A 24.hu állandó szakértője alant sajátos szemszögből elemzi az NB1 őszi idényét. A FIFA, az UEFA, minden vb és Eb után elvégzi elemzéseit, amelyek nagy része statisztikai számhalmaz, ami érdekes módon ritkán támasztja alá a torna végeredményét. Ezek megtalálhatóak a szövetség honlapján is. Az elemzések kiinduló pontját a csapatok által játszott játékrendszerek adják. Azonban a lényeg nem ez, hanem a pályán lévő tizenegy játékos által játszott, megjelenített stílus, hiszen „ebben összegződik egy-egy csapat technikai felkészültsége” (by Pillinger Mihály). A dolgot csűrhetjük-csavarhatjuk, de a vb, és az Eb mindig is a stílusok csatája volt, amelyet aktuálisan divatos, vagy az adott játékosállományhoz szabott játékrendszerben jelenítettek meg az edzők. Az OTP Bank Liga csapatainak őszi teljesítményét is a stílus meglétének, vagy annak hiányának szemszögéből értékelem . Az 50 –es években, az első osztályban 3-4 karakteres stílussal bíró, tradicionális klub volt hazánkban. Az MTK eldugta a labdát, fárasztotta az ellenfelet, fű alatti passzokkal szőtte támadásait. Az Újpest gyors kombinációkat vezetett és gólra törően játszott. A Honvéd technikás, látványos játékkal szórakoztatta a közönséget. Az FTC megfélemlítette az ellenfelet, akció dús, arrogáns, lehengerlő futballal rohamozta az ellenfél kapuját. A többi csapat másolta a fenti stílusok valamelyikét, természetesen illesztve a saját játékosállományához. Értsd: minden csapat valamilyen stílusban játszott, ezért is nevezhették volna az akkori NB I-et a stílusok csatájának. Miután a magyar futball már egy ideje mély válságban van és nem létezik már a hajdanvolt labdarúgó kultúránk, így a tradicionális stílussal rendelkező csapatainknak küldetése van, lenne a honi futballiparággal szemben. Vagyis nem játszhatnának akármit, csakis azt, ami hagyományaikból gyökerezik. Budapest Honvéd: Ebből a megokolásból kijelenthető, hogy a Honvéd tévúton jár. Aki holland utánpótlás akadémiai szakmai igazgatóval próbál visszatalálni gyökereihez, miközben a felnőtt csapat olaszul játszik, ott nincs koncepció. Ezt az ellentmondást a szakmai vezetők is tudják, ennek ellenére évek óta semmi változás nem történik a csapat háza táján. És itt nem Rossiról van szó, hanem arról, hogy az a Honvéd, ahol Puskás, Bozsik, Kocsis Lajos, Détári, Pisont volt a fazonszabász, ott nem játszhatnának ma kontrafutballt, ahol jobbára az óriásbedobásokra és a rögzített szituációkra alapozzák a gólszerzés lehetőségét. MTK: Szintén letért a hagyomány útjáról az MTK. Jelenleg 29 pontot gyűjtött 24-20-as gólkülönbséggel. Tavaly 19 forduló után 30-18-as gólkülönbséggel 42 pontja volt a Garami csapatnak. László Csaba mesternél racionalizálódott a játék, azzal a szándékkal, hogy még eredményesebb legyen a gárda. Azonban a kék-fehérek futballja nem lett eredményesebb, nem a saját stílusukat játsszák, hanem a cél érdekében rendre az ellenfél játékából indulnak ki. A játékuk sokszor még nézhetetlen is volt. Verebes, aki hajdanában öt évet lehúzott az MTK-nál, a közönség kiszolgálását elsődlegesnek tartotta, ebből a megokolásból László Csabának, a nézhetetlen meccset értékelő indokai nehezen értelmezhetőek. László nyilatkozataiból az sejlik ki, hogy a közönségszórakoztató és az eredményes futball kizárja egymást. Ő gyakorta bevallottan “el akarja rontani az ellenfél játékát”. Holott mindez csak oktatási kérdés, mint ahogy hajdanában ezt Verebes bebizonyította éppen az MTK-nál. Doll és Vignjevics játszat olyan focit a csapataival, amire