A Halál: apró vérfolt, nem jelent semmit, csak átmentem a másik oldalra. A legszebb sorok, amit rothadó testek köré valaha írtak. Hódos Hajnalka válogatása halottak napjára. Babits Mihály: Ősz és tavasz közt (részlet) Este van már, sietnek az esték álnokul mint a tolvaj öregség mely lábhegyen közeledik, halkan, míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van! Nem tudjuk már magunkat megcsalni: óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! Leesett a hó a silány földre, talán csak hogy csúfságát befödje. Most oly fehér mint szobánkban este fekhelyünk, ha készen vár megvetve, puha dunnánk, makulátlan párnánk: s mintha a saját ágyunkon járnánk, mint a pajkos gyerekek, ha még nem akaródzik lefeküdni szépen, sétálnak az ágy tetején, ringva, mig jó anyjuk egyszer meg nem unja s rájuk nem zeng: »Paplan alá! Hajjcsi!« Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! 24.hu / Neményi MártonTóth Krisztina: Géphang Már túl a túlon túl földi idődön pedig rég nem te voltál hisz láttalak egy halott beszélt a rögzítődön de nem tudtam megállni hogy vissza ne hívjalak mikor rég úton voltál és nem tudtál megállni se hang se test csak távozó alak nem fordultál meg szólhatott volna bárki mégse tudtam megállni hogy egyszer vissza ne hívjalak se hang se test csak távozó alak már túl a túlon túl földi idődön egyszer hiába hívtalak egy halott beszélt a rögzítődön mégse tudtam megállni hogy vissza ne hívjalak nem fordultál meg szólhatott volna bárki már túl a túlon túl földi idődön rég úton voltál és nem tudtál megállni hiába hívtalak 24.hu / Neményi MártonDsida Jenő: Temetőben Köröttem csend – és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez ő, ez ő, ez ő! – Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe jönnek, s a sírkeresztek rámköszönnek, és mind az igazi Nagyok – Én, a halottak ismerőse, révedő szemmel ballagok. Utánam huhog a Jövő, a Múlt, Jelen, a sok kereszt, s az árnyak kara zúgni kezd: ez ő, ez ő, ez ő! – Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. 24.hu / Neményi MártonZilahy Péter: Aki el aki elment többé nincs többé nem nyom le kilincs nem szeret nő nem hal halál nem rág köröm nem szúr szakáll ha már elment lelke rajta nem mer leves nem gyújt gyertya nem üt vissza nem szül gyerek nem vár haza nem főz meleg meddig tart és mért nem enged mért szorít belém lehellet mért tüntet ki értelem mért szórakoz pont velem 24.hu / Neményi MártonPetri György: Búcsúzás „Ne tudja más, ne hallja más,örökre szól a búcsúzás.”(N. Mihalkov-parafrázis)Ég veletek, barátaim, vége a dal- nak. Engem most már vár a ravatal. Lehettem volna jobb, szorgalmasabb, de sajnos ennyire futotta csak. Kár, hogy így van, jó volna élni még, másrészt, belátom, ennyi is elég, nincs rá okom – nem elégedetlenkedem: tartalmas és szép volt az életem. S mint bársonyon smaragdok, jáspisok, drága hónapok ékköve ragyog még káprázó, boldog szemem előtt, ajándék minden reggel, délelőtt, kiélvezem a maradék időt, mint ínyenc a húsos cubákokat – csontig lerágom végnapjaimat. 24.hu / Neményi MártonPilinszky János: Zárójelben Apa, meghaltál. Anya, halott vagy. Tanítsatok meghalni engem is, ahogy beszélni, járni megtanultam valamikor. (Azt hiszem, tőletek.) 24.hu / Neményi MártonKosztolányi Dezső: Halotti beszéd (részlet) Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. 24.hu / Neményi MártonRadnóti Miklós: Ősz és halál (részlet) Ó, honnan táncoltál a fényre te? falak tövéből, nyirkos, mély sötétből! S miféle szárnyas akarat emelt? mit láthattál, micsoda égi jelt? S mi lett belőled, mondd? te lélekűzte test, te röppenő és dobbanó! a gyertyák lángja és a friss lehellet táncol most helyetted s – érted is. Mi lett belőled lélekűzte test? te dobbanó és röppenő! ki könnyü voltál, mint a szellő, súlyos vagy, mint a kő. * Most rejt a föld. S nem úgy, mint mókust rejti odva, vagy magvait a televény csak télen át, – örökre! mint emlékedet e tépett költemény. 24.hu / Neményi MártonWeöres Sándor: A halálról Ne bánd, hogy meghalsz. Csak tested alakja és külön-léted, értelmed muló. A többit a minden-befoglaló végső keret magába átfogadja. Mulandó minden forma és jelenség- elbontható a hegycsúcs és parány: mint állapot: halandó mindahány s mint állomány: időtlen, tiszta fenség. Ilyen a lélek is: kihal belőle az állapot – az érzés, értelem, mely mindig csak a részekre halászik s még ezt se bírja, betegecske tőle – de ami benne állandó elem, elér az el-se-hagyott Drága Házig. 24.hu / Neményi MártonSzent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok És te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, Azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, Ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, Ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, Folytasd kacagásod, nevessünk együtt Mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, Miért lennék a gondolataidon kívül… Csak mert a szemed nem lát… Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet, És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. 24.hu / Neményi MártonAdy Endre: A menekülő élet (részlet) A Halál: apró vérfolt, Egy rosszul járó óra, Ezerfelé ugrándozik, Ezerfelé mutat, int Ezer bolond mutatója. Téli bolond, pojáca És mindig csak semmiség: Ráver az életünkre És mégse más, mint egy Kis látogatókártya. És mégis és ezerszer Minden futásnak futtán Az Élet havas útján (Életem bolygó útján) Ott kisért ez apró szolga, Ez a semmi: a Halál. Lehet: Élet se volna, Hahogyha nincs Halál, Holott ott van mögöttük Titokzatos Uruk, Valami ős és vad, szörnyű Szabálytalan Szabály, Egy nagyon nagy Üldöző.
