Miután a tudomány inkább csak kérdéseket tud megfogalmazni a magyar őstörténettel kapcsolatban, gondoltunk egyet, és elkezdtük bemutatni a régmúlt időket úgy ahogy azt a hagyomány megőrizte. Történetíróinknak adtuk át a szót, és kiemeljük: még a legnaívabbnak tűnő történetek mögött is valahol ott az igazság magja. Az özönvíz előtti időkről nyilván nincs értelme beszélni, azt viszont megtudtuk, hogy a hunok és a magyarok Noé egyik unokájától, Ménrót óriástól származnak. Mikor pedig a “csodaszarvast” űzve felfedezték Meotis mocsarait, ott letelepedtek, és állítólag elkövették az özönvíz utáni első rablást. Száznyolc nemzetség Miután pedig az új hazában megsokasodtak, és “igen erős nemzetséggé váltak”, kémeket küldtek Szittyaországba, mert Meotis ingoványai szűkössé váltak: Mert száznyolcz nemzetségből áll a tiszta Magyarország, s nem többől, s ha tán hozzájok mások is csatlakoztak, azok idegenek, vagy foglyoktól eredtek. Mivel Hunortól és Mogortól a Meotis ingoványban minden jöttmenteken kivűl száznyolcz nemzetség származott volt – olvasható Kézai Simon mester krónikájában. Felderítették hát nagy gonddal és ravaszsággal azt a szittya vidéket, majd gyermekeikkel és barmaikkal bementek amaz országba, hogy ott maradjanak. Midőn bementek arra a földre, az alpazurokat találták ott, akiket most ruténoknak neveznek, ezt a lakosságot kiölték, kiűzték, kiirtották, és amint tudjuk, szomszédjaik kedve ellenére mai napig bírják ezt a földet – áll a Képes Krónikában. Hevesen szeretkeznek Ezután az új haza, Szittyaország leírása következik, ami mint megtudjuk, Európában fekszik. Egyfelől egyfelől az Északi-tenger, másfelől a Kaukázus hegyei határolják, keletről Ázsia, nyugatról az Etel folyó, vagyis a Don. Bennszülött nemzetségei pogány tévelygésben élnek, hívságokkal foglalkoznak, hevesen szeretkeznek, kedvelik a rablást; általában inkább barnás színűek, mintsem fehérek. Szittyaország ugyan egy nevezet, ámde fejedelemkedés dolgában három országra oszlik: Baskíriára, Denciára és Magoriára. Száznyolc tartománya van a Hunortól és Magortól származott száznyolc nemzetség okán. Főleg a déli és a nyugati határvidék varázslatos: dél és a Don vizének folyása közt járhatatlan pusztaság van; e tájék levegője nemigen mérsékelt, ezért ott mindenféle kígyók teremnek, akkora békák, mint egy disznó, baziliszkusz, sok mérges fenevad, tigris és egyszarvú. Nyugaton, az Északi-tenger táján áthatolhatatlan erdőség terül el, és olyan sűrű köd üli meg, hogy az év kilenc hónapjában a napot sem látni. Csak a nyári hónapokban bukkan elő, de akkor is csak naponta három órára… Ama pusztaság hegyeiben pedig kristály található, griffek fészkelnek ott, és ott költik ki fiókáikat a legisfalk-madarak, melyeket magyarul kerecsennek hívnak. Senki nem győzte le a szittyákat Szittyaország viszont békés és biztonságos. Mondják, Szittyaország hossza háromszázhatvan mérföld, szélessége százkilencven. Fekvése oly biztonságos, hogy csupán egyetlen helyen vezet hozzá egy kicsinyke gázló; ezért nem igázhatta le a szittyákat soha egyetlen birodalom, még a macedón sem, és ezért demptusoknak, azaz exemptusoknak, minden hatalom alól kivetteknek is nevezzük őket. De mondhatjuk őket Dentusoknak is fogas voltuk okából, mert miként a fogak, mindeneket megrágnak és megőrölnek: meg is őrölték mind a többi népeket, úgy, hogy a rómaiak Isten ostorának nevezték őket. Magában Szittyaországban elég dúsan van berek, erdő, kellemes növényzet, dúslakodik különféle vadakban. Az emberek pedig egyenlőek voltak. Legalábbis eredendően, mert aki a parancsot megtagadta, a kiáltók szavára nem gyűlt hadba, azt a szittya törvény szerint karddal vágták ketté, vagy szolgaságra vetették. Tehát az illyes vétkek és kihágások választották el egyik magyart a másiktól: különben, miután minden magyar egy apától s egy anyától származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek, másikat nem nemesnek, ha illy esetekért elmarasztalva nem lett volna szolgává. Aztán az Úr megtestesülésének 373. évében Hunor és Magor népe, Szittyaország lakói oly módon megsokasodtak, hogy ismét új hazát keresve egy részük nyugatra indult.
