2022 Augusztus Propaganda- vagy generációs film? – Együtt kezdtük

A témát ebben részben 'Filmek Bemutatói' Péter28 hozta létre. Ekkor: 2022. szeptember 06..

  1. Péter28 / Guest

    Propaganda- vagy generációs film? – Együtt kezdtük

    [​IMG]

    Noha az Együtt kezdtük bőven tobzódik a filmes gyerekbetegségekben és irrealitásokban, mégis megfelelő nyári feel good mozi. Rásüthető ugyan, hogy egy túlontúl idealizált Magyarországot mutat, az imázsfilm vádjával mégsem illethető.

    Minden korosztálynak megvan a maga generációs filmje, amelyek néhány évente kikerülve a mozikba újabb nemzedéknek segítenek azonosulni. Ezek mutatják meg azokat a személyeket és problémákat, akik és amelyek visszaköszönnek a hétköznapokban is. Ha csak az elmúlt évtizedeket vizsgáljuk: a Moszkva tér hirtelen változás előtt álló érettségizői ugyanúgy, mint a Rám csaj még nem volt ilyen hatással belvárosi sörözőkben tengődő értelmiségi fiatalja ugyanúgy köztünk élnek.

    A legtöbben jelen cikk olvasói közül talán Áronnal, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan főszereplőjével tudnak azonosulni, és a sor eddig utolsó, talán legerősebb darabja az Egynyári kaland négy évadának főszereplői. Kerékgyártó Yvonne második nagyjátékfilmjének nyolc főszereplője áll legközelebb korban és a felrajzolt problémákban a sorozat Balatonon és Budapesten bemutatott hőseihez és antihőseihez.

    Csakhogy ez egy film, nem pedig egy sorozat, és ez a legnagyobb különbség a legjobb és egyben legrosszabb része is.
    Egy meg nem nevezett, valószínűleg – bár ez sem derül ki – budapesti gimnázium nyolc érettségiző fiatalját ismerjük meg az első szekvenciában, akik utolsó napjaikat töltik az iskolában. A fonódó szerelmek és a búcsú pillanatai után 10 évvel később térünk vissza, hogy megünnepeljük a valaha volt osztálytárs, most már menyasszony és vőlegény Juli és Renátó (Mészöly Anna és Nagy Márk) esküvőjét. A főszereplők azonban mégsem ők, hanem Marci (Jakab Balázs), az Angliában egy bárban dolgozó fiú, akit várt volna a nagyapa szőlője, ő mégis másra vágyott.

    [​IMG]

    Az esküvő alatt, előtt és után nyilván megismerjük őket és a többi szereplőt is: a felnőni és soha nem képes Ádámot (Kövesi Zsombor), Marci plátói szerelmét, Franciskát (Mosolygó Sára), a valaha eminens tanuló, ma már elismert nőgyógyászt Gerit (Toma Hrisztov), a szingliként élő Gigit (Kanyó Kata) és a banketten összejövő párt, Nórit és Benettet (Koós Boglárka és Lelkes Botond).

    Mint látjuk, számos új, nagyjátékfilmben legfeljebb egy jelenetes szerepet kapó fiatal színészek kerültek igazán reflektorfénybe,
    ráadásul nem egy karakter szépen kidolgozva került rájuk. Nincsenek fekete-fehér szerepek, a legtöbb valamilyen élő viszonyban van a többiekkel, minden meglévő konfliktust komolyan tudunk venni és igazat tudunk adni mindenkinek. Röviden: gyorsan meg lehet szeretni a jól felépített karaktereket.

    [​IMG]
    Ettől függetlenül jeleneten belül vannak gyakran oda nem illő, érdekes dolgok: mit keres például Ádám Marci anyjánál? Miért ábrázolják rajzfilmfigura szerű módon negatívan Juli apját, egyben gimnázium tornatanárát (Mucsi Zoltán), aki az esküvőn is élvezettel mondja ki többször, mennyire utálja jövendőbeli vejét, vagy mennyire elnagyolva van ábrázolva Nóri és Benett kapcsolata, amely gyakran ingadozik a „gyere hozzám feleségül” és az „elhagylak te szemét állat” kettőssége között. A két karakter közötti különbség igazolja ugyanezt a feszültséget, de kevés közös jelenetet ad nekik ahhoz, hogy ezt ki is fejtsék.

