Néhány nappal a hazai piaci start előtt részletesen megismerkedhet a legújabb Samsung szupertelefonnal. Míg tavaly a Samsung elég sok baklövést követett el a Galaxy S5 zászlóshajó kapcsán, addig a koreai gyártó által idén tavasszal kiadott Galaxy S6, illetve Galaxy S6 edge készülékek igen jól sikerültek. A testvérpár közül főleg az utóbbi került a középpontba, hiszen az S6 edge a mindkét oldalon ívelt kijelzőjével igazi unikumnak számít a piacon. A phabletmániások viszont a rengeteg pozitívum ellenére sem igazán találták meg a számításukat a készülék kapcsán, viszont jó hír, hogy máris itt a kellemesen megnövelt testvérmodell, az általunk az alábbiakban taglalandó S6 edge+. Mivel a kiindulási modellnek tekinthető S6 edge-ről korábban egy minden részletre kiterjedő tesztben már írtunk, így most csak a két készülék közötti fontosabb különbségekkel foglalkozunk, ugyanis az alapok nagyrészt megegyeznek. Design Az új jövevény 12,3 milliméterrel hosszabb, 5,7 milliméterrel szélesebb és 21 grammal nehezebb az S6 edge-nél, viszont hajszálnyival, egész pontosan 0,1 milliméterrel vékonyabb annál. A design szinte semmit sem változott, vagyis akinek tetszett az eredeti S6 edge, annak a nagytesó is tetszeni fog, ezenkívül pedig a fém-üveg anyaghasználaton sem változtatott a gyártó. Az üveg hátlap iszonyatosan könnyen maszatolódik, vagyis a folyamatos tisztogatás szinte garantált, az viszont pozitív változás, hogy mivel az oldalélek finomabb lekerekítést kaptak, a telefon széle kevésbé "vágja" a kezünket. A telefon továbbra sem vízálló és házilagosan nem szedhető szét, a gombok és csatlakozó aljzatok változatlan helyen figyelnek, viszont a felső élről eltűnt a tévétávirányításhoz használatos infravörös port. Kijelző Míg az S6 edge elég pazarlóan bánt az előlap felületével, és a kijelzője annak kevesebb mint 72 százalékát uralta, addig az S6 edge+ már az előlap közel 76 százalékát borítja, és a bal- és jobboldali széle természetesen le van hajlítva. A képátló 5,1 colról 5,7 colra nőtt, vagyis S6 szintről feljött Note 4, illetve Note5 szintre, a felbontás pedig a szokásos 2560x1440 pixel. A pixelsűrűség ugyan 577-ről 518 ppi-re csökkent, de ennek semmilyen káros hatását sem tapasztalni a gyakorlatban. A Super AMOLED panel elképesztően jó minőségű, gyönyörűek a színei, hatalmas a kontrasztaránya és a betekintési szögei, illetve a fényerejével sincsenek problémák. Oldalélek A Samsung odafigyelt arra, hogy a lefelé görbített kijelző ne csupán esztétikus, hanem egy kicsit hasznos is legyen, és sikerült továbbfejleszteni az edge funkcionalitást. A kijelző oldalsó szekciójából behúzható panelen nemcsak a kedvenc kontaktjaink és a velük kapcsolatos történések (nem fogadott hívás, üzenet, email) láthatók, hanem az általunk legtöbbet használt alkalmazások is, maximum öt darab. Megadhatjuk, hogy a panelt a kijelző melyik oldaláról, és annak pontosan melyik részéről szeretnénk húzogatni, és az is definiálható, hogy az összes képernyőről elérhető legyen ez a funkció, vagy pedig esetleg csak a zárolt- és kezdőképernyőkön. A világító szélek, az infomációfolyam és az éjjeli óra már régi ismerőseink. Kamera Hardveresen semmit sem változott a szinte tökéletes, optikai képstabilizátoros és nagy fényerejű kamera, szoftveresen viszont van néhány újdonság. A professzionális módban manuálisan állítható a zársebesség, még pedig 1/24000 és 10 másodperc között (LG G4: 1/6000-30 másodperc), adott a manuális fókuszálási lehetőség, a fényérzékenység ISO50 és ISO800 között variálható (LG G4: ISO50-2700), és lehetőség van arra, hogy ne csak JPEG, hanem velük együtt RAW felvételek is készüljenek. RAW-módban a sorozatfelvevő nem érhető el, az egyéni beállítási lehetőségek mentése viszont remek dolog. Újdonság a videókollázs, melyben több darab rövidke videót lehet egymás után készíteni, majd pedig zenével megbolondítva egymásba fűzni, illetve megjelent az élő YouTube közvetítés funkció, melynek révén az általunk kiválasztott ismerősöknek akár élőben is közvetíthetjük életünk jeles történéseit.
