Szerkesztőségünk postafiókjába érkező napi több száz e-mail egyik csoportját adják a “PR-cikkek”. Ezek általában erős felütésű, indokolatlanul harsány és túlzó optimizmussal átitatott szövegek, és ha az ember végigolvassa, nem talál mást, mint öncélú reklámot. Résen kell lenni, hogy a delete gomb rutinszerű nyomkodása közben nehogy az értékes kivételt is a kukába dobjunk. A korrektség kedvéért gyorsan tegyük hozzá: ami népszerű tudomány témakörében dolgozó rovatunk számára érdektelen, másnak lehet nagyon is fontos. De a lényeg, a Magyarország első boldogságkutatásáról szóló közleményben azonnal feltűnt egy név: Oláh Attila, az ELTE Pozitív Pszichológia Kutatócsoportjának vezetője. Mi a boldogság? Ez az, amit a “PR-cikkek” tengerében számunkra érték. Meg is kerestük a professzort, és milyen jól tettük: kiderült, a boldogság igenis tudományosan kutatható, kimutatható, a boldogságszint pedig nemzetgazdaságot meghatározó tényező. Ésszerű lenne legelőször is megadni a boldogság definícióját, ám ez cseppet sem egyszerű. Az emberek pozitív érzelmekhez köthető élményekkel kapcsolatban említik, amelyek egymással akár ellentétesek is lehetnek. Boldog vagyok például, hogy megérkeztek a várva várt vendégek, majd néhány órával később boldog vagyok akkor is, ha “végre” elmentek – hangzik a példa. A boldogság érzésének aranyalapja a pozitív érzések dominanciája, amibe erősen belekeveredik az öröm is, sőt sokan szinonimaként használják állapotuk leírására. Csakhogy utóbbi mindig aktuális lereagálása egy hatásnak, míg a boldogság tartósabban áll fenn, a professzor úgy mondja: egy pozitív élményfolyam. Annak megélése, hogy “minden összejött”. Egészen addig tart, amíg intenzív, sorozatos negatív élmények háttérbe nem szorítják. Érzelmi háztartás A boldogságkutatás eszköze a kérdőív, amelyen természetesen nem azt kérdezik, mennyire boldog ön? Sokkal inkább azt akarják megtudni, mely élményekhez kapcsolódik általánosíthatóan boldogság, illetve az alany milyen gyakran és milyen intenzíven éli meg ezeket. Előbbi empirikusan tisztázott, bizonyított, vagyis a boldogságkutatás szilárd tudományos alapokon áll. Ha adott időszakon belül a pozitív élményei többségben vannak a negatívokkal szemben, akkor az illető az érzelmi jóllét állapotában van – magyarázza Oláh Attila. Ismét egy példa: reggel lekéstem a buszt, csúsztam a munkahelyről, de a főnök megdicsért, vesztett a focicsapatom, a gyerek ötöst hozott az iskolából, majd estére belázasodott – az ilyenek töltik fel, állítják be érzelmi háztartásunkat ez esetben adott napra. Érdekli, mennyire boldog? Szánjon rá néhány percet az itt található kérdőív kitöltésére. Nemcsak saját boldogságszintjét mérheti fel vele, de segíti a kutatást is, amelynek célja országos következtetések levonása és a nemzetközi összehasonlítás. Jobb Veled a Világ Alapítvány Boldogság Intézete és az ELTE Pozitív Pszichológia Laboratórium közös vállalkozásáról itt olvashat bővebben. Jobbá tehetjük az életünket A boldogságszintet több általánosítható kategória határozza meg. A felmérésben használt kérdések aprólékosan felmérik az ember érzelmi, szociális, pszichológiai, spirituális jólétét, jóllétét amelyek egyenként több tucatnyi apró részletből állnak össze. A professzor szerint maga a boldogság nem állítható elő, de az eléréséhez szükséges pozitív élmények megélésére tudatosan törekedhetünk, és törekednünk is kell. Felülemelkedve az egyén szintjén, az országos kutatás eredményei komoly háttéranyagot jelentenek a döntéshozók számára, hogyan értékelik saját életüket a magyarok. Város-falu, férfi-nő, idős-fiatal, szegény-jómódú, és még sorolhatnánk, hány féle összehasonlításra van lehetőség. Ne adjuk fel a reményt, hogy a politikusok értünk dolgoznak, ezen adatok alapján pedig ott tudnak beavatkozni, ahol kell. Nemzetközi szempontból maga az ENSZ is foglalkozik az egyes országok boldogságszintjével, Oláh Attila a világszervezet hivatalos álláspontját idézi: a lakosok boldogságszintje egy-egy állam szempontjából fontosabb, mint a GDP. Az érzelmi állapot, a globális jóllét szintje ugyanis szoros kapcsolatban van a mentális egészség állapotával, ami erőteljesen kihat a teljesítőképességre.
