Odaálltam a tükör elé, és hülyéskedni kezdtem az arcommal

„Ha kicsit is kevésbé lennék öntudatos, kevésbé figyelnék magamra, alighanem ugyanolyan lennék, mint Mr. Bean.”​

Rowan Atkinson​

Mr. Bean
Rowan Atkinson legismertebb és legnépszerűbb produkciója kétségtelenül a Mr. Bean sorozat volt. Az 1991 és 1995 között forgatott szériából összesen 15 rész készült, illetve volt néhány vendégszereplése különböző műsorokban. De a figura annyira sikeres volt, hogy két játékfilm is készült belőle (az 1997-es Bean – az igazi katasztrófa filmet a régi játszótárs Mel Smith rendezte), valamint egy 63 epizódos animációs sorozat. Az összes epizódnak Rowan Atkinson volt a társszerzője. A Pilotot Ben Eltonnal írták, az egyes részek írásában pedig Richard Curtis és Robin Driscoll is közreműködött. (Robin Driscoll színész-író Atkinson jó barátja.)
A figura egyik őse a Canned Laughter című műsorban látott Robert Box (amint az a Rowan Atkinsonról szóló első cikkben is olvasható). Ám Mr. Bean eredete még ennél is távolabbra nyúlik.

Első éves voltam Oxfordban, amikor felkértek, hogy csináljak ez jelenetet, az Oxford Playhouse-ban. Nem igazán vagyok író és 48 órám volt kitalálni valami jót. Odaálltam a tükör elé, és hülyéskedni kezdtem az arcommal. Szép lassan kialakult ez a furcsa, szürreális, néma karakter.

A Mr. Bean sorozat legfontosabb jellemzője, hogy Atkinson korábbi anyagaival szemben szinte teljes mértékben csak testi humorra és helyzetkomikumra épül. Atkinsont akkor kezdte foglalkoztatni ez az irányzat, amikor még iskolás korában látta Jacques Tati Hulot úr nyaral című filmjét (nem véletlenül lett a második Bean film címe Mr. Bean nyaral). Mr. Bean egyik legkorábbi megjelenésére 1987-ben került sor Kanadában, a montreali Just for Laughs (Csak a poén kedvéért) fesztiválon. Amikor a szervezők összeállították a programot, Atkinson ragaszkodott hozzá, hogy az ő fellépése a francia nyelvű előadások közé kerüljön. Mindenki csodálkozott, miért ennyire fontos, hogy egy néma szám kimondottan a francia programban szerepeljen. Mint kiderült, Atkinson a fesztiválon akarta tesztelni Mr. Bean figuráját, és kíváncsi volt, hogy ez a fajta néma, testi humor mennyire lehet sikeres a más nyelven beszélő közönség előtt.
Atkinson maga úgy jellemezte, hogy „A Mr. Bean az eseménytelenség komédiája.” Hasonlóan nyilatkozott Richard Curtis is, aki egy interjúban kifejtette, a Mr. Bean legjobb pillanatai azok, amikor nem történik semmi különleges, semmi extra. Egy hétköznapi helyzetet látunk, amiből Mr. Bean extrém, gyerekes viselkedése csinál komédiát.
A karakter nevét csak az első kisfilm elkészítése után találták ki. Mindenféle zöldség felmerült: Mr. Cukkini, Mr. Krumpli, Mr. Karfiol, Mr. Káposzta. De az is felmerült, hogy ha nem zöldség, akkor valami madár legyen. Mr. Ökörszem, vagy Mr. Pinty. Végül beugrott a megoldás: Bean (bab). Kicsi, dilis…

A humora egyszerű. Nyilvánvaló. Lehet, hogy azoknak, akik jobban szeretik az intellektuális humort, csalódást jelent a legtöbb Mr. Bean jelenet, vagy a film, de nem érdekel. Én élvezem Mr. Bean humorát és figuráját, és hogy a világon mindenütt azonosulni tudnak vele.

