal szolgálhatnak, hiszen mi sem tudjuk, mit hoz a jövő, így a legjobb, amit tehetünk, hogy a jelenben, az itt és most pillanatában szorítjuk magunkhoz a szeretteinket. A másik ugyancsak érdekes téma az idővel való fejlődés kérdése. Az idő nemcsak tapasztalatokat, de bölcsességet és kiegyensúlyozottságot is hoz. Moffat szinte sportot űz belőle, hogy kontrasztba állítsa a különböző korú Henryket egymással, rávilágítva, az élet hogyan kompenzálja a testünk elöregedését egyfajta belső megszépüléssel. Ezek a jelenetek a filmre nem jellemző módon humort is csempésznek a szériába, ami ennél fogva az előzőnél jóval világosabb hangulatú. A sorozat egyik legkomolyabb előnye a filmmel szemben, hogy a melodramatikus, sokszor egyenesen giccsbe forduló hangnemet jóval magabiztosabb, sokkal szerethetőbb, laza hangvétel váltja. Theo James egészen parádésan ugrál a korából fakadóan különböző karakterű Henryk között – elsősorban az ő játékának, és nem a sminkes részlegnek köszönhető, hogy komoly különbségeket érzünk közöttünk. Ebben a tekintetben Rose Leslie elmarad mellette: az időskori Clare-nek nem mindig tudtam hinni, de szerencsére alakításának ez olyan kis százalékát tette csak ki, hogy nem nyomta rá a bélyegét az egész szériára. James és Leslie kettőse azonban tökéletesen működik: a két főhős közötti kémia olyan erős, hogy egy átlagos szerelmi történetet is könnyedén elvitt volna a hátán, de az időutazásból fakadó csavar csak tovább növeli a köztük lévő feszültséget, ami a sorozat egyik legfontosabb mozgatórugója. Jóval nagyobb játéktér jut a mellékszereplőknek is: Henry legjobb barátja, Gomez szerepében Desmin Borges egy érdekes karakterfejlődésen átmenő szereplőt kelt életre, míg Henry anyjaként a Mise éjfélkor sztárja, Kate Siegel mutat kicsivel többet a nő Henryhez fűződő viszonyáról, ami újabb színekkel gazdagítja a történetet, ami nem is ér véget a hatodik résszel. Bár én beértem volna egyetlen, kerek évaddal, az HBO Max úgy döntött, nem süt el mindent puskaport az első körben, s bár még nincs hivatalos bejelentés egy esetleges folytatásról, az a tény, hogy a történet számos részét a sorozat még nem is érintette, bizakodóvá tesz a második évaddal kapcsolatban. Az időutazó felesége május 15-től látható az HBO Max-on. 2022. május 15. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/az-idoutazo-felesege-sorozat-2022-kritika
