Robert De Niro 1943. augusztus 17. színész, rendező, producer Robert De Niro 1943. augusztus 17-én született Greenwich Village-ben, New York Cityben. Művészcsaládba született, hiszen angol, német, francia és holland felmenőkkel rendelkező édesanyja, Virginia Holton Admiral festő és költő volt, míg olasz és ír származású édesapja, Robert De Niro Sr. absztrakt expresszionista festő és szobrász. Gyerekként a Kis Itáliai gyerekekkel barátkozott, akik közül néhánnyal életre szóló barátságot kötöttek. Először 10 évesen állt színpadra, amikor az egyik iskolai előadáson a gyáva oroszlánt alakított az Óz, a csodák csodája című darabban. Ötödik osztályos koráig a manhattani Greenwich Village-i állami iskolájába járt, a hatodik osztályt egy magániskolában, a Elisabeth Irwin High Schoolban végezte, majd az utolsó két évre átíratták a Little Red School House-ba. Sikeresen felvételizett a High School of Music and Art középiskolába, azonban nem sokáig koptatta itt a padot, mert inkább egy állami középiskolába akart járni, így a McBurney School-ban folytatta tanulmányait. 16 éves korában otthagyta a középiskolát, hogy kedvenc tevékenységének, a színjátszásnak hódolhasson. Később színészetet tanult a Stella Adler Konzervatóriumban és Lee Strasberg Színészeti Stúdiójában. SZÍNÉSZI KARRIER Első filmszerepét mindössze 20 évesen kapta meg Brian de Palma The Wedding Party című filmjében, amelyet 1963-ban forgattak le, azonban csak 1969-ben jelent meg. 1970-ben Roger Corman Bloody Mamájában szerepelt Shelly Winters oldalán. 1973-ban egy haldokló baseballjátékost alakított a Bang the Drum Slowly című filmben, amelyért elnyerte a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Ugyanebben kezdődött meg együttműködése Martin Scorsesével, amelynek első gyümölcse az Aljas utcák (Mean Streats, 1973) volt. 1974-ben Francis Ford Coppola Keresztapájának második részében a fiatal Vito Corleonét formálta meg. Alakításáért Oscar-díjra jelölték Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, meg is nyerte a díjat, azonban De Niro nem volt jelen a ceremónián. Az Akadémia történelmében máig egyedülálló, hogy Marlon Brando és Robert De Niro ugyanazon szerep megformálásáért, vagyis Vito Corleone eljátszásáért kapták meg az Aranyszobrot. Az Aljas utcák sikere után Scorsese és De Niro évtizedeken át tartó munkakapcsolata olyan filmeket adott az utókornak, mint a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976), New York, New York (New York, New York, 1977), Dühöngő bika (Raging Bulla, 1980), A komédia királya (The King of Comedy, 1983), Nagymenők (Goodfellas, 1990), A rettegés foka (Cape Fear, 1991), Casino (Casino, 1995), valamint a Cápamese (Shark Tale, 2004), amelyben hangjukat kölcsönözték egy-egy szereplőnek. 1980-ben Martin Scorese Dühöngő bikájában (Raging Bull) alakított bokszoló, Jake La Motta hozta meg számára a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Attól tartva, hogy a kritikusok és a közönség beskatulyázza az olasz maffia karakterbe, elvállalt néhány komikus szerepet is. Ennek eredménye például 1983-mas szintén Scorsese-film, A komédia királya (The King of Comedy). 1984-ben Sergio Leone több mit tíz éve előkészületben lévő Volt egyszer egy Amerika (Once Upon A Time in America) című gengszterfilmjében játszott főszerepet. A film két jó barát kapcsolatán keresztül mutatja be egy korszak felemelkedését és bukását. A maffiaszerep után ismét egy komédia következett Éjszakai rohanás (Midnight Run, 1988) címmel, melyért Golden Globe-ra jelölték. Az 1980-as éveket három drámával zárta: Stanley és Iris (Stanley & Iris, 1989), Bicska (Jacknife, 1989) és Nem vagyunk mi angyalok (We're No Angels, 1989). A Nagymenők (Goodfellas, 1990) már a hatodik közös munkája volt Martin Scorsesével. A film hat Oscar-jelölést gyűjtött be, azonban ebből csak egyet váltott díjra. Ugyanebben az évben jelent meg az Ébredések (Awekenings) című dráma is, amelyben egy öntudatlan beteg állapotban lévő férfit alakít, akit a Robin Williams által alakított orvos ideiglenesen felébreszt. Az éber kómában lévő Leonard Lowe megformálásért Oscar-díjra jelölték, de nem sikerült megnyernie a szobrot. 