Munkácsy Mihály festő 1844 - 1900 Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy (született: Lieb Mihály Leó,[1] Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész. Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal, mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszletanyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes, szélesvásznú filmek világát. 1844 Február 20-án született Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. 1850-ben előbb édesanyja, majd apja is meghal, 1851-ben Békéscsabára kerül Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Asztalos inasnak tanul Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra megy. 1860 - 1864 Betegsége miatt kénytelen visszatérni nagybátyjához Gyulára, ahol először egy Fischer nevű helyi rajztanártól vesz órákat. Megismerkedik Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz. A Szamossyval töltött két év után visszatérve Békéscsabára megfesti első olajképét, a Levélolvasást. Budapesten elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, lelkes pártfogókra talál Ligeti Antal és Than Mór személyében. 65 - 1870 Felveszik a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan a tandíj befizetésének elmulasztása okán fél év múlva kizárják, útja újra nagybátyjához vezet Gerendásra. 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállításra utazik, ahol meghatározó hatást gyakorol rá a Gustave Courbet műveivel való találkozás. 1868-ban megfesti az Ásító inast. Lieb Mihály nevét lecseréli, így 1880-ig Munkácsiként írja alá a nevét. 1869 telén kiállított Siralomház című festménye megtetszett a párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. A táblához használt nagyszámú fotótanulmány - mint alkotói eszköz - új utat nyit Munkácsy előtt. A Siralomház a mesterségbeli tudás teljes fegyverzetének birtokában mutatja a mestert, és olyasmit láttat, amit az átlagszem esetleg észre sem vesz, realizmusa színtiszta igazmondás. 1871 - 1873 Párizsba költözik, ahol műtermet bérel. Kapcsolatba kerül Goupil műkereskedővel. Depresszióba esik, az 1970-ben megismert De Marches báró colpachi birtokán öngyilkosságot kísérel meg. 1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon; barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban. 1874 Házasságot köt De Marches báró özvegyével, Cecile-lel, a Colpachról induló, a többek között Baselt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba, ahol műtermet rendez be, ekkor készül a Poros út I.. A Szalonban kiállítja a Zálogházat. 1876-1878 Bemutatja a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet. Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta. Felmerül benne az első Krisztus-kép ötlete. Témája, ahogy a teljes Trilógiáé, érzelmi úton megközelíteni és bemutatni az Istenembert, mely gondolat szimbolikájának megértését a kompozíciók teatralitása csak fokozza. 1881 Elkészül a Krisztus Pilátus előtt, amelyet impresszáriója szintén bemutat több országban, mielőtt tulajdonosa, Wanemaker New York-i áruháztulajdonos hazaszállítaná. 1882 Budapest az egyik állomáshely, ezen alkalomból ideutazva, a mester nemességet kap Ferenc Józseftől. 1884 Befejezi az őt három éven keresztül foglalkoztató Golgotát. 1886 Megfesti Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, majd amerikai utazása alatt többek között Wanemaker kisasszony portréját, valamint a Mozart halálát. 1887 Felkérik a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésére. 1890 - 1893 A reneszánsz apotheozisa 1890-ben került a helyére. 1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez. A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon. 1893-ban fejezte be a munkát. 1896 - 1900 1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a milleneumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik a műterem állományát. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg. Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és ebben halt meg. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak. MUNKÁCSY FESTÉSZETE Festészete több korszakra osztható. Egészen fiatalon, 1863-65 között Pesten biedermeier arcképeket és népi életképeket festett. (Húsvéti locsolkodás, 1865, lengyel magán) Bécs után bonyolult, sokalakos kompozíciók foglalkoztatták, Münchenben romantikus tájképek és tájba helyezett életképek kerültek ki műterméből, jelezve érdeklődését a korban újnak számító festői eredmények iránt. Ez vitte 1867-ben Párizsba, ahol nagy hatással volt rá G. Courbet realizmusa, az a festői magatartás, amely a hétköznapi realitás elemeinek tudatos komponálásával teremtette meg a festővásznon a teljes valóság illúzióját. Megfigyelte Courbet festői eljárását, az aszfaltos alapozás térmélységet és egységes képmezőt biztosító hatását és széles ecsetkezelését, amellyel nem leírja, hanem sugalmazza a kiválasztott motívumot. Ilyen széles ecsettel festette meg, közvetlenül a párizsi út után a Szénásszekér előterét. Az általános tanulságokon túl néhány konkrét képi elemet is átvett Courbet-tól, például a kompozíció középpontjába állított, fehér vászonnal leterített asztal vagy a kép előterében a nézőnek háttal álló kisgyerek motívumát. Düsseldorfban már a realizmus festői eszközeinek alkalmazása foglalkoztatta. 