2005-ben a Lionhead Studios egy legendás játékot hozott el PC-re. Bizonyára ti is emlékeztek még a jó és rossz örök harcát bemutató játékra. A Lionhead Studios játékai többször is a jó és a rossz küzdelmét mutatták be. A Black & White-tal a csapat korábban már megmutatta, hogy igazán kiváló játékokat is képesek készíteni. Viszont az isteni program megjelenése után szerettek volna mutatni nekünk valami újat, valami mást. Ez lett hát a Fable, amiben a Black & White-tal ellentétben nem egy mindenható lény, hanem egy egyszerű hős felett vehetjük át az irányítást. Jó és a rossz örökös csatája A Fable egy szerepjáték, ráadásul a könnyen és bárki által fogyasztható fajtából: itt nem kell hosszas beszélgetéseket folytatni a (nem létező) csapattársainkkal, ahogy az elnyújtott interaktív dialógusok sem a program jellemzői. A játék során egyszerű igen/nem válaszokat adhatunk majd a különböző szituációk során, ezek az aprócska reakciók pedig meghatározzák majd a sorsunkat, nem is csekély mértékben. A történet Albion világába kalauzol el minket, ahol egy szerény életmódot folytató parasztfiú bőrébe bújhatunk, hogy már a játék első órájában is megalapozzuk a gyermek jövőjét azzal, hogy jó vagy rossz cselekedtek árán pénzt szerzünk a kishúgunk születésnapi ajándékéra. A játék bevezetője alatt tényleg meseszerű hangulatban lehet részünk, egészen addig, míg át nem nyújtjuk a megérdemelt ajándékát a testvérünknek. Ekkor elszabadul a pokol: az apró települést banditák támadják meg, apánkat megölik, a testvérünket elhurcolják, a falu többi lakóját pedig lemészárolják. Így mutatkozik meg először a Fable másik, brutálisabb oldala. A fiút megmenti a banditák pengéjétől Maze, és elviszi magával a hősök céhébe, ahol hosszú évek alatt fáradtságos megpróbáltatások során hőst nevelnek a fiúból, akinek a múltja és a jövője is sok titkot tartogat majd a játékos számára. Te milyen hős leszel? A tetteink meghatároznak majd minket a klasszikus program során: ha mindig segítőkészek vagyunk, akkor azt Albion népe meghálálja. Ha viszont mindent erőszakkal szeretnénk megoldani, akkor félelemmel vegyes gyűlöletre számíthatunk majd a néptől. A viselkedésünk pedig idővel a külsőnkön is tükröződni fog: a rendszeres rossz cselekedetek ördögi, míg a pozitívabb tevékenységek angyali kűlsőt kölcsönöznek majd a hősünknek. Itt viszont nem áll meg a dolog, mivel lehet belőlünk harcos, íjász vagy mágus, de akár ezek kombinációját is megvalósíthatjuk. Mindegyik fontosabb osztály használata komolyan eltér egymástól, mindenki megtalálhatja magának a megfelelő típust. A harcok pedig a legtöbb játékos számára végig élvezetesek maradhatnak, főleg azért, mert ellenfélből is aránylag sokféle van. Egyedül talán az a gond, hogy a különböző osztályok közötti ideális egyensúly nincs meg: a mágus túlságosan erős, az íjász élete pedig bizonyos esetekben nem egyszerű. A másik fő vonzereje a játéknak az, hogy rengeteg opcionális és kevésbé opcinális teendő vár majd ránk Albion gyönyörűséges tájain. Csinálhatjuk a történet fontosabb küldetéseit, vagy elvégezhetjük a kevésbé fontos, de olykor rendkívül vicces és jópofa, önálló történettel bíró feldatatokat. A karakterünk megjelenését is mi formálhatjuk: tetkók és hajak, továbbá ruhák és páncélok széles választéka várja a kalandorokat. Ha ez nem elég, akkor vásárolhatunk magunknak házat, akár többet is, amit ízlés szerint díszíthetünk ki. De ha még így is üresnek