hosszú távon vevők lehetnek a nézők Fotó: mlsz.hu Ferencváros: A Ferencváros végre azon az úton van, ami méltó múltjához. Gólratörő, látványos, gyors, akció dús játékot játszik, aki ellen a legtöbb csapat feltartott kézzel lép pályára. Ők fontosnak tartják a nézők kiszolgálását és ezért az első perctől kezdve próbálják nyomás alatt tartani az ellenfél kapuját. Újpest FC Az Újpest az őszi szezon végére kiegyenesedett. A lila volt az egyedüli csapat, amelyik nem állt be védekezni a Fradi ellen, hanem felvállalta a nyílt támadó játékot. A többi meccsen is próbált gólra törően, támadva futballozni, a tradícióihoz méltóan. Korábban, már akkor, amikor az Újpest a tabella hátsó részében tanyázott jeleztük, a Megyeri útiak edzése szakmailag teljesen rendben van. Sőt! A bajnokság jelenlegi állása, pontosan azt a sorrendet adja vissza a fővárosi csapatok között, amit a szakmai munka értékelésénél beáraztunk. Vagyis mérhető összefüggés van az edzések minősége, és bajnokin mutatott játék között. Videoton A Videoton – mint új klubfilozófia kialakító egyesület -, mélyrepüléssel kezdte a bajnokságot. Carillo elküldése hibás döntés volt, mert Casoni keze alatt a csapat teljesen kilátástalanul futballozott. A francia kinevezésébe Burcsa Győző, a Vidi sportigazgatója is belebukott, de a csapat a bajnokság végére megtalálta korábbi játékát. Az viszont eléggé aggályos klubstratégiát vizionál, hogy az új edző kinevezésénél talonban volt Horváth Ferenc mellett Pintér Attila is, mert játékfelfogását tekintve az egyik víz, a másik tűz. Vasas FC A Vasas újoncként hagyományai útján indult el. Nem spekulatív futballt, hanem bátor támadójátékot felvállalva próbált bent maradni az NB 1-ben. Azonban Szanyó Károly edzőt ideje korán menesztették és a más játékfelfogást valló Simon Antalt ültették a helyére, akivel úgy tűnik, nem igazán fogják elérni céljaikat. Diósgyőri VTK Tanulmányt érdemelne a borsod-megyei Fradi, a DVTK fejlesztése. Úgy tűnik, itt kézi vezérléssel, és nem hosszú távú koncepció mentén építik a klubot. A játékosok leigazolásai ötletszerűek, nem tudatosak, nem úgy, mint „testvérénél” a Ferencvárosnál. Az edző, Bekő Balázs kiválasztása is inkább iskolatársi alapon történt (Bekő, Árki Gábor sportigazgatóval együtt járt az edzőképzésre), mint szakmai döntés eredményeként. Nagy valószínűséggel várható volt, hogy egy kontratámadásos focival sikert elérő, azonban a támadó foci oktatásának rutinjával nem rendelkező edző bele fog bukni a kockázatos diósgyőri kalandba. A csapatnak kevés jó meccse volt, inkább szenvedett és Bekő is többnyire másban látta a hibát, mint oktatásának kudarcában. Hiszen az elmúlt évtizedekben megtanultuk, hogy a bukott edző lelkiismerete tiszta, mert ő mindent megpróbált. Paksi FC Külön kiemelendő a Paks teljesítménye. Csupa magyar játékos, élvezhető futballal. Csertői azon kevés edzők egyike, akiről elmondható, hogy stílusedző. Eddig bárhol ült kispadon, csapatainak igyekszik egy stabil védekező alapjátékot megtanítani. Ebből nála a játékosállomány függvényében lehet éppen támadó futball is. Puskás Akadémia A Puskás Akadémia, aki nevében, ergo a futballpályán is Puskás hagyományait lenne hivatott ápolni, ősszel elég gyatra teljesítménnyel rukkolt elő. A bajnokság elején Robert Jarni mester még dobogót vizionált, csak azt nem tette hozzá, hogy jövőre az NB II-ben, mert momentán úton vannak arra felé. Pedig jó a játékosállomány, pénz van, tökéletes a létesítmény és mégis valami nem klappol. Feltehetőleg oktatási problémák