1992-ben jelent meg a Cape Fear - A rettegés foka (Cape Fear), amely az azonos című 1962-es film feldolgozása. A történetben De Niro egy pszichopata gyilkost, Max Cady-t alakítja, aki 14 évnyi börtönbüntetésből szabadulva bosszút akar állni egykori ügyvédjén. Ezzel a szereppel megszerezte a hatodik Oscar-jelölését, amit ezúttal sem sikerült elnyernie. 1993-ban megjelent a Bronxi mese (A Bronx Tale), amelyet nem csak rendezőként jegyez, hanem főszereplőként is feltűnik a filmben. 1995-ben a Szemtől szemben (Heat) című akciófilmben együtt szerepel Al Pacinóval, akivel korábban a Keresztapa 2-ben is együtt játszottak, ott azonban nem volt közös jelenetük. Szintén 1995-ben egy másik sikerfilm is köthető a nevéhez, ami nem más, mint a szintén Scorsese rendezésében készülő Casino, amely a Las Vegasi alvilágot mutatja be. Ez volt Martin Scorsese és Robert De Niro 1973-ban kezdődő kapcsolatának nyolcadik, és egyben utolsó mozija. Színészi sokoldalúságát bizonyítja, hogy nem csak az alvilági karakterek megformálásában tud remekelni, hanem kiválóan tud megformálni egy fanatikus baseball-rajongót A rajongóban (The Fan, 1995), papot a Sleeper – Pokoli Leckében (Sleepers, 1995), valamint orvost a Marvin szobájában (Marvin's Room, 1996). 1997-ben nyomozót játszott Sylvester Stallone mellett a Copland (Cop Land) című krimiben, média-tanácsadót formált meg Dustin Hoffman partnereként az Amikor a farok csóválja... (Wag the Dog) című vígjátékban, majd egy piti bűnözőt alakít Quentin Tarantino Jackie Brownjában (Jackie Brown). John Frankenheimer 1998-as Roninját dicsérő szavakkal illették a kritikusok és a nézők is, az 1999-es Csak egy kis pánik (Analyze This) című vígjáték pedig mindezidáig a színész legjövedelmezőbb filmjének számít. A Csak egy kis pánik nagy sikere után ismét egy vígjátékban tűnik fel: 2000-ben Ben Stiller eszelős apósát formálta meg az Apádra ütök (Meet The Parents) című vígjátékban, amelyért Golden Globe-ra jelölték. 2001-ben A szajréban (The Score) egy öregedő tolvajt alakít, aki Edward Norton karakterének zsarolása miatt még egy utolsó akciót bevállal, majd 2002-ben elkészül a Csak egy kis pánik folytatása, a Még egy kis pánik (Analyze That). A folytatás azonban az első résszel ellentétben bukás lett. 2004-ben ismét egy folytatással próbálkozott: elkészült a Vejedre ütök (Meet The Fockers), majd a Cápamese (Shark Tale) című animációs filmben kölcsönözte hangját az egyik főszereplőnek. A nagy nevekkel (Kathy Bates és Harvey Keitel) telezsúfolt Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey, 2004) című kosztümös film nagy bukás volt, akárcsak a Bújócska (Hide And Seek, 2005) című thriller. 2006-ben mutatták be Az ügynökséget (The Good Shepherd), amely a színész második rendezése, és a Bronxi meséhez hasonlóan ebben is megjelenik mellékszereplőként Matt Damon és Angelina Jolie oldalán SZÍNÉSZI STÍLUSA Elkötelezettségét bizonyítja, hogy a Keresztapa 2 (The Godfather Part II, 1974) miatt egy rövid időre Szicíliába költözött, a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976) forgatása előtt egy hétre beállt a New York-i taxisofőrök közé dolgozni, egy évvel később a New York, New York című musical kedvéért pedig megtanult szaxofonon játszani. A Dühöngő bika (Raging Bull, 1980) főszerepe kedvéért magára szedett 27 kilót és boxolni tanult, hogy minél hitelesebben tudja megformálni a főszereplő boxolót, Jake LaMottát. Hét évvel később megkapta Al Capone szerepét az Aki legyőzte Al Caponét (The Untouchables) című krimiben, amelynek kedvéért ismét súlyfelesleget szedett magára. FILMRENDEZŐKÉNT Filmrendezői debütálása 1993-ban volt a Bronxi mese (A Bronx Tale) című krimi, amelyben ő maga is feltűnik, mint buszsofőr, aki igyekszik