Patricia Kopatchinskaja

1977 in Chișinău, Moldauische ASSR, Sowjetunion

​

A Moldáviában (vagy Moldovában) született 36 éves hegedűművész Bécsben tanult, Bernben van az otthona, és lengyel-görög-zsidó gyökerekkel rendelkezik – ennél európaibb már nem is lehetne. Patricia Kopatchinskaja azt mondja, Európa olyan, mint egy hatalmas szőnyeg, sokféle színnel és motívummal teleszőve, amelyek az idők során, sok-sok viszontagság és nehézség árán egymáshoz idomultak.
"Néha be kell foltozni egy-egy lyukat vagy hozzá kell varrni egy újabb darabot, de ez nem baj. Annál szebb lesz a szőnyeg." Ez történt a saját életében is, amikor nemrég talált egy fotót a nagymamája Rio de Janeiró-i sírkövéről, amelyen meglepve vette észre a Dávid-csillagot. Ekkor derült ki számára, hogy zsidó gyökerei is vannak, a családban soha nem beszéltek erről.
Egy hegedűművész, aki mezítláb áll ki a színpadra, mert érezni akarja maga alatt a föld energiáit. Aki jobban irtózik a szép hangoktól, mint a reszelősektől és a csikorgóktól, aki legszívesebben stilizált kosztümökben lép fel, hiszen „az előadóművész végül is mindig szerepet játszik”. Aki repertoárjában a moldvai népzenét az avantgárddal kombinálja, és aki szerint a zene nem szentimentális szellemidézés, hanem aktív társadalom- és civilizációkritika, hiszen a valóság ősi forrásait mutatja fel a technicizált világban élő 21. századi emberek számára is.
Patricia Kopatchinskaja szülei híres népzenészek voltak a Szovjetunióban, olyan híresek, hogy még azt is megbocsátotta nekik a hatalom, hogy nem léptek be a pártba. 1989-ben mégis otthagyták a népszerűséget, és Bécsbe emigráltak. Patricia Kopatchinskaja ekkor 13 éves volt. Elég fiatal ahhoz, hogy akcentus nélkül megtanuljon egy másik nyelvet. Ő azonban tudatosan azt választotta, hogy megőrzi lágy r-jeit, emlékeztetve környezetét és saját magát arra, hogy nem tartozik teljesen közéjük. „Azt akartam, hogy nyilvánvaló legyen, nem vagyok olyan, mint osztrák társaim, de már olyan sem, mint az otthon maradottak. Mindenütt idegen vagyok. Ebben az idegenségben élek azóta is” - nyilatkozta egy interjúban.
Az utóbbi 13 évben Svájc az otthona, Bernben él férjével, kislányával és Emmi nevű West Highland Terrierjével. A haza elvesztése sosem szűnő fájdalmat okoz neki, azt mondja, úgy őrzi magában, mint egy gyertyalángot, amelynek sosem szabad elaludnia. Évente több mint száz koncerten lép fel, ami időnként rendkívül kimerítő, mégis megéri, mert amikor másoknak zenél, úgy érzi, megnyílik a teste, és a gyertyaláng láthatóvá válik. Fénye pedig valami ősi tudásról mesél, amelyet meg kell őriznünk, ha nem akarjuk, hogy végleg eltűnjön a világból.
A boszorkányhegedűsnek is nevezett Patricia Kopatchinskaja játékát a budapesti közönség a Tavaszi Fesztivál keretein belül április 6-án hallhatja a Művészetek palotájában. Műsoron Haydn C-dúr ("Il distratto") szimfónia, Eötvös Péter II. (DoReMi) hegedűversenye, és két Kodály-mű, a Fölszállott a páva - változatok egy magyar népdalra, illetve a Marosszéki táncok. A szólistát az MR Szimfonikusok kísérik, vezényel Madaras Gergely.
Egy kis ízelítő a művésznő játékából