2004-ben megjelent egy hangulatos és kifejezetten véres RTS, ami tökéletes belelépő volt a játékosok számára a Warhammer 40 000 sötét világába. Soha nem voltam a real-time strategy stílus nagy rajongója, kevés ilyen játék tudta nálam elérni, hogy hosszú órákon át játszak vele. Ilyen cím volt viszont a Warhammer 40 000: Dawn of War, ami engem az eleinte szokatlan játékelemeivel és univerzumával fogott meg. Ez volt az első találkozásom a Warhammer 40 000 atmoszférikus világával, amiben azóta sem mélyedtem el sokkal jobban, de még mindig nagyon szeretem. For the Emperor! Már a játék első átvezetője is meggyőzött arról, hogy itt bizony valami nagyon hangulatos dologban, vagy inkább mészárlásban lesz részem. Aztán ez az érzés az igényes főmenüben és az első in-game videó után csak fokozódott. A Warhammer 40 000 által felvázolt, távoli jövőben járunk, ahol nem létezik más, csak a folyamatos és megállíthatatlan, de lényegében céltalan, vagy inkább értelmetlen háború. A jövőben, ahol szinte minden faj egymás torkának esett különböző okok miatt, olyan csatározást folytatva egymással, amit megnyerni nem lehet, csak elveszíteni. Egy diadalra jutatott összecsapás sem kecsegtet semmi jóval és bíztatóval, mivel a számtalan fronton vívott háborúban minden győzelemre jut legalább egy vereség. Többek között ez a sötét, kilátástalan hangulat itattja át a Warhammer 40 000 világát, és egyben a játékot is. A kampány az orkok által megszállt Tartarus bolygón játszódik. A helyi erők már nem bírják sokáig a zöld lények ellen, így bevetésre kerül a Vérhollók Gabriel Angelos által vezetett szakasza, hogy visszaállítsák a rendet. A Vérhollók az űrgárdisták elit szuperkatonáihoz tartoznak, ők az űrgárdisták egyik legismertebb és legerősebb rendje. Szóval az orkoknak bizony van mitől félniük, de Gabriel és csapata a játék elején még nem tudja, hogy nem ezek az alantas lények fogják a legnagyobb fenyegetést jelenteni a bolygóra és rájuk nézve. A játék története nem túl eredeti vagy bonyolult, de legalább teret ad a sötét atmoszférának, hangulatnak. Elég sok klisés megoldást vonultat fel a cselekmény, de így is a kampány végéig le fog kötni minket. De az egyjátékos részt nem csak a történet miatt lehet élvezni, hanem a jól működő játékmenet és remek küldetések miatt. Sok vér folyik a csatatéren A játék három nagyobb kiegészítőt is kapott, így rengeteg fajjal/frakcióval bővült ki, ez viszont az egyensúlynak nem tett jót. Az alapjáték frakciók közti egyensúlyával szerencsére nincsen gond (azért nem kell egy StarCraft szintre számítani), mivel itt még „csak” négy fajt irányíthatunk (az egyjátékos kampányban mindössze egyet, az űrgárdistákat). A császárért és az emberiségért harcoló profi és irgalmatlan űrgárdisták mellett, a folyamatosan harcra szomjazó orkokat, valamint az őrület által hajszolt káoszgárdistákat és a technológiailag fejlett eldarokat vezethetjük a csatába. Természetesen mindegyik csoportnak megvan a saját erőssége és gyengéje, továbbá egyedi jellegzetessége. A Dawn of War első részében a bázisunk kiépítése és folyamatos bővítése, fejlesztése fontos szerephez jut. Minden azon múlik, hogy mennyire jó központot hozunk létre, mivel az egységeink számát és minőségét, választékát is ez fogja meghatározni. A bázisunk fejlesztése nem kevésbé komplex, mint a többi, hagyományos RTS-ben, viszont a seregünk kiépítése szerencsére nem körülményes. Az egyszerű gyalogos egységeinkből egyszerre nem csak egyet tudunk létrehozni a megfelelő épületnél úgy, mint mondjuk egy Warcraftban vagy Starcraftban, hanem egész osztagokat. Amiket egy megfelelő bázis mellett további katonákkal és fegyverekkel tudtunk bővíteni. A harcok során pedig minden osztálynak megvan méltó ellenfele. Apropó, harcok: az ütközeteket nézni elképesztően jó, a karakterek a játék korához képest kifejezetten szépek, viszont a kivégzésük animációi lettek csak igazán látványosak. Minden organikus egység szörnyű, véres halált halhat. A harc viszont összetettebb annál, mint ahogy az elsőre látszik. Az gyalogság képes közelharcban és lőfegyverekkel is helytállni, és mindkét típusnak megvan a haszna, szituációtól függően. Katonáinknak van morálja, ami egy megterhelő, veszteségekkel teli csatában bizony hamar zuhanni kezd. Ha elfogy, akkor az osztagunk meggyengül, kevésbé lesz hatékony az összecsapásban: kevesebb sebzést visznek be és rosszul fognak célozni. Ilyenkor érdemes velük visszavonulni, hogy visszanyerjék a harci kedvüket. Úgy vigyázz a bázisodra, mint a szemed fényére! A bázisunk, és ezáltal közvetve a seregünk biztonságát meg kell óvnunk, de nem csak a fizikai támadásoktól. A központunk és a katonáink fejlesztéséhez nyersanyagokra lesz szükségünk, de nem aranyra, fára és hasonló dolgokra, hanem energiára és requisitionre. Energiát generátorok építésével és fenntartásával termelhetünk. A requisitiont pedig a főhadiszállásunk produkálja, amit a pályán található stratégia pontok elfoglalásával és megvédésével fokozhatunk. Mindkét erőforrásra szükségünk lesz a sikerhez, szerencsére energiából általában nem lesz hiány addig, amíg a bázisunkat nem éri komolyabb támadás, a stratégia pontok uralása viszont nem egyszerű. Az ellenfelek is szeretnék megszerezni ezeket a véges számú pontokat, nekünk pedig az egységeinkkel és a stratégiai pontoknál felhúzott harcképes toronnyal kell megóvnunk azokat. Nem egyszerű feladat, az biztos. A harcrendszert különböző apróbb részletek is színesítik: egyes fegyverek nem is az életerő ellen hatásosak, hanem az ellenfelek morálját csökkentik jelentősen, ilyen például a lángszóró. Hasonlóan finom részlet az is, hogy terep adottságai is minket szolgálhatnak, vagy épp jelentősen megnehezíthetik a dolgunkat: a kráterekben és nagyobb mélyedésekben elbujtatott egységeink például nagyobb biztonságban vannak és hatékonyabbak is, mint a nyílt terepen található ellenlábasaik. Ilyen és ehhez hasonló picike alkotóelemek teszik az amúgy is jól működő játékmenetet még élvezetesebbé. A játék hangulata pedig tesz róla, hogy sokáig emlékezzünk a Dawn of Warra. Ez a játék remek belépő a Warhammer 40 000 univerzumába, valamint az RTS-ek világába. Nekem a mai napig ez a kedvenc RTS-em, szerintem nem véletlenül. Ti is élveztétek a Dawn of War végigjátszását? Szerintetek kiemelkedően jó RTS, vagy csupán egy átlagos játék? Let's block ads! (Why?) Forrás...