1870-78 között Párizsban realista életképeket, portrékat és tájképeket festett. (Cigánycsalád, 1873, MT, Köln) Bár a bőségesen alkalmazott aszfaltos alapozás következményeképpen ezek a munkái idővel besötétedtek, a mélybarna háttérből kiragyogó vörös, fehér, kék színfoltok ma is őrzik hetvenes évekbeli látásmódjának drámai erejét, iskolát teremtettek az 1880 után induló festőnemzedék körében, az egy-két alakos változatok pedig az életmű legértékesebb darabjai közé tartoznak. Barbizonban vagy a barbizoni festők ismeretében készült tájképei a fontainebleau-i erdő varázslatos hangulatát vagy a colpachi kastély kertjét örökítik meg romantikus látásmódban, nemegyszer életképi betéttel. 1874-ben, egy békéscsabai látogatás után, Turner tájképeinek emlékét is felidézve plein air tájképpel próbálkozott, amikor a Poros út első változatát festi. 1878 után stílusa részben a historizáló akademizmus, részben a juste millieu formajegyeit mutatja. A következő másfél évtizedben festett monumentális kompozíciói, a reneszánsz és a klasszicista formaelemek és a realista részletmegoldások különféleképpen megoldott összekapcsolódásai. Mindazonáltal a Krisztus-sorozat két első darabja, mely Jézust mint istenembert állítja a gyűlölködő tömeg elé, valódi drámai tartalmat hordoz. A nagy biblikus és történelmi tablókkal párhuzamosan Munkácsy számos szalonzsánert festett. A gazdag polgárság túlzsúfolt enteriőrjeiben ábrázolt életképi jelenetek lehetőséget adtak a háttér dekorativitásában rejlő festői megoldások egyre szabadabb kezelésére. (Anyai örömök - A dajka, 1884, MT; Merengő nő kutyával, 1884, MT - Pákh Imre) Utolsó festői korszakának kiemelkedő darabjai a Courbet-örökséget a szimbolizmus irányába továbbfejlesztő tájképek, a portrék, valamint a németalföldi előképre utaló virágcsendéletek. Az 1880-90-es évek fordulóján kifejezetten kereskedelmi céllal középk ori környezetbe helyezett kosztümös életképeket is festett. (A kis Jeanne, 1888, Emlékház - Békéscsaba). Munkácsynak életében nem volt egyéni kiállítása. Műtermében maradt műveinek kiárusítását 1898-ban tartották. Legfontosabb kiállításai: 1914: Munkácsy Mihály jubileumi kiállítása, Ernst Múzeum; 1925: Munkácsy Mihály és Paál László emlékkiállítás, Ernst Múzeum; 1944: Munkácsy Mihály emlékkiállítás, Szépművészeti Múzeum; 1952: Munkácsy Mihály kiállítás, Műcsarnok (a Szépművészeti Múzeum rendezésében). Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és magával ragadó. Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-triptichont (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak. Utolsó évei 1895-ben többször is gondolkozott azon, hogy hazatér, ennek ügyében tárgyalásokat is folytatott. Levelei arról tanúskodnak, hogy egy akadémiai tanári állást szeretett volna betölteni, terve azonban nem vált valóra. Ebben az évben lett kész a Sztrájk végleges változata, a terebesi Andrássy-kápolna részére készített Sirató asszonyok a keresztfánál című nagyméretű művét is befejezte. A Ne sírj! (A nagy bánat) című munkájához két variációt, az Ecce homóhoz három tanulmányt festett. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba vették a műterem állományát. Idegei felmondták a szolgálatot: 1897. február 4-én kitört rajta a téboly. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, 1897-ben a Bonn melletti, endenichi szanatóriumba szállították. Soha többé nem tért már magához. Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és ebben halt meg 1900. május 1-jén. A Műcsarnokban történt felravatalozása után, melyet százezrek látogattak meg, örök nyugalomra helyezték 1900. május 9-én a Kerepesi úti temetőben. Munkácsy Mihály kompozícióteremtő készsége és romantikusan expresszív realizmusa a magyar festőnemzedékek egész sorára volt hatással. Elég itt utalni Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János, Koszta József életművére. Kitüntetései Pro Litteris et Artibus tulajdonosa A Szent István-rend kiskeresztje A III. osztályú vaskorona-rend tulajdonosa Ferenc József-rend lovagja a francia becsületrend, a svéd Északi csillag-rend és a bajor Szt. Mihály-rend Commendeurje Budapest és Munkács díszpolgára
sziasztok Alkalmam volt megtekinteni több festményét eredetiben is, vándorkiállitás keretében, speciálisan kialakitott múzeumi termekben, és több fontos festményét hetekig csodálhattuk élőben. Semmiképpen sem hagytam volna ki, csodálatos élményben volt részem, feledhetetlen . Megtaláltam a krétarajzot önarckép 1881-ből: Önarckép, 1881, krétarajz, 285x255 mm, MNG tulajdona Apa születésnapja, 1882, olaj-vászon, 101x137,5 cm, Pákh Imre tulajdona Cigányok az erdőszélen, 1873, olaj-fa, 68x104,1 cm, Pákh Imre tulajdona