    Noha a karakterek jók, a kapcsolatok közöttük néhol megmosolyogtatóan egyszerűek
    – a Gerit folyamatosan zaklató Ádám egy idő után már hiteltelen lesz, és a Franciska és angol barátja közötti viszony is dramaturgiai okokból lesz egyre zavarosabb –, a film legnagyobb gyenge pontja mégis az, hogy annál többre nem akar vállalkozni, mint hogy bemutatja: ez a pillanatfelvétel a mai késő 20-asok életéről. A film vége felé megjelenő katarzis ezért nem tud akkorát ütni, mint a fentebb említett sorozat sok-sok epizódja után. Egyszerűen a fordulatok kevésbé hatnak, mert kevés időt adtak rá. Noha film így is 110 perc, tehát valahol az arányokkal lehet baj.

    Akkor nem ilyen a mai életkezdő fiatalság?
    Még ez sem mondható ki így. Amíg például a VAN a kapunyitási pánikban szenvedő főszereplőre helyezte a hangsúlyt, így az is csak bizonyos szempontból vizsgálta a kérdést, addig itt igyekeznek minél több személyiséget bemutatni: a magányos orvos, a magával mit kezdeni nem tudó link srác, a tehetséges zenész, aki elkallódik, vagy a főszereplő, az Angliában a helyét nem találó fiatal, aki itthon tud új életet kezdeni.

    A film kétségtelenül csak felvet bizonyos problémás típusokat, és megmutatja, hogy kinek miért nehéz az élet kezdete, saját lábra állni. Marci például hiába él a többieknél szabadabb, egy metropoliszban nagyvilágibb életet, Franciska iránt érzett szerelme miatt gyötrődik. Benett zenei tehetségét mindenki nagyra értékeli, kivéve tisztes polgári életet élni vágyó barátnője, ami újabb konfliktusokat szül.

    A film tehát sokkal inkább lelki-közösségi aspektusokat vizsgál, és – nagyjából és egészében – kizárja a hazai valóságot.
    Hogy ez tudatos döntés-e, vagy az amerikai műfaj másolásának negatív hatása, talán csak az alkotók tudják megmondani. Az Együtt kezdtük talán legeklatánsabb amerikai előzménypéldája Channing Tatum 10 éves osztálytalálkozós filmje, a hasonló című Újra együtt, amely számos ok miatt megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja a körülötte lévő valóságot. Ott elég, ha megmutatja a családcentrikus, a nagyszájú, a szingli és egyéb karaktereket. Az is igaz, ott Chris Pratt, Kata Mara, Oscar Isaac és mások hozzák ezeket.

    Külföldről hazahívó imázsfilm volna hát az Együtt kezdtük, amely pozitív mintát mutat a külföldön élő kortársaknak Marci személyében? „Gyere haza, fiatal!” – szólt korábban szó szerint, és szól azóta is gyakran közvetett módon a kormányzati szlogen, amely a külföldre költözött huszonévesek százezreit igyekezett hazahívni. Több-kevesebb sikerrel. Való igaz, hogy a film elemeiben akár egybecseng az ilyen törekvésekkel, és a felületes néző számára idealizált képet mutathat a balatoni vitorlázással egybekötött esküvő és a külföldi pultozás helyett a hazai borászatot választó főszereplő látványa.

    A film második felében azonban mind feljönnek azok a mélyen rejlő konfliktusok, amik megmutatják: ezek a karakterek nem mentesek a hétköznapi problémáktól. Hogy mindezt leküzdeni saját erejükből, a közösségi összetartásból sikerül vagy azért, mert Magyarországon minden tejföl, bízzuk a nézőre!


    Az Együtt kezdtük című filmet 2022. augusztus 4-től játsszák a magyar mozik.

    2022. augusztus 6.

    https://www.filmtekercs.hu/kritikak/egyutt-kezdtuk-kritika