"Ha lőfegyverrel nem láttathatik, kaszával áljon ki" - hívta hadba halálbüntetés terhe mellett a férfiakat Noszlopy Gáspár, a magyar gerillaharcos. Még 1849 után is az ellenállást szervezte. Noszlopy Gáspár neve méltatlanul került a közemlékezett margójára. A magyar szabadság elkötelezett, harcos híve volt, aki nem adta fel még akkor sem, amikor a harc elbukott, az országban a megtorlás terrorja uralkodott. Somogyi köznemesi családból származott, jogi tanulmányokat végzett. Mindössze 28 éves volt, amikor 1848 szeptemberében a Jellasics-féle támadást követően a horvát határőrök hátában támasztott népfelkelés egyik fő szervezője lett. Teljesen önként, lelkesedésből és tenni akarásból. A téli hadjárat idején Bécsből Laval Nugent tábornagyot küldték a Noszlopy-féle felkelés felszámolására, ő bátyjával, Antallal és a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült. Az ellenség kiűzéséig A tavaszi hadjárat idején meggyőzte Kossuthot, hogy az elmúlt őszihez hasonló népfelkeléssel fel tudná szabadítani a Dunántúlt, így aztán május 1-jén egy kisebb sereg élén bevonult Kaposvárra, majd megtisztította Somogyot és Tolnát Nugent csapataitól - írja a Rubicon.hu. Noszlopyt 1849 júniusában őrnagyi rangba léptették elő, és rábízták az egész Dél-Dunántúl védelmét, de nem volt képes feltartóztatni a császári túlerőt. Hadba hívó rendelete ma már kissé brutálisan hangzik, de hát háborúban nincs pardon. Az "általános népfelkelési kötelezettség alapján minden családtol, hol két, vagy több férfi találtatik - egy 19 éves kortul 30 éves korig való a haza védelmére kiállani, s a hadsereghez csatlakozni tartozik. Ha lőfegyverrel nem láttathatik, kaszával álljon ki." A fele sem volt tréfa: "Szolgálata az ellenség kiűzéséig tartand." A rendelkezés "legszigorúbb végrehajtásáért minden megyei s városi hatóságok és tisztviselők, községek elöljárói összvessen és fejenként felelősek - vagyonuk s életökkel." De a katonakötelesek is az életükkel játszottak: "Ki ellene szegül a tábori haditörvényszék által mint hazánk ellensége halálra ítélendő." El akarta rabolni a császárt A "gerillaparancsnok" nyáron segített megszervezni Komárom védelmét, majd miután az általa toborzott zászlóaljat átadta Klapkának, a Bakonyba ment, ahol egy újabb gerillacsapatot gyűjtött, a császáriak ellenében. A szabadságharc leverése után Haynau osztagai és a hatóságok több hónapos hajtóvadászatot indítottak felkutatására, de csak 1850 áprilisában sikerült kézre keríteni. A biztos halál várt rá, ám sikerült megszöknie. A harc újraindítását szervezte, az elbukott forradalom eszméjéhez hűséges földbirtokosoknál rejtőzött. Kalandos tervei voltak. Egy történet szerint Ferenc József és Erzsébet királyné 1852-es alföldi látogatása során megkísérelte elrabolni az uralkodót, hogy így állíttassa vissza Béccsel a sárba tiport magyar alkotmányt. Kossuth érkezésére várva folyamatosan szabadcsapatokat toborzott a hatóság nyugtalanítására, míg végül 1852. november 16-án, Pesten elfogták. Szoros őrizet alatt vitték Bécsbe, de ismét sikerült megszöknie. Szabadságát nem sokáig élvezhette, a következő év elején ismét a hatóságok kezére került, és 1853 március 3-án felakasztották a pesti Újépület udvarán. Halálát követően Noszlopy Gáspár a szabadságharc egyik leghíresebb mártírja lett, Kossuth „a 19. század legbátrabb emberének" nevezte.
