Murakami És A Melankólia Győzelme

A témát ebben részben 'Hírek!' klarensz hozta létre. Ekkor: 2015. március 02..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Első mondat: A nő akkor hívott, amikor éppen a spagettit főztem a konyhában.

    Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb írójává vált azzal, hogy a melankóliát népszerűvé és szerethetővé tette, akármilyen furán is hangzik ez. Bizonyítékunk is van:Köddé vált elefánt címmel tavaly év végén megjelent egy válogatás a japán író novelláiból, melyek a pályája első részében születtek. Olvasóként visszaugorhatunk szinte a kezdetekig, hogy lássuk, miért is lett ennyire rajongott szerző Murakami Haruki: szerelem, magány, szomorúság váltott ritmusban.

    [​IMG]
    Murakami Haruki: Köddé vált elefánt

    Fordította: Nagy Anita, Geopen Kiadó, 2014, 408 oldal, 3192 HUF



    Próbáltam röviden megfogalmazni, milyen is a Köddé vált elefánt, de nem ment. Nehéz olyat állítani Murakami elbeszéléskötetéről, amit ne tudnánk már a nálunk később megjelent regényeiből. Ez van akkor, ha a korai munkásságot bemutató válogatáskötet a sikerregények után jelenik meg. A szélsőséges helyzetek, a csattanók, az erős karakterek, a sodró cselekmények helyett a szerző mindenben valamiféle középszerűséget keres: egy feleség tiroli bőrnadrágot keres férjének, egy másik feleség nem alszik, hogy megteremtse a saját idejét, egy srácnak testvére boldogságát nehéz elviselnie. Semmi szélsőség, semmi meglepetés, semmi, ami átírná az ismerős Murakami-képünket.

    További néhány murakamis cikkek:

    Interjúztunk Murakami fordítójával>>

    A japán irodalom számkivetettje>>

    Murakami imád vasalni, plusz elárulja, mi van a táskájában>>

    Murakami varázsa a japánságában rejlik, a cseresznyefákban, a szabályokban, a végtelen nyugalomban, illetve abban, ahogy japán nézőpontjából és értelmezési keretéből az európai kultúrához közeledik. A rövidebb-hosszabb novellák főszereplői egy színtelen, fakó környezetben élik melankolikus életüket, de ez a tompaság nem rossz, a szövegek előnyére válik, mert leválasztja a környezetükről a szereplőket. A társadalmi kérdések, problémák és folyamatok nem különösebben foglalkoztatják Murakamit, saját mikrovilágában érzi jól magát.

    már olvashattuk A kurblimadár krónikája című, nálunk három kötetben megjelent regényben. Okuda Toru nem dolgozik, nyugodtan éli a munkanélküliek nálunk teljesen ismeretlen, és pont ezért értelmezhetetlen életét, amíg egy nap el nem tűnik egy macska és fel nem hívja valaki telefonon. A kurblimadár története a kötet elbeszélései közül is kiugrik, a benne rejlő el- és kibeszéletlen történetek szétfeszítették már akkor a kereteket. A negyvenoldalas elbeszélés elég kerek történetet ír meg, de még sem érezhetjük egésznek, hiszen olvastuk a 988 oldalas, összetett elbeszélői szerkezetű regényt már. A most mozikban látható Whiplash című film is először kisjátékfilmnek forgott le, be is mutatták, majd annak sűrűsége és lehetőségei megengedték, hogy nagyjátékfilmben is elkészüljön.

    A kötet számomra legkedvesebb szövegei egyben leghosszabbjai is, mintha Murakami novelláiban is a regényeket keresném, ahogy egyébként a mindent átjáró melankóliát könnyedén megtaláltam bennük. Például a Szendergés című novella elején: “Már tizenhetedik napja nem tudok aludni”. Később kiderül, hogy egy nő az elbeszélő, aki feleségként és anyaként pörög a nap 24 órájának jelentős részében, a maradék egyharmadában pedig aludni szokott. Itt kapcsolódunk be a történetbe, hiszen már tizenhét napja nem alszik, ami sokak számára nyilván őrjítő lenne, elbeszélőnk számára ezzel szemben kitágul az univerzum: hirtelen olyan órákat talál az életében, amiket csak magára fordíthat. Ebben a szinte óvatos szövegben a saját idő fontosságára az Anna Karenina olvasása közben jön rá a nő (1929-ben Virginia Woolf Saját szoba című szövegében írt erről).

    Murakami valahogy ebben a szomorú, kisrealista, négy fal közti elhagyatottságban a legjobb. A fenti sztoriban az álmatlanságban a nő bátrabb, meseszerűbb és csak róla szóló életet ismer meg. Ráadásul a drámák úgy mennek végbe, hogy nincs se vita, se botrány, se semmi, csak a magányosság, a kibeszéletlen problémák, a megoldatlan kapcsolatok. A tiroli nadrágcímű elbeszélésről nem spoilerezek, de jól jegyezzük meg, soha ne kérjük meg barátnőnket vagy feleségünket, hogy nadrágot hozzon külföldről.

    Persze van azért egészen egyszerű ötletre épülő, a cím sűrűségét szinte alig jobban kifejtő szöveg (Találkozás a 100%-ig tökéletes lánnyal egy napos áprilisi reggelen), blődségnek tűnő viccelődés (Kenguruközlemény), konkrét blöff (A Római Birodalom bukása, az 1881-es indiánlázadás, Lengyelország Hitler általi lerohanása és a viharos szelek világa), valamint több ártatlan írás. Összességében kötelező a Murakami-rajongóknak.

    A melankóliában meg semmi rossz nincs, Erdős Virág egy versében már védelmébe is vette:

    "üzenem a holnapnak és üzenem a mának,

    adjatok egy sanszot még a

    melankóliának!


    hisz

    nincsen benne semmi káros

    nem büdös és nem is sáros

    nem bunyózik, nem lop, nem csal

    nem korrupt és nem is kancsal

    nem strapálja le a szkennert

    nem önt le sósavval embert

    nem muszáj a jégre rakni

    éjszakára nem marad ki

    nem forszírozza a szexet

    nem tesz a kávéba kekszet"
    Murakami és a melankólia győzelme - KönyvesBlog