Release Date: 2014. október 30. Genre: dráma, krimi Director: Michael R. Roskam Screenwriter: Dennis Lehane Studio: InterCom Starring: James Gandolfini, John Ortiz, Matthias Schoenaerts, Noomi Rapace, Tom Hardy 2014.10.30. (The Drop) Bob (Tom Hardy) régen bunyózott, most Marv (James Gandolfini) brooklyni kocsmájában dolgozik. Magányosan él, próbál jó útra térni, de nem megy könnyen – a kocsma ugyanis a maffia lerakóhelye: pénzt, kábítószert, más rejtegetnivalót őriznek meg itt igény szerint. Egy nap azonban Bob másfajta rakományra talál: egy beteg kutyakölyökre, akit hazavisz magához – emiatt ismerkedik meg Nadiával (Noomi Rapace), a sebhelyes nyakú, titokzatos nővel, és emiatt keveredik bele a csecsen bandák közti háborúba – ahonnan nincs kiút. KRITIKA Amikor a vége „csak” egy piszok jó kis bűnfilm. Villányi Dániel Dennis Lehane a kortárs bűnügyi irodalom egyik legfontosabb alakja, aki ráadásul a kortárs mozgóképre is alapos hatással van: elég csak annyit említeni, hogy az ő regényeiből készült a Titokzatos folyó, a Hideg nyomon és a Viharsziget, a tévében pedig olyan korszakos sorozatok írásában működött közre, mint a Drót, vagy a Gengszterkorzó. Mozifilm forgatókönyvét azonban most először írta maga, egy novelláját adaptálva aPiszkos pénzben. Ez a brooklyni bűntörténet az eldugott, sötét kis bárok pultja körül forgó esetekből és sorsokból kerekít egy kompakt, feszes sztorit, ügyesen mozgatva négy fő karakterét. (Egyedül az utánuk következő ötödik, a nyomozó figurája tűnik kissé feleslegesnek a filmben, mintha csak azért lenne, hogy az utolsó jelenetben elmondhassa a kétségkívül hatásos zárószavait.) A főhős Bob (Tom Hardy) egy zárkózott, magányos, láthatóan múltbeli titkoktól terhelt pultos a nagydumás és egykor nagypályás nagybátyja bárjában, amelyet egy ideje azonban már igazából a csecsen maffia birtokol. Egy nap talál egy sebesült kiskutyát, ennek révén összeismerkedik a csinos Nadiával (Noomi Rapace), majd annak pszichopata expasijával is. Ráadásul közeleg az éjszaka, amikor az ő bárjuk lesz soron a maffia aznapi bevételének összegyűjtésében. A Piszkos pénzt igazi álomstáb készítette el: a már említett Lehane-en kívül a Bikanyak rendezésével berobbanó belga Michaël R. Roskam (akinek ez az első tengerentúli munkája); az ismét elsőrangú alakítást nyújtó és ismét egyedi módon vonzó Noomi Rapace; az élete utolsó szerepében könnyeden brillírozó James Gandolfini; a szintén aBikanyakból igazolt és ezúttal is vészjóslóan félelmetes Matthias Schoenaerts; valamint az a Tom Hardy, aki a Fékezhetetlenhez és aWarrior – A végső menethez hasonlóan ismét egy nagyon nehezen kapcsolatot teremtő, orra alatt morgó, visszahúzódó, de robbanásra váró figurát alakít, a tőle megszokott erős jelenléttel. Az ő karaktere körül forog az egész film: végignézhetjük, hogyan bomlik ki a véletlenek és az emberi vágyak összjátékából egy láncreakciószerű, sorsfordító eseménysor, közben pedig folyamatosan változik az is, mit gondolunk (és tudunk) erről a fickóról. Ki ez az ember? Ez a film fő kérdése, vagy ha általánosabb szintre emeljük: ki és mi az ember? Talán pont a vizsgálódó szemszög miatt van az is, hogy nehéz azonosulni a film hőseivel, nem vonnak be igazán. Pedig végig az az ember érzése, hogy csak egy kicsi hiányzik hozzá, és akár műfaji klasszikus, jelentős alkotás is születhetne. Ehhez azonban vagy olyan hősökre lett volna szüksége, akiknek a sorsa erős érzelmeket tud kiváltani a nézőtéren, vagy olyan formai radikalizmusra, mint mondjuk a Taxisofőré. Az alkotókban pedig bármelyikhez meglett volna a potenciál, ezért pici csalódás, hogy a vége „csak” egy piszok jó kis bűnfilm. 106 perc, amerikai Piszkos pénz « VOX.hu
