Egy friss kutatás szerint a profi videojátékosok agya hatékonyabban működik, mint azoké, akik csak kikapcsolódásként ragadnak konzolt. Egy a napokban közzétett tanulmány szerint a "pro gamerek", tehát a videójátékokkal komolyabban foglalkozók okosabbak, mint azok, akik csak a szabadidejükben játszanak PC-n, vagy konzolokon. A nemzetközileg elismert neurológus, Dezhong Yao vezetésével végzett kutatás során a szakemberek arra keresték a választ, milyen különbségek tapasztalhatók a profi e-sportolók és az amatőr játékosok szellemi teljesítőképessége között. A videojáték-bajnokságok egyébként komoly fizikai állóképességet is megkívánnak az e-atlétáktól; a meccsek során az olyan adottságok is fontos szerepet játszanak, mint a szem-kéz koordináció vagy a reakcióidő. Az IFL Science szerint számos vizsgálat támasztja alá, hogy a profi, nemzetközi bajnokságokban résztvevő játékosok kiváló kognitív képességekkel rendelkeznek. A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány szerint ezt most már MRI-vizsgálatok is alátámasztják; Yao és csapata 27 hivatásos e-atléta és 30 „vasárnapi gamer" agyműködését vetette össze. A kutatók az inzuláris kéregben lévő idegsejt-hálózatokat vizsgálták: ez az agyterület felelős az észlelésért, a motoros funkciók irányításáért és a kognitív működésért. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy az e-sportolók agyában stabilabb és jobban működő idegi kapcsolatok alakultak ki, különösen a bal agyféltekének azon a területein, amelyeken a számítási képességekért, logikáért és objektív gondolkodásért felelős központok találhatók. A tudósok szerint ez magyarázhatja, hogy miért olyan jók a profi játékosok például a logikai feladványok megfejtésében vagy az általános problémamegoldásban. A profiknak a szürkeállományuk is nagyobb, mint az amatőröké; ez különösen az inzuláris kéreg bal oldalán és az agykéreg „szigetnek" nevezett részén figyelhető meg. Mivel a szürkeállománynak kiemelt szerepe van az információk feldolgozásában, valószínű, hogy a hivatásos játékosok agya hatékonyabban dolgozza fel az adatokat, mint a „hétköznapi" embereké.
