Stephen King rabjai – A kívülálló Nehéz dolog Stephen Kinget adaptálni. Szinte képtelenség megugrani a Mester által emelt lécet. Az HBO azonban éppen e téren kapott egy hatalmas előnyt, a kérdés, hogy a The Outsider (A kívülálló) élt-e ezzel a lehetőséggel. Ugyanis King egyik legutóbb megjelent regénye nem jó. Pardon, nem annyira jó. Pontosabban, nem olyan jó, mint amit megszoktunk. Egy szó, mint száz: furcsa. Kollégám korábbi kritikájában már kifejtette A kívülálló kettős megítélését, nekem most csupán az a reszortom, hogy az azt feldolgozó HBO sorozatról értekezzek. Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy az alapmű olyan, mintha Agatha Christie félidőben lidérces álomba szenderült volna, s felébredvén abból írta volna tovább a történetét. Flint City városában brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak egy 11 éves kisfiút. Nemi erőszak, hullagyalázás és feltételezhető kannibalizmus a további bűnlajstrom, amivel Terry Maitlandet (Jason Bateman) vádolják. Bizonyítékok, tanúvallomások szólnak ellene. A bökkenő az, hogy mellette is. Ugyanis a gyilkosság idejében egy másik helyen tartózkodott, amely tény szintén megerősített. Sir Arthur Conan Doyle azt mondta: „Ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, bármilyen valószínűtlen is, az az igazság”. A férfit alaptalanul letartóztató Anderson nyomozó (Ben Mendelsohn) és erősen introvertált segítője, Holly Gibney (Cynthia Erivo) lassan ráébrednek, hogy Maitland esete nem precedens. A tavalyi év King-termése jól példázza, hogy az alapvetően borzongató történetek akkor képesek életre kelni a vásznon, ha az egy egyedi látásmódú alkotó kezébe kerül. Míg a Magas fűben című Netflix-darab és a Kedvencek temetője tucathorrorok lettek, sőt még az Az: Második fejezet sem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, addig az Álom doktor különleges élményt nyújtott, hála Mike Flanagan állhatatos munkájának, rendezői víziójának. Az HBO-féle A kívülálló sajátos stílusával a jobbak táborához tartozik. Egészen lassú kameramozgással, hosszasan kitartott dekomponált beállításokkal és magába szippantó mélységélességgel láttatja fakó világát, miközben sejtelmes, hidegrázós (olykor hirtelen ijesztő) zenét hallat. Nyomasztó atmoszférája nyúzza az idegszálakat és nem a random jump scare-ek, amiből szerencsére csak egy-kettő van (és nem mellesleg tényleg székletgerjesztők). Mindez Jason Bateman és Andrew Bernstein rendezők higgadtságáról, tudatosságáról tesz tanúbizonyságot. Jó érzékkel ragadták meg a történet jellegét, azt, hogy ez nem egy akciódús, inkább lelki folyamatot leíró mese. Ehhez pedig tökéletes választás volt a nyugalmat és fenyegetést árasztó Mendelsohn és a mellékszereplők java része (Paddy Considine-nel az élen). A kívülálló tehát audiovizuálisan közel tökéletes, de mi van a látszat mögött? A Fülledt utcákban és az Aznap éjjelben is közreműködött Richard Price jól ismerte fel az eredeti mű hiányosságát, a misztikum és a horror felületességét, így jóval nagyobb hangsúlyt helyezett e szempontra, megtoldotta néhány plusz információval a gonosz történetét, amivel hol logikusabbá, hol pedig indokoltabbá teszi a cselekmény bizonyos pontjait. A regény két identitása közül tehát a hagyományos King-én mellett tette le a voksát. És bár ez a széria erényévé vált, sajnos éppen ez a választás jelenti a gyengeségét is. Mint mondtam, két részre bontható A kívülálló. Az első szegmens egy feszült, lélektani krimi, amiben a fókuszt a gyermekgyilkosság ténye okozta szociodráma szolgáltatja. Egy egész város rendült meg a kegyetlen szörnyeteg aljasságán, amit tévesen egy igazi mintapolgárral azonosítottak. Az HBO sorozata bár nyomokban tartalmazza ugyan ezt a vetületet, de csak nyomokban. Úgy is mondhatnám, hogy A kívülálló éppannyira súlytalan, mint egy huhogó szellem a szobánk sarkában. Azzal, hogy a készítők egy tisztes pszichothrillerré gyúrták, kivették az őt éltető táptalajt, hiszen csak morzsákat kapunk abból, milyen a kisvárosi élet, miután elkezdett belülről rohadni. Milyen az emberi tudat egészsége, ha belülről őrli fel a tudatalatti. Terry Maitland kálváriája másfél epizód alatt véget ér, és bár gonoszul hangzik, de igenis vágytam rá, hogy tovább tartson. Hiszen e nélkül nem érezzük át a problémákat sem az egyén, sem a közösség, sem pedig a társadalom szintjén, amit a legalávalóbb bűn szült. 10 epizód alatt bőven ki lehetett volna fejteni mindezt. Ehelyett olyan mellékszálakkal (pl. egy tökéletesen kényszerűnek ható szerelmi szállal) töltik ki a játékidőt, amelyek hasznos perceket vesznek el a főbb karakterektől, akik így alig (vagy egyáltalán nem) mozdulnak el jellemük belső rétegei felé. Felemás eredményt produkált tehát az HBO az idei első Stephen King-feldolgozással, A kívülállóval, amire tökéletesen illik a mondás: az egyik kezével elvesz, a másikkal visszaad – szerencsére egy picit többet. A sorozat 2020. január 13-tól látható az HBO GO-n. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/stephen-king-rabjai-a-kivulallo
