Schwarzi ismét akcióban – FUBAR A Netflix ezúttal Arnold Schwarzenegger sztár státuszával próbálja meg bizonyítani, hogy igen is még mindig megéri előfizetni a streaming platformra. De a humorosnak szánt CIA-s akciósorozat, a FUBAR inkább a kontra tábort erősíti. A kritika az első három epizód alapján készült. Egy nyugdíjba készülő idős CIA ügynök utolsó bevetésén, a titokban szintén a CIA-nál dolgozó lányát (Monica Barbaro) kell kimenekítenie egy veszélyes fegyverkereskedő csapatából. És noha a szökés sikeres, a rosszfiú meglóg: így az éppen egymásra igen csak haragvó apa-lánya duónak össze kell fognia, hogy elkapják a férfit, aki tömegeket tervez elpusztítani egy új titkos fegyverrel. A FUBAR nemcsak azért középszerű, mert a történetet már ilyen-olyan formában sokszor láthattuk, hanem azért is, mert az összes unalomig ismételt panelt, amelyet egy ilyen sztorihoz elképzelhetünk felsorakoztatja. Ha nem Arnold Schwarzenegger alakítja Luke-ot, sokan lehet, hogy az első 15 perc után feladják a sorozatot, amely mintha a 2000-es évek elejében ragadt volna egy-két modern megoldással megfűszerezve. De az utóbbiakat is csak azért látjuk, mert egyrészt a 2020-as évek technológiája lehetetlenné teszi, hogy ne tűnjön vizuálisan frissebbnek az alkotás, másrészt mert a feminizmus sokadik hulláma után szinte alap már, hogy az arcunkba tolják, milyen függetlenek és erősek is lehetnek a nők. Az akciójelenetek azonban teljesen elavultak, a képi világ semmiben sem különbözik a kor másik száz sorozatától, a viccek fáradtak és egy ponton szinte idegesítően ciklikusak. Luke kedvenc szójárása, a „That’s It and That’s All” nem elég, hogy minden epizódban elhangzik, de van, hogy konkrétan öt percen belül érkezik az amúgy is maníros és dacos kisgyereket idéző szófordulat. Ez pedig szépen példázza is a lusta forgatókönyvet, amelyben az eredetiségnek szinte az írmagját sem találni. Azért csak szinte, mert a FUBAR meglepő módon egészen komplex gonoszt hoz el a nézőknek, akinek végre valahára átérezhetjük a motivációját. Boro (Gabriel Luna) egészen kiskorától ismerte Luke-ot, mert az anno beépített emberként dolgozó CIA ügynök sok időt töltött vele, amikor még gyermek volt. Boro azonban nem tudja, hogy a gengszter apját pont Luke ölte meg annyi évvel ezelőtt. Hogy lelkiismeretén enyhítsen, a férfi aztán távolról gondját viselte a fiúnak, még az iskoláztatásáról is gondoskodott. Nem csoda hát, hogy amikor a családi gengszterbirodalmat tovább építő fiú – aki így szeretné életben tartani apja emlékét és tisztelegni előtte – rájön, hogy az ember, akit második apjaként szeretett nemcsak, hogy CIA ügynök, aki végighazudta a gyerekkorát, de még apja haláláért is ő felel, mindenre megesküszik, hogy bosszút áll rajta. A sorozatot készítő Nick Santora azonban ezzel a motivációval sem tett feltétel nélkül jót az alkotásnak. Egy ilyen háttérsztori, még akkor is ha apa és fia is bűnözők, nem ülteti jó fénybe Luke-ot, akiért nézőként szorítanunk kellene. Az pedig, hogy ezzel a FUBAR nyíltan és merészen beszél a CIA sokszor finoman szólva sem etikus oldaláról, megint csak problematikus a Netflix darabja esetében. Noha üdvözülendő is lehetne, hogy a sorozat ilyen és olyan jelenetekkel is előáll, amelyben a bevetésen lévő Emma, Luke lánya lefekszik egy vadidegen férfival, hogy aztán ellophasson tőle valamit, ez a vonal egyszerűen nem működik. Méghozzá azért nem, mert minden már-már túlságosan reális cselekményszálra jut három-öt teljesen hiteltelen elem, amely soha az életben nem történhetne meg az igazi CIA-val. Egy félreírt név miatt nem tudják, hogy egy férfit keresnek egy nő helyett, vagy hogy egy bevetés kellős közepén a kommunikációért felelős ügynök sutyiban Luke ex-feleségének új pasija után kémkedik. És nyilván senki nem tudja, hogyan is zajlanak pontosan a dolgok az amerikai hírszerzés háza táján, de olyan szintű amatőr hibákat, minthogy random eltemetnek hullákat, akiknek a testét másnap kisodorja a víz a helyi esőzések miatt egyszerűen nem bír el egy amúgy sem erős és eredeti sorozat. A FUBAR az igazi fekete öves Schwarzi rajongóknak még pont egészen kellemes szórakozást nyújthat, de másokat szinte biztos, hogy nem tud megtartani az évad legvégéig. Az sem segít, hogy az epizódok közel 50 percesek, a további mellékszereplők pedig egytől egyig ellenszenves figurák, akikből megint csak hiányzik az eredetiség szikrája is. A nagyszájú meleg női ügynök, a csajozós, de valójában elvileg normális férfi ügynök, valamint a geek ügynök, aki ért a számítógépekhez. A harmadik rész végére sem tudnám mindháromnak felidézni a nevét. Mindennek ellenére örülünk persze, amikor akkora kultikus sztárok kerülnek a képernyőre, mint Arnold Schwarzenegger, de talán éppen ezért fáj annyira, amikor hozzájuk méltatlan alkotást kapnak maguk alá. A FUBAR május 25-től érhető el a Netflix kinálatában. 2023. június 4. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/fubar-kritika