távol tartani fiát a helyi gengszterektől. Következő rendezéséig 2006-ig kellett várni. Ekkor került bemutatásra Az ügynökség (The Good Shepherd), amely a Matt Damon által megformált CIA alapítójától, valamint a második világháború és a hidegháború alatti kémelhárításról szól. A rendező ebben a filmben is feltűnik egy mellékszerepben, mint Bill Sullivan. FONTOSABB DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK Oscar-díj: díj: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Dühöngő bika, 1981 díj: Oscar-díj, legjobb férfi mellékszereplő, A Keresztapa II., 1975 jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi mellékszereplő, Napos oldal, 2012 jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Cape Fear-A rettegés foka, 1992 jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Ébredések, 1991 jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A szarvasvadász, 1979 jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Taxisofőr, 1977 BAFTA Awards 1976: Keresztapa 2 (Legjobb újonc - jelölés) 1977: Taxisofőr (Legjobb színész - jelölés) 1979: A szarvasvadász (Legjobb színész - jelölés) 1982: Dühöngő bika (Legjobb színész - jelölés) 1984: A komédia királya (Legjobb színész - jelölés) 1990: Nagymenők (Legjobb színész - jelölés) Golden Globe Awards 1976: Taxisofőr (Legjobb színész dráma kategóriában - jelölés) 1978: New York, New York (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés) 1979: A szarvasvadász (Legjobb színész dráma kategóriában - jelölés) 1981: Dühöngő bika (Legjobb színész dráma kategóriában - díj) 1989: Éjszakai rohanás (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés) 1991: Cape Fear - A rettegés foka (Legjobb színész dráma kategóriában - jelölés) 2000: Csak egy kis pánik (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés) 2001: Apádra ütök (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés) 2011: Cecil B. DeMille Award életműdíj Arany Málna-díj: jelölés: Arany Málna-díj, a legrosszabb páros, Showtime - Végtelen & képtelen, 2003 Berlini Nemzetközi Filmfesztivál: jelölés: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál - Arany Medve, 2007 Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál: díj: Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál - Életműdíj, 2006 San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál: díj: San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál - Donostia Életműdíj, 2000 Sant Jordi-díj: díj: Sant Jordi-díj - Legjobb külföldi színész, Volt egyszer egy Amerika, 1985 díj: Sant Jordi-díj - Legjobb külföldi színész, Az utolsó filmcézár, 1977 Velencei Filmfesztivál: díj: Velencei Filmfesztivál - Arany Oroszlán – Életműdíj, 1993 Egyéb kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] 2009. Hollywoodi Filmfesztivál - Legjobb férfi alakítás - Mindenki megvan 2008. Német Arany Kamera-díj - Arany Kamera Életműdíj 2003. Amerikai Film Intézet - Életműdíj 2001. Gotham-díj - Életműdíj 2001. MTV Movie-díj - Legjobb beszolás - Apádra ütök 2000. Blockbuster Entertainment - Legjobb vígjáték páros (megosztva - Billy Crystal) 1997. Christpher-díj - Legjobb film - Marvin szobája 1997. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst St. George-díj 1990. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Nagymenők, Ébredések 1981. Bostoni Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika 1980. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika 1980. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika 1979. Hasty Pudding Fesztivál - Az év embere 1978. Fotogramas de Plata - Legjobb külföldi színész - Taxisofőr 1977. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr 1977. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr 1976. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr 1974. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Aljas utcák 1974. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Bang the Drum Slowly