Rowan Atkinson 2012 novemberében azt nyilatkozta a The Daily Telegraph-nak, hogy készen áll nyugdíjba küldeni Mr. Bean figuráját, mondván, „Valaki, aki az 50-es éveiben gyerekesen viselkedik, inkább szánalmas.” Így könnyen lehet, hogy a 2012-es londoni olimpián láthattuk utoljára Mr. Beant.
Mr. Bean a színpadon:

Rowan Atkinson Live
Rowan Atkinson nevéhez számos emlékezetes színpadi fellépés fűződik. 1979-ben fellépett az Amnesty International jótékonysági gáláján (The Secret Policeman’s Ball), ahol többek között a Monty Python tagjaival szerepelt közös jelenetekben. De mindközül a legfontosabb önálló színpadi show-ja, amiben egy teljesen más arcát mutatja be – ebben Angus Deayton segítette, mint unterman.
Nem tagadom, számomra ez a műsor jelenti Rowan Atkinson pályájának szakmai csúcsát. A DVD-n is kiadott előadást 1991-ben rögzítették Bostonban. A műsorban szereplő jeleneteket Atkinson mellett Richard Curtis és Bent Elton „követte el”. Szerepelnek benne olyan „ősi” Atkinson jelenetek, mint a Shakespeare színház, amelynek eredetiét még Richard Curtisszel adta elő Oxfordban. Ebben a Shakespeare darabok legfontosabb szereplőit mutatja be a tőle megszokott gazdag arcjátékkal és pantomimmel.
Már a belépője is rendkívül hatásos. Atkinson ördögként érkezik a színpadra, hogy köszöntse a pokolban a legújabb turnust – a közönséget.

Köszöntöm a keresztényeket. Sajnálom, a zsidóknak volt igaza… Hol vannak a franciák? Álljanak ide a németekkel együtt.

Megismerhetjük egy vőlegény kínjait, akinek a szertartást vezető pap, a legjobb barátja és az apósa megkeseríti meg az életét.

Hölgyeim, uraim, és kislányom barátai. A lányom keresve se választhatott volna jobb férjet, mint Martin. Épp ezért fel kell tennem a kérdést: mi az ördögért ment inkább Geraldhoz?

De ebben a műsorban szerepelt a Végzetes verés jelenet is, amelyet a Holló Színház is előadott. Sajnos a neten csak hangváltozatban van meg magyarul:

Laughing Matters
Ez az 1992-es dokumentumfilm igazságtalanul merült el az idő homályában. Pedig annak idején nálunk is megjelent VHS kazettán. Ebben Rowan Atkinson mint tisztességben megőszült előadó, a Benjamin P. Hill emlékkönyvtárban vezet be minket a testi humor titkaiba. Alaptétele: bár sokan lenézik ezt a fajta humort az egyszerűsége miatt, valójában a testi humor mindenütt jelen van, még a legkifinomultabb, intellektuális komédiában is.
Itt épp a paródiáról van szó:

Dilizsaruk (Thin Blue Line)

Sose feledjék, a világban két erő uralkodik. A rend ereje, és a káosz ereje. És mi vagyunk közte a határvonal. A keskeny kék mezsgye.

Ezekkel a szavakkal igazítja el Raymond C. Flower felügyelő a beosztottjait az első rész legelején, egyszer s mind megmagyarázva, mit jelent az eredeti angol cím – Thin Blue Line.
Bár a Dili zsarukban Rowan Atkinson alkotóként nem, „csupán” főszereplőként vett részt, mégis, a magyar közönség a Mr. Bean és a Fekete Vipera mellett erről a szituációs vígjáték sorozatról ismeri leginkább. A Dilizsarukat teljes egészében Ben Elton írta. A sorozat egy képzeletbeli angol kisváros, Gasforth rendőrőrsének mindennapjaiba enged betekintést.



Tudta?

Mr. Bean keresztnevét sose említik a sorozatban. A Bean filmben az útlevelében a keresztnév helyére az van írva: „Mr.” A Mr. Bean nyaral című filmben viszont a keresztneve „Rowan”. A Mr. Bean főcímében hallható kórus azt énekli: Ecce homo qui est faba, azaz: Íme, az ember, aki bab. A végén pedig: Vale homo qui est faba, vagyis Búcsúzunk az embertől, aki bab. A zenét Rowan barátja és házi zeneszerzője, Howard Gool komponálta. Ő alkotta a Not the Nine O’Clock News, a Fekete Vipera és a Dilizsaruk zenéjét is. A Mr. Bean rajzfilmsorozatra mi is büszkék lehetünk, hiszen az animáció a magyar Varga Stúdióban készült.