érződik a lakás, akkor ezen könnyen segíthetünk, mivel akár meg is házasodhatunk. Albion különleges vidéke De a rengeteg tartalom mit sem ér, ha a játék hangulata nincs a helyén. Szerencsére az atmoszférája a Fable igazi lelke. A történet meseszerű felépítése, az egyedi humor és a jól megírt, apró, de teljes értékű történeteket tartogató, nem kötelező megbízások is egyedi hangulatot árasztanak. Ez elmondható a játékban található könyvek lapjain rejlő kellően részletes, de tömör leírásokról, a játék zenéiről, hangjairól és látványvilágáról is. A látványt pedig külön szeretném kiemelni: elnagyolt, mesébe illő, de (az akkori lehetőségekhez mérten) aránylag részletes karakterek vesznek körül minket a világban. Apropó világ: temérdek eltérő területen megfordulhatunk majd, olykor napsütötte mezők, máskor pedig fagyos, hóborította zord vidékek teszik majd próbára a hősünket. Mindezt pedig színekben és részletekben gazdag körítéssel tálja nekünk a játék. Ebből a klasszikusból 2014-ben érkezett egy felújított, megszépített változat is, ami pontosan azt kínálta, mint az eredeti változat, csupán a látványba nyúltak bele (meg némileg az irányításba). A Fable Anniversary technikailag jobb és szebb, viszont én mégsem tudnám igazán ajánlani. Félreértés ne essék, ez egy igazán igényes tatarozás, viszont az igyekezet ellenére így is elveszett belőle valami. A játék helyenként sötétebb, mint az eredeti, így sajnos a játékost magához csalogató színvilág csorbult. Csiszolatlan gyémánt A Fable fejlesztése során sokat ígértek a készítők, ezen fogadalmak egy részét betartották, egy részét pedig nem. Tényleg egy működő, folyamatosan mozgásban maradó világ részesei lehetünk a játékban. A lakosok teszik a dolgukat, és reagálnak is ránk, mindig attól függően, hogy milyen viselkedést tanúsítunk éppen, vagy általában. A világ és a lakosai nem felejtik el, hogy hogyan bántunk velük, viszont a történetet így is befolyásolhatná kicsit jobban az, hogy jók, vagy rosszak vagyunk. Negatívum még a rövid játékidő, a már említett kiegyensúlyozatlanságok, a harc is monotonná válhat egy idő után, valamint a végjáték és utolsó boss lehetne valamivel erősebb is. De minden hibája ellenére is a Fable egy olyan játék, ami örök nyomot hagy az emberben, még ma is érdemes elővenni, mind az eredeti kiadást, mind a felújított változatot. A játék Xboxon és PC-n is megállja a helyét, így bármelyik változat mellett is döntünk, az biztos, hogy nem járunk vele rosszul. A hangulat, az egyszerű, de nagyszerű történet, a harcrendszer, a mesés elemekben gazdag világ, az opcionális feldatok, a testreszabhatóság, a döntéshelyzetek és a gyűjtögethető felszerelés mind-mind azt szolgálja, hogy hosszú órákra magához láncoljon Albion színes világa. Nem véletlenül játszottam végig legalább egy tucatszor ezt a játékot, és az ezernyi alkalommal használt, régi de még most is működőképes lemeze itt pihen a polcomon, arra várva, hogy egyszer majd újra átéljem a kincsnek tekinthető örök emlékeket garantáló élmények sokaságát. Nektek is olyan kedves emlékek fűződnek ehhez a játékhoz, mint nekem? Hányszor játszottátok ki, és számotokra mi volt a legemlékezetesebb pillanata a játéknak? Ha viszont kimaradt neked a Fable, akkor érdemes lesz figyelni a Steam nyári vásár alatt a játék valamelyik kiadásának az árát, és egy akció során beszerezni. Szinte biztos, hogy nem fogod megbánni a vételt. Let's block ads! (Why?) Forrás...