vannak, hiszen a csapatnak nincs arculata, karizmája, stílusa, és a teljesítménye elég hektikus. DVSC A DVSC, mint sokszoros bajnok, hol jól, hol jobban, hol kevésbé jól játszik. A közönség elpártolt tőlük, üres lelátók előtt, többnyire arctalanul, kivárásra játszanak. Az ellenfél hibáiban és abban bíznak, hogy az átlagosat jóval meghaladó, viszonylag régóta együtt futballozó maggal előbb utóbb rúgnak egy gólt. Ennek következménye, hogy néha kiszakad a gólzsák, máskor meg érthetetlen az izzadságszag. Azonban a csapatnak üde jelensége a hajdúság Ibrahimovicsa, Balogh Norbert, aki a színt viszi a csapat támadó játékába. Ötletes, szép cselek, váratlan megoldások jellemzik futballját. Swietelsky Haladás A Haladás stabil játékot nyújtott végig. Ez hol a szoros győzelemhez, hol a szoros vereséghez volt elegendő. Kevés kockázat, stabilitás, sallangmentes játék jellemzi őket. Hasonló, mint edzőjének Mészöly Gézának valamikori játéka. Békéscsaba 1912 Előre Úgy tűnik, hogy magas lesz a léc a Békéscsaba csapatának. A játékuk kiszámíthatatlan. Benne van a nagy zakó és a kis győzelem. Azonban edzőjükben maximálisan megbízik a vezetés, így elképzelhető, hogy játékuk tovább fog stabilizálódni, de hogy ez mire lesz elég? Feltehetőleg a tisztes búcsúra. Összegzés: Az NB I csapatinak a játékán érződik Dárdai, a válogatottnál futott sikerszériájának a hatása. Miszerint antifutballal, “védekezz és kontrázz-zal” is lehet eredményt elérni. Ellenben míg a válogatott esetében, különösen egy Eb-selejtező sorozat alatt megengedhető “bűn” az eredményesség oltárán áldozatot hozni, a játékosállomány aktuális tudásszintje, összeszokottsága miatt engedni a hagyományos stílusból, addig klubszinten, ahol szezononként a csapatok 20-25 tétmeccset játszanak és a játékosállomány, az edző tekintetében akár fél évente építkezhetnének a klub játékstílusának megfelelően, már bűn. Sajnos évtizedek óta a kudarckerülő futball megy mifelénk. A néző meg erre nem kíváncsi, nincs mit ezen csodálkozni. Az ezerfejű az őszinte támadófutballra vevő – bizonyíték Hollandia, Németország, stb. -, a kudarckerülésre senki sem kíváncsi, ezért elpártoltak a meccslátogatástól. Amúgy a létszámcsökkentés miatt a meccsek küzdelmesebbek lettek, de úgy tűnik a jelszó még mindig a ” csak nem kikapni”. Túl sok a döntetlen, kevés a gól és alig van akció dús támadójátékot felvállaló csapat. A nézők sokszor unatkoznak az eseménytelen meccsek láttán, ahol a játékosok pecekig csak a középpályán gyömöszölik egymást, és állandóan áll a játék, mert fault követ faultot. A magyar szakzsargon szerint taktikai csatát folytatnak a pályán… Azonban az előző negatívumokat pótolja, hogy szoros a sorrend a csapatok között és 2-3 győzelemmel sebesen fel lehet szaladni a tabellán, vagy éppen be lehet zuhanni a veszélyzónába. A tömör mezőny garancia lesz a tavaszi izgalmakra, mert bárki pillanatok alatt a kieső helyen találhatja magát. Szerencsére idén nem kódolható előre a kieső személye, hiszen az egyesületek működése stabilnak mondható, így a pályán fog eldőlni a bent maradók kiléte és nem azon múlik a végső sorrend, hogy éppen melyik csapatnak tartóztatják le a tulajdonosát. Összességében a 12 csapatra való áttérés hasznos. A bajnokság létszámának az átszervezése lefelé is mutatja hatását, mert az NB II színvonala nőtt, komolyabb, élesebb lett a feljutásért való küzdelem. Ez kimondottan jót tett, mert a második vonalban csak magyar játékosok kapnak játéklehetőséget, ami a magyar foci fejlődését is elősegíti.
