Csütörtökön véget ért egy meglehetősen szép korszak Barcelonában: a katalánoknál nevelkedő Pedro elhagyta a gránátvörös-kék alakulatot, hogy a több játéklehetőség reményében az angol élvonalbeli, José Mourinho által irányított Chelsea-hez szerződjön. Vitathatatlan, a világ- és Európa-bajnok támadó a 2014–2015-ös évadban – amelyben csapata a bajnoki cím mellett elhódította a spanyol Király-kupát és a Bajnokok Ligáját is – nem volt alapember. Összeállításunkban megvizsgáltuk, hogyan változtak Pedro játékpercei az évek során a Barcában, no és azt, hogy milyen világklasszis vagy ígéretes csatárokkal kellett megküzdenie a kezdőcsapatba kerülésért. Pedro kiemelkedően eredményes évek után intett búcsút a Barcának (Fotó: AFP) Hirdetés Talán a legvérmesebb Pedro- és Barca-rajongók is elismerik, nem Pedro a világ legtechnikásabb, legtehetségesebb futballistája. Persze rögvest le kell szögezni: senki sem nyerhet véletlenül vb-t, Eb-t, három Bajnokok Ligáját, öt bajnokságot és ki tudja még, hány trófeát. Pedro tizenhét évesen került Barcelonába – ahol az utóbbi évtizedben egyre jobban előtérbe került a La Masián nevelkedő palánták felnőttcsapatba való beépítése –, és húszévesen Frank Rijkaardnak (is) köszönhetően bemutatkozott a legnagyobbak között (2008 januárjában). Azóta eltelt hét és fél év, köztudott, Pedro számos sikernek volt a részese vagy igen gyakran kulcsszereplője. KIRAJZÁS A LA MASIÁRÓL A Marca Folytatódik a La Masia exodusa című anyagában közöl cikket arról, hogy fogynak a saját nevelésű játékosok a Barcelonánál. Míg a 2013–2014-es szezonban 17, az akadémián nevelkedő játékos tűnt fel az első csapatban és közülük nyolc volt állandó kezdőjátékos, addig a most kezdődő idényre 11-en maradtak, és várhatóan öten lesznek stabil kezdők. A kirajzás ugyan gyengíti a belső kohéziót, viszont – világít rá a cikk – jócskán növelte a klub bevételeit, az elmúlt esztendőkben mintegy 90 millió euró folyt be a klubba a La Masián nevelkedő labdarúgók játékjogából. Teljesség nélkül az elmúlt években végleg távozók listája: Fabregas, Krkic, Jonathan dos Santos, Sanabria, Tello, Deulofeu, Montoya, Adama Traoré, Pedro. S épp ez az, amit Pedro kapcsán talán még a Real Madriddal szimpatizálók is elismernek. A 28 esztendős szélső úgy tudott több mint háromszáz tétmérkőzésen pályára lépni a története legjobb korszakát élő Barcában, hogy közben „papíron” nála sokkal többre taksált sztárokkal és hatalmas tehetségeknek kikiáltott ifjúsági játékosokkal kellett „csatáznia” a pályára lépésért. A teljesség igénye nélkül többek között Thierry Henry, Zlatan Ibrahimovic, Samuel Eto’o, Bojan Krkic, David Villa, Alexis Sánchez, Gerard Deulofeu, Neymar, Luis Suárez és persze a négyszeres aranylabdás Lionel Messi is részt vállalt a katalánok eredményeiből ebben az időszakban. Pedro azonban valahogy rendre megtalálta az utat, hogy az ő neve is szerepeljen a Barcelona összeállításában – igaz, sohasem volt annyira kirobbanthatatlan, mint mondjuk argentin cimborája, Messi. Az első két profi szezonjában még csak ismerkedett a Rijkaard- és Guardiola-féle csapattal, a 2009–2010-es évadban azonban már övé volt a második legtöbb tétmeccs és játékperc a támadók közül – naná, hogy Messi mögött, s nem mellesleg Ibra és Henry előtt. Aztán jött a spanyol válogatott valaha volt legeredményesebb góllövője, David Villa, majd egy nyárral később a chilei Alexis Sánchez, de Pedro helyzetén ez sem változtatott. Az időközben vb-t és Eb-t nyerő tenerifei futballista fontos alkatrésze volt az egész világ által csodált és elismert Barca-gépezetnek. Amikor a brazilok csodagyereke, Neymar csatlakozott a gránátvörös-kékekhez, Pedrónak még akkor sem volt félnivalója, hiszen ő, Alexis Sánchez és Messi jól kiegészítették egymást – sőt közülük Pedro lépett a legtöbbször pályára a 2013–2014-es futballidényben (holtversenyben a chileivel). Aztán jött Luis Enrique vezetőedző 2014 nyarán, és vele együtt az uruguayi Luis Suárez is, aki ugyan októberig nem léphetett pályára eltiltás miatt, de kulcsemberré vált a minden sorozatot megnyerő Barcelonában. Eközben pedig Luis Enrique mintha „megfeledkezett” volna Pedróról… Az első két profi szezonját leszámítva Pedro sohasem volt 32 alkalomnál kevesebbszer kezdő, ezzel szemben Enriquénél csupán 28-szor szerepelt a neve a kezdő tizenegyben. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy Pedro egy idényben sem volt kénytelen annyiszor csereként beállni, mint az előző évadban (22-szer). E két tényezőnek eredményeként nem meglepő, hogy Pedro játékpercei alaposan lecsökkentek a korábbi évekhez képest: ugyancsak az első két „bemutatkozó” idényét nem figyelembe véve sohasem töltött ilyen kevés időt a pályán a Barcában, mint a legutóbbi kiírásban. Pedro szemében a „hab a tortán” az lehetett, amikor a Sevilla elleni Európai Szuperkupa-mérkőzést a kispadon kezdte – annak ellenére, hogy Neymar mumpsz miatt harcképtelen volt. De talán a sors akarta úgy, hogy Pedro csereként beállva 4–4-es állásnál a 115. percben győztes gólt szerezzen, és így búcsúzzon el a Barca-családtól. http://www.nemzetisport.hu/spanyol_labdarugas/suarez-tul-nagy-falat-volt-ezert-tavozhatott-pedro-a-barcabol-2433453
